Új fiú /TAEKKOOK \

10. Aggályok.

Én keltem először, zavarba ejtő volt az egész jelenet. Jungkook és én teljesen egymásba gabalyodva aludtunk. Megpróbáltam kiügyeskedni magamat öleléséből, de mocorgásomra ébredezni kezdett. Ettől csak még inkább zavarba jöttem, eszembe jutott a tegnap este, a csókja, az érintése, minden. Amint kapcsolt, hogy ki akarok szállni az ágyból lehámozta magát rólam. A fürdőszobában össze szedtem magamat, és hálát adtam volna, ha pólóban térhettem volna vissza a szobába, de nem volt, így egy melegítőben mentem vissza. Jungkook már össze szedte magát,  és cuccait is. Amint meglátott felállt az ágyról és elindult az ajtó felé.

-Én akkor megyek.-rám sem nézett, és megint az a tekintet.

-Várj.-fogtam kezére, így megállt és rám nézett. Zavaromban lehajtottam a fejem.

-Igen?

-Beszeljünk.-néztem rá.

-Miről akarsz?-hangjában semmi kedvesség nem volt. Arca sem tükrözött érzelmeket, kimért volt velem szemben.

-A kapcsolatunkról.-válaszoltam kétségbe esetten. Gúnyosan felnevetett, aztán elkomorodott.

-Nincs miről beszélnünk, nem ugyan azt érezzük egymás iránt. Én ezt nem akarom tovább csinálni, ez fáj nekem, nem akarok így melletted maradni, és most engedj el, hagy menjek.-rántotta ki kezét enyémből. Tudtam, nem hagyhatom elmenni, mert akkor teljesen elveszítem. Utána kaptam megint és szorosan megöleltem.

-Jó.-mondtam mellkasába.

-Mi jó?-tolt el magától.

-Próbáljuk meg. Én...hagyom, hogy szeress.-néztem rá fel paradicsom piros fejjel. Válaszképpen szorosan magához ölelt.

-Köszönöm.-vált el tőlem.

-Anyáék ma korán elmentek dolgozni, maradsz még?-kapaszkodtam pulcsiának ujjába.

-Igen.-mosolygott, mint a tejbetök. És eltűnt az a zavaros komor tekintet arcáról, visszatért az a mosolygós Jungkook akit annyira szeretek.

Felvettem egy pólót és lementünk reggelizni, anya szerencsére készített reggelit nekünk, és a pulton hagyta egy édes kis üzenettel. Reggeli után befeküdtünk az ágyba mert mind ketten tele lettünk, bekuckóztunk, jobb karját pedig párnaként használtam, amit cseppet sem bánt. Bekapcsoltam a tévét és valami buta vígjáték ment benne, Jungkook egész végig simogatta karomat, már így is közel voltunk egymáshoz, de még jobban közelebb húzódott hozzám. Arcomra simított és lágyan rám mosolygott.

-Megcsókolhatlak?-kérdezte közelebb hajolva.

-Ühüm.-bólintottam.

Nem habozva szüntette meg ajkaink közt a távolságot. Lágy csók volt, de minden érzelem benne volt. Mellkasomon végig simított amitől egész testem libabőrössé vált, majd egyre lejjebb haladt, anyagon keresztül végig simított férfiasságomon, és egyre jobban rám mászott, keze már majdnem nadrágomban volt, mikor észbe kaptam, kezét elvettem onnan és elváltam tőle.

-Ne siessünk ennyire.-mosolyogtam rá zavartan.

-Neharagudj, elkapott a hév.-mosolygott ő is, és kissé távolabb húzódott tőlem.

Vissza hajoltam hozzá és most én csókoltam meg. Úgy meglepődött, hogy hirtelen le sem tudta reagálni, aztán észbe kapott és viszonozta. Fülig prirulva váltam el tőle.

Délután fele ment haza Kook, mielött anyáék hazaértek volna, el sem hiszem hogy tényleg ilyen kapcsolatba kerültem vele, be kell vallanom én is kicsit többet érzek iránta barátságnál, viszont nálam ez még nem olyan erős érzés mint ő nála. A mai nagyon kínos helyzet volt, igazából megijedtem, nekem nagy traumát okozott Jae és én nem tudok ilyen hamar túllépni, és amúgy sem akarok egyből az ágyban kikötni Kookkal. Ez is érdekes, hogy amint vége egy ilyen hosszú kapcsolatomnak egyből újba ugrom. Egy ribancnak érzem magamat. Az elutasításra visszatérve pedig felettébb megértő volt szerencsére, nem láttam rajta, hogy haragudna rám amiatt, hogy elutasítottam. Sőt később sem volt megsértődve, egyáltalán semmilyen rossz érzést. Ami szokatlan és új nálam, tele van ez a fiú meglepestésekkel, eddig csak kellemesen csalódtam benne, és remélem ez így is marad.