Új fiú /TAEKKOOK \

2. Aludj velem.

Jungkook elém jött szombaton és együtt mentünk a házibuliba, ami végül nem épp házibuli méretűre sikeredett, sokkal többen jöttek el. Éppen a kanapén ültem mikor megpillantottam Jaet közeledni felém. Nyugodtnak tűnt, lehuppant ő is a kanapéra, és teljesen bekattant. Arcomra simított, fel egészen hajamig, belemarkokt hajkoronámba és magához húzott. Nyekkentem a fájdalomra.

-Miért csinálod ezt?-néztem fel rá könnyes szemekkel.

-Nem szégyenled magad!-kiabál rám és nagy pofonban részesít.

-Ereszd el.-áll elé Jungkook.

-Ez mi?-neveti el magát és elenged.

-Hagyd őt békén.-fenyegeti meg páromat.

-Bunyózni akarsz kisköcsög?-pattan fel a kanapéról.

-Akár.-mosolyodik el Jungkook, de most nem úgy ahogyan eddig, a szemében sötétség lakozik.

-Hagyd Jungkook.-állok fel én is a kanapéról.

-Már jártok?-nevet rám Jae, megakarna ütni, de Jungkook elkapja kezét, és kicsavarja, mire barátom összeesik.
-Te szarházi.-kezd el rángatózni. Teljesen lefagyva figyelem a kettejük verekedését. Jungkook elég izmos így azonnal lenyomja páromat. Sírva szaladok ki a házból, indulnék haza, de Jungkook beér és magához ölel. Mégjobban kitör belőlem a sírás.

-Nyugodj meg, nincs mostmár semmi baj.-válik el tőlem és törölgeti könnyeimet. Valahogyan most annyira jó vele lenni, pedig nem is ismerem, mégis olyan biztonság érzetet nyújt, csak a puszta jelenléte amit nem tudok szavakba önteni.

-Ühmm.-bólogatok szipogva.

-Aludj nálam.-fogja meg kezemet és úgy kezd el sétálni velem.

Lassan elérünk hozzá, tényleg csak pár utcára lakik tőlem, egy nagyobb házban mint én.

-Ugye nem félsz a kutyáktól?-fordul hátra mikor már a kapuban vagyunk.

-Nem.-rázom meg fejemet.

-Jó mert van egy nagy kutyánk.

Belépünk a házba, de a kutya nem jelenik meg, így Jungkook szólongatni kezdi.

-Bieber gyere!-kiabál neki.

Majdnem infarktust kapok mikor megérzem a térdemig érő meleget. Ijedten pillanatok le és látom, hogy leül a lábamhoz és engem figyel lihegve.

-Azt hiszem megvan.-szólok elhaló hangon.

-Oh. Tényleg?-fordul hátra.

Mikor meglátja leguggol és széttárja kezét.

-Bieber gyere.-szól neki. A kutya azonnal odarohan és karjába zárja. Miután kiölelgette szól hogy menjünk, kinyitja a ház ajtaját és előre engedi Biebert, és mi is befáradunk. Levesszük cipőnket, Jungkook pedig felkapcsolja a világítást. Nagyon szép ház, nappali is nagyon otthonos, tele családi képekkel minden. Igazán boldog családnak tűnnek. Míg én nezelődöm addig ő megeteti Biebert.

-Éhes vagy?-simogatja meg vállamat.

-Nem.-adok gyors választ.

-Gyere menjünk fel.-fogja meg megint kezemet.

Anyukámon és apukámon kívül senki nem fogta meg nagyon a kezemet, így egyből elpirulok most már kijózanodva kissé.

-Adok ruhát nyugodtan menj el fürdeni.-mosolyog rám.

-Rendben, köszönöm.-mosolygok rá halványan.

Miután megfürödtem ő is elment, aztán befeküdtünk ágyába.

-Mióta vagy együtt Parkal?

-Második évben jöttünk össze. Akkor kedves volt velem mert megakart kapni, de hamar megmutatta az igazi arcát. Sokszor vert meg, vagy pofozott fel ha valami nem úgy történt ahogyan azt ő szerette volna, de mindig megbocsájtottam neki.-gördül le egy könnycsepp arcomon. Letörli és elkezdi arcomat simogatni.

-Miért nem szakítottál vele?-néz mélyen szemembe.

-Mert nem tudtam.-folyik le megint egy könnycsepp.

-De ezt nem tűrheted tovább te ennél sokkal többet érdemelsz.-húz magához és erősen átölel. Feltörik belőlem minden, és zokogni kezdek. Lágyan simogat és egy percre sem enged el. Ami nagyon jól esik, hosszú idő után megnyugszom és úgy alszom el karjaiban.