Salvatore vagy mégsem? 🤫

Egy újabb idegen

Miután a naplót elolvastam az órára pillantottam és 08:59-et mutattot. Fel álltam majd mentem a fürdőbe átöltözni. Mivel szombat van így ki szoktam mennni az erdőbe sétálni és néha vadászni. Bár utálom ha nem sikerül 20x sem a vadászás de nem baj. Bár sokszor zavar hogy nem emberre vadászom és ezt sokszor közlöm Stefannal ami neki nem tetszik. Nehezen le kullogtam a konyhába.

-Narcissa. De jó hogy jöttél.- Köszönt boldogan Stefan

-Ja neked is jó reggelt. Elenácska is itt van?- Válaszoltam gúnyosan

-Látom megint bal lábbal keltél ma is- Nézett rám szomorúan

-Képzeld Stefan! Nem is aludtam. És ha még Elena is neki áll csesztetni akkor olyan pofont vágok neki hogy 2 napig alszik- Gúnyosan mosolyogtam

-Miért nem kedveled Elenát? Mit ártott neked? És velem mi bajod? Még mindig azért haragszol mert elmondtam a véleményem?- Felháborodva kérdezi 

-Elenával az a bajom hogy él! Te pedig nem a véleményed mondtad el hanem a lelkembe gázoltál. Azért a kettő között van különbség.- Meglöktem Stefant a vállánál

-Állítsd le magad Narcissa! Elena nem tett ellened semmit. Ne próbálj meg neki ártani!- Néz rám dühösen.

-Ohh dehogynem fogok neki ártani! Ki szívom az összes vérét és ki tépem a belét is- Mosolyogtam 

-Narcissa nagyon megbánod ha hozzá érsz!- Néz rám teljesen ki akadva.

-Jaj Stefike szerelmes lett!- Gúnyoltam.

-Narcissa! Ne húzd ki még ennél jobban is a gyufát!- A tekintetébe látszott hogyha nem a húga lennék darabokra tépne- 

Fogtam magam majd ott hagytam és elindultam az erdőbe. Bosszankodtam és zavart hogy Stefannak fontosabb Elena mint a családja. Sokat agyaltam azon hogy tényleg  megtegyem amit mondtam Stefannak. Engem jobban érdekel a családunk mint az a ribi. Sőt ha Damon itt lenne ő már tuti végzett volna vele. Milyen jól is tenné. Nem lógna állandóan a nyakunkba. A gondolat menetem az zavarta meg hogy neki mentem egy magas öltönyös férfinek aki előtt egy hulla feküdt. 

-Nagyon sajnálom hogy önnek mentem- Mondtam a még számomra ismeretlennek. 

Az ismeretlen megfordult majd rám nézett és megszólalt

-Semmi baj. Nem esett bajod?- Nézett rám barna szemeivel

-Nem esett bajom. Honnan gondolja hogy bajom van?- Néztem Barna szemeimmel rá.

-Halottam a gondolataid- Mosolygott

-Maga hallja a gondolatokat?- Léptem egyet hátra és kicsit furcsálva néztem rá.

-Igen hallom a gondolatokat. - Lépett közelebb az idegen

-Az nem lehet. Az emberek nem hallják a gondolatokat- Mondtam hitetlenkedve 

-Miből gondolod hogy ember vagyok?- Gugolt le elém a férfi

-Ha nem ember...akkor mi?- Néztem rá kicsit félve

-Nem kell tőlem félned kicsi vámpír- Mosolyodott el a férfi

-Honnan tudja hogy vámpír vagyok?- Döbbent tekintettel néztem rá 

-Én magam is vámpír vagyok- Megsimogatta a fejem 

-Hogy hívják magát?- Kérdeztem tőle 

-A nevem Elijah Mikaelson- Mondta büszkén.

-Mikaelson? Mint az ősi vámpír család?- Kikerekedett szemekkel néztem rá

-Igen pontosan. De ne félj nem bántalak. Egy kérdésem lenne azért.- Állt fel