Multishipper novellák

A bűnbeesés törtenete (Good Omens)

Good omens (Aziraphael x Crowley)
Van benne 18-as karika!!
Melegeket ábrázol akit undorít, takarodjon!
Lehet ezzel a történettel pokolra jutok (Mivel egy angyal és egy démon szerelméről szól)
Jó olvasást!
_________________________________________

Remegve, kiszáradt szájjal sétáltam vissza, az otthonomba. Megint meg lettem büntetve. Nincs már sok ilyen húzásom. De hát mit tegyek, nem tudok elszakadni Aziraphael-től. Túl jó barátok vagyunk. Vagyis asszem barátok... bár lehet én többet is elfogadnék. Tudom, ez az érzés csak egyoldalú, és sosem vehetek rá egy angyalt, hogy bűnt kövessen el. Én démon vagyok. És férfi. Ebből sose lesz semmi. Szóval megmaradok a plátói barátságnál. Jó lesz ez. Egy darabig.

Mikor felértem a szobámba, egyből bedőltem az ágyamba. Lassan lecsuktam a szemem és kifújtam a levegőt. Levettem magamról a szemüveget, és magam mellé dobtam. Oldalamra fordultam, és a fejemre húztam a párnám. Beleüvöltöttem. Annyira fájt. Annyira fáj minden. Ez az egész szar.

A búslakodásom közepette, megszólalt a csengő. Idegesen caplattam az ajtóhoz, azzal a céllal, hogy a letépem az illető fejét, bárki legyen is az. Nagy hévvel nyitottam ki az ajtót, és ugyanakkora hévvel pirultam is bele amikor megláttam, ki áll a küszöbön. Aziraphael nézett rám, azokkal a gyönyörű, csodaszép bociszemeivel.

- Ó, helló Azi!

Az angyal boldogan intett nekem. Eszméletlen aranyos. Ahogy a szőke haja rakoncátlanul a homlokába hullik, azért bármit megadnék. Ahogy a szemei minden percben úgy csillognak mintha gyémántba néznék, minden pénzt megér. Azok a telt, rózsaszín ajkak, istenem odavagyok érte.

- Gyere csak be- invitáltam a házba

Aziraphael mosolyogva belépett, aztán furcsa komolysággal nézett rám. Féltem, hogy valamit rosszul tettem az az ÉN angyalom ellen.

- Hallgatlak- vettem elő egy borosüveget

Azi leült a székre, és a tenyerébe temette a kezét.

- Szerelmes lettem- motyogta

Úgy éreztem magam mint akit hetvenszer gyomorszájon rúgtak. A csalódás hirtelen erős hullámként áramlott át rajtam. Próbáltam visszatartani a könnyeimet, és segítőkészen Azi vállára raktam a kezem.

- És ki a szerencsés lány, angyal?

Aziraphael szomorúan nézett rám, és ingujjával megtörölte a szemét.

- Ő nagyon elragadó, és segít nekem ha baj van. Mindig mellettem áll. Még ha néha csöppet bunkó is. És annyiszor megmentett már, képzeld. Csodás ember. De a baj az, hogy ő egy démon.

Félrenyeltem a bort. Köhögve próbáltam értelmezni, hogy mit is mondott az előbb. Démon??? Azi belezúgott egy démon lányba? Hogy lehet ez? Egyáltalán ki a mázlista?? Jajj ne, remélem nem Beelzebub. Abba belehalnék. Komolyan.

Próbáltam együttérző maradni
- Figyelj, nem lesz belőle baj. A szerelem nem bűn, biztos szép démon lány, ha megragadta a figyelmedet...

- Crowley....

- Aztán udvarolj majd neki, én megmutatom hogyan kell...

- Crowley....

- De aztán mindenképp mutass neki be engem, mert ha nem teszed meg akkor nagyon nagyon mérges leszek...

- CROWLEY- kiáltotta el magát az angyal.

Nem rezzentem össze, de azért meglepett ez a hirtelen hangnem váltás.

