Multishipper novellák

Karjaidba zárva (Gobblepot)

Gobblepot (Oswald x Jim)
Tartalmaz 18+-os jelenetet!
Melegekről szól, akit undorít a téma, elmehet
Enemies to lovers
Jó olvasást!

_________________________________________

Idegesen görnyedtem a papírlap fölé. Próbáltam koncentrálni de nem sikerült. Képtelen voltam rájönni, hogy ki volt a gyilkos. Egyszerűen túl okos volt ahhoz hogy bármi nyomot hagyjon maga után. Semmi rejtvény, szóval nem Nygma, semmi részecske vagy ujjlenyomat. Az illető minden bizonnyal profi.

- Találtál valamit Jim?- bökte meg a vállamat Harvey

Szomorúan csóváltam a fejem.

- Semmi.

Bullock leült velem szemben, és kivette a tollat a kezemből.

- Mi bánt? Máskor már régen rohannál a tetthelyre.

Igaza volt. Lassan felemeltem a fejemet, és a szemébe néztem.

- Rossz dolgot tettem.

A nyomozó pár másodpercig nézett rám aztán elnevette magát.

- Te? Ez most komoly? Milyen rossz dolgot??

Felrémlett a lelki szemeim előtt a tegnap éjszaka.

- Igen Jim! Istenem gyorsabban!

Oswald belém kapaszkodott, miközben én erősen elégítettem ki elfojtott vágyaim. A körmeit a vállamba vájta, és leheletnyi csókot nyomott a számra. Én nem elégedtem meg ennyivel ezért erőszakosan kezdtem csókolni. A nyelve erőszakosan furakodott be a számba, és közelebb húzott magához

- Szeretlek- mondtam ki a gyönyörtől azt a szót, amit nem kellett volna

De Oswald-ot nem zavarta, beletúrt a hajamba, és ívbe feszült a háta

- Én is szeretlek!

Erőből hasra fordítottam, és hátulról hatoltam belé. Ezt egy hangos hörgéssel jutalmazta, én pedig még jobban begerjedtem. Gyorsítani kezdtem a tempón, a testem ijesztően reagált a korábban utált Oswald-ra.

Bullock-ra néztem.

- Én...- kezdtem, de képtelen voltam kimondani

Harvey sürgetett a szemeivel.

- Én... összevesztem Lee-vel- hazudtam

Nem mondhattam el, hogy megosztottam az ágyam Oswald Cobblepott-al. És igazából Lee-vel tényleg összevesztem. Csak nem ez jelenleg a lényeg.

Harvey ismét felnevetett.

- Hát ez aztán tragédia!

Szomorkás mosolyra húztam a szám, majd felálltam a székből. Indultam volna, hogy kimenjek a tetthelyre, amikor kivágódott az ajtó.
Oswald állt ott, teljes valójában. Istenem már ha ránézek is egyből feláll. A korlátra támaszkodva néztem, ahogy ez az isten szónokolni kezd.

- Rendőrök, nyomozók! És persze Jim Gordon- tette hozzá, pontosan a szemembe nézve- Gotham gyengül. Én kellek az élére hogy újra felemelkedjünk. De ti folyton letaszitottatok a trónról, és ezt meg fogjátok bánni!

A szememet nem tudtam levenni kecsesen mozgó csipőjéről, és csodásan beállított hajáról. Úristen, olyan vagyok mint egy szerelmes tinilány. De mit tehetek ha ez az ember minden egyes mozdulatával rabul ejt?
És a lába, amit annyira utál, az is rendkívül izgató!

- Jim, figyelsz erre a holdkórosra?- kérdezte Harvey

Elszakítottam a szememet az ágyékáról, és felemeltem a fejemet.

- Öö... igen igen. Figyelek- motyogtam.

De egyszerűen képtelen voltam a beszédére koncentrálni, amikor ott volt... mindene.
Oswald a beszéde után elhagyta a termet. De mielőtt kiment, rámnézett. Gyönyörű szemei belefúródtak a szemembe, és akkor nem létezett más csak ő. Az az egy tizedmásodperc mindent megért nekem. Ahogy a tekintetünk egymásba fonódott, szinte biztos voltam benne, hogy neki is eszébe jutott a tegnap éjszaka. Hiszen olyan kéjesen nyögött alattam... ezt nem lehet egykönnyen elfelejteni.

- Fél óra múlva OTT.- mondta

Tudtam mire utal az "ott" alatt. Ahol tegnap lefeküdtünk.

Harvey felém fordult.

- Mekkora egy rohadék, nem?

Bólintottam, hatalmas gombóccal a torkomban. Fáj tettetni hogy utálom őt hiszen mindennél jobban szeretem. Már az elején szerettem, csak nem vallottam be magamnak. De ezzel két baj van. Ő fiú. És a nemezisem.
Jajj Jim, milyen bajba keverted már megint magad!

- Bocsi Harv, mennem kell! Megyek a tetthelyre! Szia!

Rohantam haza, hogy rendbe tegyek mindent mielőtt Oswald megérkezik. Nem tudom mikor és hogyan szerettem bele az ősellenségembe, de azt tudom hogy most mindenemet eldobnàm érte. Szépen rendet raktam a házban, hogy jól várjam a szere... Cobblepot-ot.

És akkor megzörrent a csengő és megzörrent az én szívem is. Sietve nyitottam ajtót, az ősellenségemnek, Gotham királyának.

Oswald ott állt. Teljes valójában. Ahogy belepett a szobámba, nem tudtam bírni magammal. Megcsókoltam.  A csók lágy volt és kedves, semmi durva mint előző éjjel. A kezem a derekára csusszant.

- Gyere be- suttogtam

Oswald belépett a házba és körbenézett. Majd rámmosolygott.

- Nem fura ez Jim...? Mármint te meg én... együtt?

A számból vette ki a szót. Pontosan ezt akartam én is mondani. De válaszul megfogtam a kezét, és a hajamba vezettem.

- Ne rontsuk el a pillanatot azzal hogy a jövőről beszéljünk!

Oswald bólintott. Nem tudtam felfogni hogy ez tényleg megtörténik. Velem. Én. És Oswald. Egy pár. Ezt nem tudom elhinni, ez szerintem lehetetlen.

Újból megcsókoltam, de már erőteljesebben. Teljesen felizgulva nyomtam az alsó tájékomat az övéhez, és markoltam bele a fenekébe. Magammal húztam és beledőltem az ágyamba. Lerántottam a nadrágját, és már készültem beléhatolni amikor....

- Jim, figyelsz erre a holdkórosra?

Felkaptam a fejem. A rendőrségen voltam, Oswald szónokolt elől. Megráztam a fejemet és megdörzsöltem a szemem. Elkalandoztam munka közben. És ez az egész nem normális. Nem hagyom hogy beleszeressek a riválisomba.
Még egyszer utoljára visszagondoltam a tegnap estére, majd egyszerűen elzártam az agyam legmélyebb bugyrába.