Máshogy egyformák

5.rész

Louis

Zaynék leviszik a pofátlan göndört a pincébe, ahova eredetileg nem akartam levinni, de nem bír a pofájával. Leveszem a pulcsimat, így egy pólóban megyek le hozzá.

-Menjetek fel.- mondom Zaynnek és Liamnek. A göndör a harmadik cellában van és természetesen nem szívleli, hogy a fiúk kibilincselték a kezeit, ezáltal sem leülni, sem mozogni nem tud, csak áll a cella közepén, kifeszítve.

-Szórakozol velem Louis?- köpi a szavakat.- Engedj már el basszameg!- kiáltja rám. Kinyitom a szekrényt és előveszem az első ostort ami a kezembe kerül és fordulva lendületből sújtok le a hasára. -Azt a..- akad benne a szó és az egész teste összerándul, majd lihegve néz fel rám. Gyűlöletet látok, félelemmel keveredve néz bele a szemembe.

-Na elkussolsz végre?-vetem oda neki, majd kinyitom előtte a szekrényt és elállok előle, hogy lássa, mit rejt.- Vagy választasz valami mást is?- nézek rá mosolyogva.

-Te beteg vagy.- sápad el, amikor végignéz a szekrények. Bilincsek, kötelek, ostorok, gumiszalagok, análdugók, péniszgyűrűk és még sok más tekint vissza rá. Más körülmények között ez még izgató is lehetne, de ezen a helyen csakis a fájdalom miatt vannak itt.

-Különlegesnek nevezném.- hajolok az arcába.- Ha rajtam múlik, te soha nem kerülsz ide le, de mondj köszönetet a hatalmas pofádnak.

Rándul egyet az arca, de most nem szólal meg. Érdekes, talán mégis tudja használni az agyát a kurva fejében.

-Szóval Harry, akkor nekem fogsz dolgozni.-állapítom meg, mire megrázza a fejét.

-Nem fogok, Louis.- köpi a szavakat, én pedig újra lesújtok az ostorral. Fájdalmasan jajdul fel, de visszanyeli a káromkodást.

-Akkor újra. Nekem fogsz dolgozni.- mondom, de ugyanaz a válasz.

-Nem.- mondja rám nézve. Újra lesújtok. Ezt játsszuk egészen addig, amíg már nagyjából húsz ütést kap a hasára. Nagyjából a tizenötödiknél kezdtem látni, hogy átszivárog a vér a pólóján. De még mindig nem törik meg, folyamatosan csak rázza a fejét, mert a végén már beszélni nem tud.

-Akkor holnap folytatjuk Harry, készülj fel.- mondom neki, de nyitva hagyom a szekrény ajtaját, hogy emésztgesse csak, mit kaphat.

-Itt hagysz lógva?- rángatja meg a karját és kérdi erőtlenül.

-Tudod jól, hogy egy szavadba kerül és elengedlek. -jegyzem meg, majd elfordulva tőle kivonulok a cellából.

Felérve Zayn és Liam érdeklődve néz rám.

-Most ez mi Louis?- kérdi Zayn.

-Meglopott, majd hazudott. Gondoltam akkor dolgozza le, de az sem tetszik, hát maradt ez.- mutatok a levezető lépcső felé. Az ajtóhoz lépek és bezárom. - Senki nem megy le hozzá, nem kap se enni, se inni.

-De ugye nem akarod megölni?- kérdi Liam összehúzott szemmel.

-Csak rajta múlik. -vonom meg a vállam és őket is ott hagyom.

-Ésszel csináld Louis.- jegyzi még meg. Liam nem bírja az erőszakot, mindig azt mondja, hogy szavakkal sokkal jobban lehet bántani. Ami igaz is, de vannak szituációk, amikor csak a fizikai fenyítés marad.

Hazafele végig a göndörön pörög az agyam. Mi a szarért makacskodik ennyire, ha nincs semmije? Nem értem. Csak dolgoznia kellene basszameg.

***

Másnap reggel nem sietem el a dolgokat, komótosan kelek fel és még egy-két ügyet is elintézek. A fűvel van munka, amit valakire rá kellene bíznom, mert az embereim nem igazán értenek hozzá. Az eddig rajta munkálkodók elmondták, mit hogyan kell csinálni, de őszintén nekem arra nincs energiám, hogy folyamatosan figyeljem a munkálatokat.