- Valami rosszat mondtam?- kérdeztem értetlenkedve

Aziraphael megcsóválta a fejét, és oldalra döntötte, amitől olyan lett, mint egy aranyos kiskutya.

- Nem Crowley, csak tévedtél. A szerelmem igen, egy démon. De lánytól messze áll.

A szívem kihagyott egy ütemet. Reménykedve néztem a szemébe, de tudtam, ha én lennék az, már elmondta volna. Leültem mellé a székre, és kérdőn a szemébe néztem.

- Zira... mond el ki az, kérlek!- könyörögtem neki

Nem élhetek úgy, hogy nem tudom. Képtelen vagyok rá.

Az angyal közelebb lépett hozzám. Az egyik kezével levette rólam óvatosan a szemüveget, amit az imént feltettem újra. A szemeimbe nézett, és csak két szót mondott. Amivel megmentette az életemet.

- Te vagy.

És itt elvesztettem a fejem. A kezemet a derekára csúsztattam, és erősen, erőszakosan a szájára nyomtam a számat. Nagy meglepetésemre ő nem ellenkezett, hanem forrón állt bele ő is a csókba. Kezemmel beletúrtam gyönyörű, szőke hajába, és lassan az ágyhoz vezettem.

Durván az ágyra löktem, és elkezdtem kigombolni az ingjét, de aztán elbizonytalanodtam.

- Azi.. biztosan ezt akarod?

Ő vágytól éhes szemmel nézett rám.

- Ne beszélj, csak csináld már!

Ahogy ezt kimondta, elmúltak a kétségeim. Szinte durván letéptem róla az inget, aminek a gombjai szanaszét potyogtak a szobában. Ahogy elémtàrult a meztelen felsőteste, egyből éledezni kezdtem alul. Ezt ő is észrevette, ezért miközben én a számmal kényeztettem a mellbimbóját, ő elkezdte kigombolni a nadrágomat. Egy percre elszakadtam tőle, hogy le tudjam magamról fejteni a felesleges ruhadarabokat, így pár másodperc múlva, már minden ruhától megszabadulva dőltem az angyalom testére.
Rámarkoltam az éledező tagjára, ezt Zira egy jóleső hangos nyögéssel jutalmazta. Nem is tudtam, hogy az én angyalom is el tudja magát engedni.
A jobb kezemmel a mellbimbóját dörzsöltem, az angyal háta ívbe feszült, amitől csak még jobban begerjedtem. Elkezdtem fel le huzogatni neki, de láttam rajta, hogy ha így folytatom, elmegy, mielőtt ràtérnék a lényegre.

- Ne kínozz Crowley...

Megszántam szegényt, így erőből hasra fordítottam, majd lágyan a fülébe suttogtam.

- Mehet, angyal?- kérdeztem

Ő csak bólintott, mire én beléhatoltam. Éreztem, hogy még ezt senki nem tette vele, így a pillanat még különlegesebbé vált. Azi felkiáltott, én meg lassan elkezdtem mozogni benne. Először csinálja ezt, így próbáltam óvatos lenni, de a démoni énem nem engedte. Így hát gyorsabbra vettem a tempót.

- CROWLEY... AHH... URISTEN- kiabálta Aziraphel

Én pedig egyre vadabbul löktem neki magamat, aminek az lett a vége, hogy az angyal, elég gyorsan elélvezett.

Másnap reggel úgy keltem, hogy a párom nem volt sehol. Ijedten szaladtam ki a konyhába, ahol szintén nem volt. Itthagyott volna? Ám akkor egy puffanást hallottam meg a ház mögül. Kirohantam, és csak egy démont láttam ott álni. Ismerős volt. Nagyon.

- Zira?- kérdeztem miközben közelebb léptem hozzá

És igen. Ő volt. Felismertem. A démon közelebb jött, és akkor láttam meg, hogy könnyes a szeme. Sírt. Átöleltem, ő pedig belefúrta az arcát a vállamba, és fájdalmasan zokogott.

Akkor értettem meg. Aziraphael elesett, mert egy démonnal hàlt az éjszaka.