Új fiú /TAEKKOOK \

12. Sajnálom.

-Ez mi volt?-támadott le anya visítva amint beértem a nappaliba.

-Micsoda?-léptem hátrébb.

-Hát hogy Jungkook és te.-mutatott ajkamra.

-Semmi semmi!-legyintettem fülig prirulva.

-Apa! Te és Jungkook együtt vannak!-kiabált apának. Apa mosolyogva jelent meg.

-Már vártam ezt a pillanatot.-mosolygott apukám.

-Te tudtál erről?-fordult felé anyu.

-Hát persze.-bólintott.

-Elég!-csattantam fel.-Anya te olyan vagy mint egy rossz vénasszony, állandóan leskelődsz! És apa, te meg pletykás vénasszony vagy, szörnyűek vagytok mind a ketten!-kiabáltam.

-Jól van fiam, a te dolgod.-tette mellkasa elé védekezés képpen kezeit drága apám.

-Felmegyek, jó éjszakát.-szaladtam fel.

Eléggé meglepődtek mind a ketten. Anya még sem tudott szólalni. Elmentem fürdeni aztán befeküdtem istenien puha ágyamba. Hosszú nap volt ez, irány aludni.

---

Reggel nehezen ment az ébredés és keszülődés, de végül csak sikerült. A kapuban Jungkook várt nagy mosollyal arcán. Mikor kiértem hozzá megölelt, és egy gyors csókot váltottunk, aztán el is indultunk a suliba.

A nap egész jól telt, aztán jött az utolsó óra, történelem, hármas csoportokba raktak minket, az én csapatokban Jungkook és Jimin volt. Micsoda véletlen, hogy pont Jiminnel rakták össze, eléggé feszült vagyok, ugyanis már rég szeretnék beszélni volt legjobbbarátommal, de félek az elutasításától. Rám se nézett, míg meg nem szólítottam.

-Mit akarsz?-nézett fel telefonjából.

-Neharagudj, hogy így eltávolodtam tőled.-vettem fel vele a szemkontaktust.

-De haragszom. Úgy látszik ennyit jelentettem neked.-mosolygott rám. Szívem összeszorult megjegyzésétől.

-Ez nem igaz! Én csak....én csak nagyon féltem Jungjae haragjától.

-Taehyung te döntöttél úgy, hogy eltávolodsz tőlem. Te inkább őt választottad helyettem.

-De már vége! Én soha nem akartalak elveszíteni.-fogtam karjára.

-Aha.-nézett kezemre, majd szemembe.

-Kérlek bocsájts meg nekem, nagyon hiányzol, és nagyon fontos vagy nekem!-emeltem fel hangomat.

-Kim úr, valami probléma van?-szólított meg a kedves tanár úr.

-Nem nincs!-néztem rá.

-Akkor fogja be.-mosolygott rám. Bunkó....

-Elengednél?-vonta össze szemöldökét Jimin.

-Igen. Neharagudj.-vettem le róla azonnal kezemet.-Megpróbálhatbánk tiszta lappal kezdeni?-emeltem rá tekintetemet könyörgően.

-Még átgondolom. Jelenleg nem érzem úgy, hogy békülni szeretnék.-bújt bele ismét telefonjába.

-Köszönöm. Te vagy a legjobb.-hálálkodtam.

Erre már nem érkezett válasz. Nos igen. Gyerekkorom óta ismerem Jimint. Mindig mikor megbántódott és ilyen ködös válaszokat adott, azt jelentette, hogy csak makacskodik, de belül már beadta a derekát, csak még azt akarja, hogy esedezzenek a bocsánatáért. Tudom ez most sincs másképp.

Óra után elindultunk haza, hamar megérkeztünk hozzám.

-Bejösz? Anyáék még nincsenek itthon.

-Igen.-bólogatott hevesen.

Szobámba érve gyorsan átöltöztem egy melegítő, póló szettben és megírtuk a házi feladatokat aztán leültünk az ágyra.

-Remélem megbocsájt neked Jimin.-kezdte simogatni karomat.

-Még fog. Ismerem őt, most még kéreti magát.-mosolyogtam rá.

Még beszélgettünk erről a barátság témáról, de nem igen figyeltem arra mit mond, ugyanis ahogy végig néztem rajta, mennyire jól is néz ki, elvette az eszemet, csak arra tudtam gondolni, hogy megakarom csókolni. Közelebb kúsztam hozzá és beleültem ölébe.

-Mit csinálsz Tae?-lepődött meg, de arcára kiült a kaján mosoly.

Nem válaszoltam neki inkább megcsókoltam. Először kezei derekamon pihentek, aztán lecsúsztak fenekemre, és simogatni kezdte. Nyelvjátékunknak a levegő hiány vetett véget.

-Ezt miért kapom?-mosolygott mint a tejbetök.

-Csak úgy.-mosolyogtam én is, majd vissza hajoltam ajkaira. Fenekemet markolni kezdte, amitől belenyögtem a csókba, és nemsokkal utána el is váltunk. Közelebb tolt magához fenekemnél fogva, annyira, hogy tagjaink szinte összeérjenek. Pirultan döltem nyakába, míg ő fenekemről egy percre sem vette le kezeit, felhúzta pólóm, majd benyúlt nyadrágomba, ahol már fedetlenül markolhatta félgömbjeimet. Felnyögtem és csípőm automatikusan mozdult, amítől tagjaink most már tényleg összeértek.

-Jun-Jungkook.-sóhajtottam nyakába.

-Annyira jó feneked van, egész nap fognám.-suttogta azon a rejtett erotikus hangján, majd nyakamba csókolt.

-Tae maci megj...-jött be anya, és ahogy ránk nézett teljesen lefagyott.

Ahogy Jungkookra emeltem tekintetem észleltem, hogy neki sem különbözik az arckifejezése anyáénál.

-Akkor én most kimegyek.-csukta be maga után az ajtót.

-Ez nagyon kínos helyzet volt.-néz rám kissé félve.

-Hát igen, ez az volt.-nevetek.

Rendbe szedtük magunkat és lementünk a konyhába ahol apa és anya már valószínűleg várták minket. Úgy csináltunk mindannyian mint ha az imént nem történt volna semmi, Jungkook amilyen gyorsan csak lehetett le is lépett, így én maradtam és drága szüleim.