Máshogy egyformák

19.rész

Harry

Másnap reggel óriási mozgolódásra kelek fel a házban. Összehúzott szemmel megyek ki a szobámból és nézek körül. Sok ember rohangál fehér ruhában és mindenki motyorog az orra alatt. Amint kimegy az álom a szememből felfogom, hogy ez a sok ember Robin szobája felé tart éppen. 

Gondolkodás nélkül indulok el a szoba felé és nem törődve az emberekkel lépek az ágyban fekvő ember mellé.

-Mi történt?- kérdezem az öreget, akinek már csövek állnak ki a testéből és csak a szeme mozog.

-Összeomlott az éjjel.- mondja egy talpig fehérbe öltözött nő.- Gregoria vagyok, a banda orvosa. 

Kikerekedett szemmel nézek rá, mert valahonnan nagyon ismerős nekem, illetve soha nem gondoltam volna, hogy egy nő ilyen körökben mozogna, aki ráadásul orvos. 

-Harry, a fia.- mutatkozom be számomra is meglepő módon. Talán ez az a pillanat amikor eldől bennem a gondolat ami tegnap óta mozgatja az agyamat. 

-Igen tudom.- mosolyog rám, én pedig arra próbálok rájönni, hogy honnan ismerem. -Nem biztos, hogy fel fog ébredni Harry.- mondja végigsimítva a hátamon, miközben én még mindig Robin mellett guggolok. 

-Értem. -bólogatok felé. 

Nem tudom mennyi idő telik el, de én végig mellette vagyok. Nem történik semmi, nem mozdul, nem kel fel, csupán a gépek tartják már életben. Mellette ülve még mindig jár az agyam,de már nem azon, hogy csinálom-e ezt utána, hanem azon, hogy hogyan. Hogyan tudnám úgy csinálni, hogy az jó legyen és felérjek hozzá.

Ez az ember itt az ágyon több tíz embernek ad munkát, ezáltal több tíz családot tart el. 

-Harry.- hallok meg hangot aza jtóból, majd teljesen döbbenten nézek a felém sétáló Niallre.

-Te mi a szart keresel itt?- kérdezem tőle felháborodva.

-Harry én..-kezdi.

-Niall te mi csak? Mi a szart keresel itt?- megy fel bennem a pumpa.

-Neki dolgozom.- mondja halkan.

-Neki? Tudod te ki ő?- emelem fel a hangom.

-Igen.- válaszolja.

-Szórakozol velem.- rázom meg a fejem.- Kurvára szórakoznod kell velem.

-Sajnálom Harry.

-Szóval én is csak a feladatod voltam?- kerekedik ki a szemem.- Végig azért segítettél, mert ő ezt kérte?

-Nem végig, esküszöm. Nézd én csak megkaptam feladatnak, hogy figyeljek rád, azt sem tudtam ki vagy neki, egészen a mai napig.- magyarázza.

-Ahha.- nézek a gépeken fekvő Robinra.- Hát most már tudod, úgyhogy maradj itt amíg kiszellőztetem a fejem.- morgom neki és kiviharzok a házból.

Mi jöhet még?

***

Nagyjából tíz percet sétálok és utána térek vissza a házba. Amint belépek már érzem, hogy valami baj van. Mindenki síri csendben van vagy éppen rám sem néz. 

Egyenesen szaladok fel a szobába és már látom, hogy mi a baj. Niall rám kapja a tekintetét, de én csak Robin élettelen testét látom. Nem kelt fel. Úgy ment el, hogy nem tudja tovább viszem amit felépített. 

-Sajnálom.- szólal meg a szöszi.- Ezt neked hagyta.- nyújt át egy borítékot.

Lassan nyitom ki a kis papírt ami benne van. 

"Fiam!

Ha ezt olvasod én már elmentem, de te még mindig itt vagy. Tudod, hogy ez mit jelent. Horan mindenben segít, a jobb kezem volt. 

Sajnálom, hogy nem lehettem melletted,kérlek bocsáss meg nekem!

Apád"

Hosszasan nézem a papírt, majd veszek három mély levegőt és felnézek az előttem álló szöszire.

-Leszel az én jobb kezem is?- kérdezem mély hangon és érzem, hogy valami megváltozik bennem.

-Örömmel.-bólint.

-Intézz az apámmal kapcsolatban mindent, holnap reggel pedig itt várlak.

-Igenis főnök!- mondja cseppet sem gúnyosan.

-Innentől kezdve csak Curly, nem akarom, hogy tudják a nevemet. -mondom, majd apró mosoly jelenik meg az ajkán és bólint.

-Bölcs döntés.- ért egyet.