Gyorsuló szívek

1. rész

Max

A napom remekül indult 1 bizonyos pontig. Április elseje alkalmából a csodás csapattársám Daniel megtréfált mégpedig azzal hogy ellopta az összes baseball sapkámat és szét osztotta a pedockban minden. Egyes. Sapkát. Nagyot mérgelödtem a tükör előtt majdnem bevertem de rájöttem hogy inkább Daniel arcát kéne be verni.

Szóval... elindultan megkeresni Dannyt. A padockban sétálgattam keringtem vándoroltam amikor is megpiklantotam a chrusom édesapját azaz Anthony Hamilton-t.

NagOn
megijedtem azt sem tudtam hol vagyok hirtelen... Az apám és ő nem túlzottan voltak jónak nevezhető kapcsolatban sokszor vitáztak a tavaji meg azaz előtti versenyeken majdnem kinyirták egymást. És en közben ott néztem oket mikozben szermes szemekkel bámultam apám ellenségének fiát Lewist. Aki meg az én ellensrgem de én nem tudok rá így tekinteni többé.

Nekem Lewis mindig is fontos volt.

Csak időbe telt rájönnöm hogy hogyan.

És miért.

És ehhez egy veszedelmes bajnokság volt a tét.

Azóta Lewis nem néz rám ugyanúgy. Sokkal szúrosabban néz én meg csak paradicsom piros képpel kapom el a fejem. Biztos azt hiszi dühös vagyok rá pedig itt egyedul ő az aki dühös rám. És nem tudom miért pontosan mert a bajnokság attól még az enyém és kész. Ezt nem veheti el tőlem. Ha már a szívem ellopta a bajnokság az enyém. Így sokkal többet szenvedek azóta.

Lewis apját nemcsak rajongók követték hanem ahogy láttam egyvalaki aki az én sapkámat viselte. Kilépett apja mögül és ekkor láttam meg hogy, Lewis az. Lewis Hamilton az én sapkámal a fején.

Sosem hordott sapkát csak ilyen színeseket (apa bohócsapinak hívja oket). Nemhogy egy redbullosét. Vagy Maxét azaz az enyémet.

Megtorpantam és azt sem tudtam merre fussak el. De ilyenekre már nem is volt időm ugyan is Lewis szerencsére az apja nélkül elkezdett közeledni felém. Felém?! Lewis Hamilton felém jön, valaki mentsen meg! (Ezt valószínűleg 2 évvel ezelőtt is mondtam volna csak nem ilyen jelentéssel).

De ami fura volt az az volt hogy nem olyan fancsali képet vágott mint szokott. Arca nyugodt volt. Ebben a szezonban kicsit mintha lenyugodott volna pedig most is én fogom megnyerni a bajnokságot csak lehet azért ilyen mert most már semmi esélyük nincs. Pedig jó lenne ha acsatázhatnánk mint a régi szépidőkben de hát már csak a bolondok ferraribvan elől meg az Aston kicsodák is? Na mindegy nem tudom xd

- Szia Max. - köszönt nekem. Lefagytan álltam.

- Sz-sz-sz-szia, Lewis! - nagyon elpirultam, alig mertem ránézni.

- Szerintem ez a tied. Nagyon tetszik az új design.

Azzal fogta ég a fejéről a kalapot az enyémre tette. Vissza a helyére. De ahogy felfogtam rajottem hogy az ő fején sokkal jobb helyen volt. Eszméletlenül mutatot bebbe.

Amikor feleszméltem Lewis és Anthoby már sehol sem voltak. Ellenben cicabábák ugráltak körül akiknek megannyi aláírást kellett osztogatnom. Megkapták amit akartak (engem nem) majd mivel már időmérőidő vollt elindultam a Red Bull garázsába.

Ott találkoztam Daniel-lel.

- Te mégis mit műveltél???

- Maxy, én csak segítettem közelebb kerülni Lewishez.

Mi? Rajott a titkomra? Ennyire nem vagyok feltűnő!

- K-komolyan! - dadogtam.

- Csak viccelek! Április bolondja! - hahotázot Danny .

- Ha ha ha. Nagggyon vicces...

- Latom megtaláltad az egyik sapkád - kacsintott Dan.

Ekkor aztán nagyon elpirultam. Aztán eszembe jutott hogy ez a hülye lopta el az összeset.

- Meg foglak verni. A pályán.

- Majd meglátjuk, ki nevet a végén - azzal Danny nevetni kezdett majd be pattant a kocsiba.

Én is nevetni kezdtem. De amint Daniel elszáguldott abbahagytam. Én is beültem az autóba aztán elfelejtettem hogy még mindig a sapkám van rajtam vagyis a sapka ami Lewis.hamilton fején volt. Nagyon nem akartam levenni de azért sisak nélkül elég veszélyes lenne vezetni.

Átvettem a sisakom és beszálltam az autóba. Végig Lewison járt a fejem.

És mégis első lettem.

Lehetséges hogy a sikerem kulcsa Lewis Hamilton?