11.a

8.

Aby

Kómás fejjel keltem. Az óra pontban 11-et mutatott. Az a szerencsém hogy szombat van. Mondjuk ki az az idióta aki hétközben jár bulizni, valószínűleg senki.

Lementem a földszintre. Csak aput találtam ott, éppen újságot olvasott. Ez az egyik kedvenc elfoglaltsága. Lehet vele még nem közölték hogy már feltalálták az internetet. Na, mindegy apa már csak ilyen.

-Ma jön értetek anyátok - nézett rám.
-Hogy mi? Erről mégis mikor akartál szólni? - akadtam ki.
-Én is tegnap tudtam meg, csak te délután leléptél bulizni ezért nem tudtam elmondani.
-Argh - fujtattam eggyet.
-Aby, figyelj én tudom hogy semmi kedved találkozni vele, de ő az anyád. Meg egyébként is másnapos vagy - mondta bújkáló mosollyal az arcán.
-Nem is vagyok másnapos, mivel nem voltam részeg. Csak ittam valamennyit.
-Hát ha te így látod. De a találka alól nem húzod ki magad.

Apát faképnél hagyva elmentem a konyhába hogy főzzek magamnak egy kávét. Általában lattét iszok, így ma is ezt a programot indítottam el a kávéfőzőn. Ekkor megjelent az öcsém is, aki éppen csipszet evett. Apa és én csodálkozva néztük őt ahogy egy zacskó csipszel a kezében el megy wc-re.

-Ennek meg...inkább nem akarom tudni.
-Lassan indulnom kell - szólalt meg apa.
-Hova? - kérdeztem miután belekortyoltam a kávémba.
-Van egy új zenekar akiket felkaroltam. Egész ügyes srácok, van bennük potenciál - mondta vigyorogva.
-Hmm, akkor sok sikert velük - én is elmosolyodtam.
-Meghalgatod az első zenéjüket? - nézett felém.
-Most?
-Aha, miért ne?
-Oké - bólintottam rá a dologra. Közelebb léptem apához, ő pedig már el is indította a dalt - hú jó kis heavy metal - nevettem fel. A zene enyhén szólva nem volt az én stílusom. Ellentétben az öcsémmel aki ekkor keveredett elő a wc-ről.
-Ez baromi király! - mondta két csipszharapás között - kik ezek?
-A nevük Kabapolisz. Engem is megfogott bennük valami - apa nagyon lelkes volt ebben az ügyben.

Hallgattam még volna tovább is azt ahogy a zenekarról csevegnek, de fel kellett jönnöm a szobámba hogy átöltözzek. Anyu mindig délbe jön értünk. Ez már megszokott. Már ha egyáltalán jön. Gyakoribb az hogy lemondja valami gyerekes dolog miatt aztán hétközben meg hívogat minden féle hülyeséggel kapcsolatosan ami az eszébe jut. Ő már csak ilyen, undok és kiszámíthatatlan. Ha azt mondanám hogy emiatt gyűlölöm, akkor hazudnék, mivel ő az anyám, nem tudom gyűlölni, csak haragszok rá. Minden miatt amit korábban tett. Tudom hogy szokása úgy cselekedni, hogy előtte nem gondolkozik.

Én is ilyen vagyok. Tegnap este is ez történt.

Ha egy kicsit előre gondolkozok akkor nem ittam volna annyit, és nem akartam volna megcsókolni Jaket. Miután ez az incidens megtörtént, és Jake elrohant mert szarul érezte magát amiatt hogy nem csókolt meg. Max hozott haza. Rendes volt tőle, főleg hogy össze vissza beszéltem és annak amit mondtam a felére nem emlékszem. De hát ilyen az élet. Leginkább fura, váratlan és kiszámíthatatlan. Pont mint az anyám. Hogy miért akadok el folyton nálla? Nem tudom sőt fogalmam sincs, de az biztos hogy a tetteivel rendesen a lelkembe tiport.

Csengettek. Ami azt illeti itt is van személyesen a lelkem széttiprója, a drága édesanyám.
Lesétáltam a lépcsőn.
-Abigel! Szia! - mosolygott az irányomba.
-Helló anya - mondtam kedvtelenül.
-Mike, gyere hozd a cuccod! Induljunk! - anyám ma nagyon fel van dobva.
-Itt vagyok, tőlem mehetünk - lépett be az előszobába az öcsém is.
-Vigyázzatok magatokra - jött oda apa, és adott nekünk egy-egy puszit is.
-Fujj apa ne már!- Mikenak ez természetesen ellenére volt.
-Na, gyertek. Menjünk! - türelmetlenkedett anya.

Beszálltunk a kocsiba. Kivètelesen hagytam az öcsémnek hogy elől üljön.
-Milyen hetetek volt? - érdeklődött anyám, és a tükörből felém nézett.
-Átlagos, szerncsére gyorsan vége lett - válaszoltam a kérdésére.
-Az jó. Mike, neked?
-Bekrültem a kosárcsapatba - jelentette ki büszkén az öcsém.
-Azta, gratulálok. Arra gondoltam elmehetnénk fagyizni. Meg kell ünnnepelnünk hogy bent vagy a csapatban - mosolygott anyu Mikera.

Néhány perc múlva leparkoltunk a fagyizó előtt.
-Sziasztok! Mit adhatok? - kérdezte a púlt mögött álló nő. Mind kikértük az általunk választott ízeket, majd leültünk a fagyizó mögött levő asztalok egyikéhez. Én epret és karamellát kértem. Minkettő finom volt.
-És, anya veled mi a helyzet? - érdeklődtem közömbös hangnemben.
-Jól vagyok köszi. Sok a munka az irodában. Phill is sokat dolgozi, úgyhogy alig látom mostanában - mondta.

Hát igen, Phill. Ő az a bizonyos fickó akivel anya megcsalta apát. Szegény Phillt is átverte anya mivel Phill azt hitte hogy már elvállt mikor összejöttek. Tényleg szeretheti anyát, mivel még most is együtt vannak. Legalább boldogok. Phillre nem haragszom, ő valóban rendes pasas.

A fagyizás után anya elvitt hozzájuk. Ott beszélgettünk Phillel egy tévéshowról ami senkinek sem tetszett. Vacsorára milánóit csinált anyu. Finom volt, Mikenak annyira ízlett hogy repetázott is belőle. Vacsi után társasoztunk. Tisztára mint egy normális család.

Este hétre jött értünk apa. Jó volt végre haza menni, és nem anyámat figyelni ahogy folyamatosan a középpontban van.
Hamar el is mentem aludni, fáradt voltam, valószínűleg nem tudtam még kipihenni a tegnapi bulit.

A vasárnap tanulással telt. Hétfőn pedig kezdődhetett a mókuskerék az elejétől.