Új fiú /TAEKKOOK \

5. Béke, és düh.

Másnap a suliban minden rendben volt kivéve azt, hogy Jungjae elém állt egy csokor rózsával, bocsánatkérés képpen. Elmondta mennyire sajnálja amiket tett velem, és ahogyan viselkedett, de soha nem volt még ilyen párja mint én, és nem akar elveszíteni, aztán magához húzott és megcsókolt. Nem tudom mit kéne tennem, az sem segít hogy Jungkooknak látványosan rossz kedve van. Hiába kérdeztem meg mi a baja mindig azt mondta fáradt.

-Tudom hogy fáradt vagy, de lenne kedved átjönni hozzám?-kérdezek rá miközben sétálunk hazafelé.

-Lenne.-csillannak fel szemei.

-Elmondod végre mi volt a bajod egész nap?-mosolygok rá.

-Majd ha nálatok leszünk már.-vigyorodik el.

-Oké.-bólintok.

Mikor megérkeztünk anyáék egyből kerdezték hogy kitől van a rózsa, mikor elmondtam kitől elhúzták szájukat. Jungkooknak viszont nagyon örültek, esküszöm kedvesebbek voltak vele mint velem valaha. Nahjooo nem, mindig nagyon cukik velem, nagyon sokszor segítenek a kis lelkemnek, mindig számíthattam a szüleimre.

-Na most már elmondod mi a baj?-kérdezek rá mikor már szobámban vagyunk.

-Jungjae.... Én komolyan mondom nem értem, hogy hogy bocsájthatsz meg neki ezek után, hogy egyáltalán miért állsz vele szóba.-rivall rám.

-Jungkook én egy szóval sem mondtam hogy megbocsájtok neki, tudom mit tett velem, de látom rajta, hogy megbánta.-fikszírozom a padlót.

-Hát ez hihetetlen!-csattan fel.-Éppen ezt akarja elérni, hogy visszamenj hozzá, de amint vissza kap ismét minden a régi lesz, majd meglátod.

Erre nem tudtam mit mondani, igaza is van és nem is, még is csak két éve járok Jungjaeel, neki nagyon nincs jó múltja. Nevelő otthonban nevelkedett, a szüleit soha nem is ismerte. A nevelő szülei teljesen leszarják, égetik és ruházzák, de nem foglalkoznak vele. Érthető hogy rosszul viselkedik, soha nem látott szülői mintapéldát.

Jungkook nagy monológja után el is tűzött, nagyon felidegesíthettem ezzel a sok dologgal, de nekem sem egyszerű, értem, hogy jót akar, de ezzel nem segít.

Reggel Jungjae állt a kapuban, ami igazán meglepett. Anyáék nem örültek neki, sőt nagyon dühösek lettek, hogy mégis mit keres itt.

-Jó reggelt-köszönt mosolyogva, és magához húzott egy csókra.

-Jó reggelt-köszönök neki elpirulva.

Egyből megfogta kezemet és így setáltunk be a suliba, kérdzezgette hogy aludtam, stb sablon kérdéseket, nekem viszont azon járt az agyam, hogy miért nem Jungkook jött elém, miért nem írt, vajon jól van?

A suliba sem jött be, így gondoltam átnézek hozzá. Szülei mondták, hogy elindult a suliba, de rosszul érezte magát ezért visszafordult haza, és most edzésen van, mert kiderült, hogy boxol. Mondták, hogy nyugodtan várjam meg a szobályában, húga már otthon volt, és azonnal át is rángatott magához. Megint bekellett fonnom csodás haját, amit őszintén nem bántam, közben mesélt, hogy most hétvégén szüleivel elmennek az állatkertbe, de Jungkook most sem jön velük, ami miatt kissé szomorú volt, de elfogadta a tényt, és tudja, sok program lesz még családilag. Közben az említett is előbukkant.

-Kook!-kiáltott fel Yun és bátyjához szaladt megölelni. Nagy mosollyal fogadta húga ölelését.

Átmentünk Jungkook szobályába, és egyből faggatni kezdtem.

-Miért nem voltál ma? Tényleg rosszul érezted magadat?-kérdeztem aggodalmas hangon.

-Nem volt kedvem menni.-vont vállat.

-Nálad ez így megy?-vontam össze szemöldökömet.

-Nem mindegy?-flegmult be. Eléggé meghökkentett viselkedése, még soha nem vette elő velem szemben ezt a stílust, sőt a környezetemben senkivel sem.

-Most miért beszélsz velem így?-hajtottam le fejemet. Kis csönd után válaszolt nagy sóhaj kíséretében.

-Sajnálom Tae. Eléd indultam el, és megláttalak vele...-tartott szünetet.-Nem volt kedvem ehhez.-komorodott el.

Nemtudom mit mondhatnék erre, bocs hogy kezd minden helyreállni az életemben? Vagy sajnálom hogy Jungjae próbálkozik helyrehozni a hibáit?

-Szerintem jobb ha most megyek.-találtam meg hosszú idő után hangomat.

-Rendben.-bólintott.

Elbúcsúztam mindenkitől, Jungkook kikísért a kapuig és hazamentem.