Új fiú /TAEKKOOK \

7. Józanodás

-Tae.-hallottam halk lágy hangot magam mellett, és kellemes simogatás társult hozzá. Lassan nyitogatni kezdtem pilláimat, Jungkook arcán már most széles mosoly terült el.

-Jó reggelt-köszöntem mosolyogva, de amint felvillantak a tegnapi emlékek leolvadt arcomról a mosoly. Jungjae... Jungkook fürdetése...... Azt hiszem én inkább eltemetem magamat. Ahogyan kezdtem magamhoz térni a fájdalmaim is felerősödtek. Jungkook ezt észre vette és két szem fájdalom csillapítót a kezembe nyomott. Hálásan néztem rá, de mosolyogni nem tudtam, gombóc nőtt a torkomba, sírás kerülgetett. Miért velem történik ez?

-Haza szeretnél menni ma?-simogatta meg arcom.

-Nem.-ráztam meg fejemet.

-Anyukádéknak megint nem szoltál, hívtak reggel, azt mondtam, hogy nálam aludtál és most három napra elmegyünk a hegyekbe kirándulni a családommal, "elengedtek" és azt mondták elintézik az orvosi igazolást. Gondoltam addigra a zúzódások is enyhülnek.-sorolta a sok információt.

-Ohhm oké, de várj és a te szüleidnek mit mondunk?-pánikoltam be.

-Ők csak szerdán jönnek mert még elmennek a nagyiékat is meglátogatni.-legyintett.

-Akkor jó.-sóhajtottam.

-Mit szeretnél ma csinálni? Gondoltam nézhetnénk valamit.-simogatja arcom továbbra is, amitől halvány pír szökik arcomra.

-Oké.-bólintok.

Végül készített magunknak reggelit és bekapcsolta a tévét. A fél napot átpunnyadtuk, mind a ketten elaludtunk, késő délután tértünk magunkhoz. Készített vacsorát és azt is felhozta, mint a reggelit, azt mondta nem szeretné ha megeröltetném magamat, valljuk be ez nagyon kedves volt tőle.

----

Ez a négy nap nagyon hamar eltelt, elmeséltem neki mitörtént a bulin, és az egész kapcsolatunkat a legelejétől fogva, hát nagyon dühös lett a buli miatt, és szomorú hogy így bedőltem Jungjae szerepjátékának és ennyit szenvedtem eddig a sok év alatt.

Kedden Nagy részt egyedül voltam, Jungkook edzeni volt és késő délután ért csak haza, szerintem nem csak edzeni volt, mert reggel ment el, de az ő dolga, nem akartam tudálékoskodni.

Szerda este van Jungkook ellopta anyukája alapozóját, néztünk tutorial videókat, hogy hogyan kell szakszerűen alapozni, ami össze is jött, mert arcomon nem volt már zúzódás. És szerencsére anyukájának is kissé sötétebb bőre van mint nekem, így passzolt a szín is. Így legalább anyáék semmit sem fognak észre venni, tudom hogy nem kezelnék ezt jól, és nem akarom, hogy miattam szomorkodjanak. Kissé bűntudatom van amiatt, hogy most Jungkook anyukájának nem lesz alapozója.

Holnap iskola, és én már előre is rettegek, mi lesz velem. Nem akarom látni Jungjaet, sem hallani róla, semmit nem akarok ami vele kapcsolatos...

Sokat segített hogy nem voltam egyedül és Jungkook mind végig mellettem volt. Így is nagyon össze vagyok zuhanva, sokat segít közelsége, és hogy volt kinek elmondanom a történteket.

Reggelemet a fürdőszobában indítottam, elmentem türdeni aztán felraktam"sminkemet"..... Jungkook már a kapuban várt, anyáék sokat faggatták hogy milyen volt a hegyekben, nem volt nehéz egy komplett mesét összeállítani, ugyanis voltunk általános iskolában a hegyekben, és még nem teljesen felejtettem el, így mondhatni kiszíneztem a történetet kissé...

Épp hogy beértünk az iskolába, Ms. Kang nagy mosollyal az arcán lépett be, csütörtök reggel..... Erre még gondolni is szörnyű, számomra olyan mint ha hétfő volna.

-Áhh fiúk látom meggyógyultatok mind a ketten.-intézi felénk szavait.

-Van egy nagyszerű hírem, Park Jungjae mától már nem az osztálytársatok.-mosolyog.

Az osztály nevetni kezd és kiabálni.
"Be se jött már a héten, biztos már készült hogy eltakarodjon"
"végre megszabadultunk a szarházitól"
Meg ezekhez hasonlókat kiabáltak be, de hamar elhalkult az osztály mikor a tanárnő lágy hangon csendre utasította őket.

Én Jungkookra pillantottam, de ő nem szentelt különösebb figyelmet erre az egészre.

Nem tudom, ez miért és hogyan történhetett, de én csak örülni tudok ennek. A jó isten nem csak átkot küld rám....

-Van kedved eljönni velem sétálni este?-kérdezte Kook mikor már a kapuban álltunk.

-Mehetünk, nemtudom mennyire ismered a környéket, de van itt egy kis park a közelben, oda elmehetnénk.-vetettem fel az ötletet.

-Nem voltam még arra, nekem rendben van. Akkor nyolcra itt vagyok.-mosolygott.

-Rendben.-viszonoztam mosolyolyát. Elbúcsúztunk, és megöletük egymást, aztán bementem.

-Kisfiam miért nem jött be Jungkook is?-fogadott anyu.

-Neked is szia.-mosolyogtam rá.

-De miért?-követett.

-Mert nem, nem mindig jön be anyu. Amúgy hol van apu.-érdeklődtem, mert sehol nem láttam.

-Nemsokára itthon lesz, elment vásárolni.

-Oké. Fent leszek a szobámban, este elmegyek sétálni Jungkookal.-néztem hátra, reakcióját figyelve.

-Rendben kisfiam.-simogatta meg hátamat.

Végre nyugi van, most alszom is egy jót, végre pihenhetek egy kicsit. Nem mintha eddigi napokban nem ezt tettem volna...