Máshogy egyformák

11.rész

Harry

Visszajöttem vele. Újra itt vagyok vele egy házban és teljesen megváltozott. Amikor munka van akkor ugyanolyan,de itthon más. Kedvesebb, vidámabb és sokkal többet beszélgetünk. Mindenről. Sokat mesélt arról, hogy miket dolgozik, hogy kikkel üzletel, hogy mit csinál egész nap.

És kérdez is. Sokat és minden nap. 

-Na mi volt ma?- kérdez este szokásosan. Ma viszont nincs kedvem beszélgetni. EL akarok menni bulizni és összeszedni valakit, mert már megőrülök.

-Semmi.- felelem kedvtelenül és felmegyek a  szobámba. Egyből vetkőzöm is és a fürdő felé tartok, amikor belém az ajtómon. 

-Mi a baj?- kérdezi.

-Semmi.-válaszolom.

-Oké ugorjuk ezt át és mondd el, mert felbasz ez az egész.-morogja.

-Oh elnézést uram.- flegmáskodok vele, pedig tudom, hogy a síromat lapátolom ezzel. 

-Harry!-dörren rám. 

-Mi van Louis? Nem történt semmi, megfürdök és elmegyek bulizni. Ennyi.- csattanok fel. 

-Bulizni? Minek?- szalad fel a szemöldöke.

-Miért járnak az emberek bulizni főnök?- felelem flegmán.

Louis hosszasan néz a szemembe, majd lassan indul el felém végig fogva tartva a tekintetemet. Ösztönösen kezdek el hátrálni, majd a fenekem a falnak koppan. Ő viszont nem áll meg, egészen az arcomba érzem a leheletét, amikor megáll végre. 

-Nem mész bulizni.- mondja amikor közel ér hozzám.

-Kurvára..-kezdek bele, de közben óriásit kell nyelnem a közelsége miatt.- nem mondod meg nekem mit csináljak. -mondom halkabban, de határozottan.

-Pedig pontosan azt teszem. Miért akarsz bulizni?- kérdezi meg újra, amivel felcsesz. 

-Csak.- vágom rá.

-Miért?- kép még közelebb.

-Szexelni akarok basszameg!- csattanok fel, neki pedig egy apró mosoly jelenik meg az arcán.

-Akkor miért nem kéred?- suttogja az arcomra.

-Talán mert nem veled akarom?- suttogom vissza,bár teljesen felesleges.

-Tényleg?- simít végig a mellkasomon, engem pedig kiráz a hideg. Tagadhatnám, de már az eleje óta nem tudom. Kibaszottul kívánom ez az embert.

Louis

Tudtam, hogy miért akar bulizni menni. Napok óta nem történt semmi és én is érzem milyen elvonásokkal jár ez. Én sem voltam az elmúlt időben senkivel rajta kívül. 

-Tényleg.- próbálkozik meggyőzni, de a teste mást mond. Szaporábban veszi a levegőt és szemei folyamatosan a számra tévednek. Egészen közel lépek hozzá és várom, hogy mit reagál. Tartja magát egészen kettő pillanatig.

-Picsába.- suttogja, majd hevesen kapja el a tarkómat és ránt magához. Éppen, hogy hozzáérek, máris enged a szorításon és kész átadni magát. Elemelem tőle a fejem és nem engedem, hogy hozzám érjen. Sokkal erősebb, mint én, simán meg tudná tenni, de ennek ellenére csak értetlenül néz rám. -Ne játssz velem.- motyogja. 

-Pedig pont azt tervezem baby.- suttogom, majd az arcélére nyomok egy puszit, ahonnan átérek a nyakára és már nem enyhe csókokat hagyok ott. Egy-két helyen erősen megszívom az érzékeny bőrét, amitől hangosan sóhajtozik és nyögdécsel.