Máshogy egyformák

24.rész

Harry

-Mi volt ez ott bent?-kérdezem Nialltől.

-Mire gondolsz?-néz rám értetlenül.

-Miért mondtad azt hogy Robinnak szüksége van rá? És erre Louis szó nélkül belement?-fordulok felé, mert furcsálom ezt az egészet.

-Tudtam, hogy ez hatni fog rá.-válaszol tömören.

-A kérdés a miért Niall.- faggatom tovább.

-Louis és Robin jól ismerték egymást és mindig Robin volt a felsőbbrendű, ezért ha szüksége van valamire azt Louis megcsinálja. Nem kérdez, nem vitatkozik hanem csinálja.-magyarázza Niall, de érzem, hogy a teljesség igénye nélkül teszi ezt.

-Louis Robin bandájába tartozott?- kerekedik ki a szemem.

-Mondhatjuk így is, igen. -bólogat.

-Soha nem mondta.

-Kérdezted valaha?- húzódik mosolyra a szája.

-Mondjuk igaz. -mosolyodom el én is.

-Mit akarsz a jövőben tőle?- vált témát hirtelen.

-Mármint?- nézek rá értetlenül időhúzásnak, de nem jön be, mert csak felevont szemöldökkel néz rám.- Nem tudom, ha őszinte akarok lenni. Nem hazudok neked, ő az esetem mindenféle szempontból. 

-Most már nem feküdhetsz össze senkivel csak úgy. Sokan nem bírnak téged. A bandán belül és kívül is.

-A bandán belül?- fordulok felé az úton, lassan a raktárnál vagyunk.

-Sokan nem tisztelnek, mert jöttment módon kerültél ide. Bocs.- fogalmazza meg könyörtelenül.- Így még óvatosabbnak kell lenned. Ha valaki megneszeli, hogy közöd van Louishoz, ellened fordulhatnak. És akkor már én sem tudlak megmenteni. 

-És ha kinevezlek téged? Én neked adom ezt az egészet ha te benne vagy.- mondom teljesen őszintén, mert úgy érzem ez nem nekem való. Én azt sem tudom, hogy mit csinálok azt meg pláne nem, hogy miért.

-Én azt csinálom amit te mondasz H.-mondja diplomatikusan.

-Ha eddig nem köntörfalaztál most se tedd.

-Engem tisztelnek.- ennyit mond csak és nekem ez elég. Nem kell nekem sem tényleges dolgoakt mondanom, viszont tisztában vagyok a lehetőséggel. Hogy egyáltalán van lehetőségem.

-A legkönyebb lenne kiszállni még most.- mondom halkan, amire Niall nem mond semmit. Csendben utazunk a raktár felé, egyikünk se szól egy szót sem. Tényleg egyszerűbb lenne itt hagynom mindent, nem Louis miatt, mert abból ha őszinte akarok lenni nem lesz semmi. A makcsságunk megöli. De ettől függetlenül is úgy érzem, hogy egyszerűbb lenne elmenni. Messzire innen.

-H!-szólít meg Niall mielőtt kiszállunk.- Nem véletlenül választott téged.-csak ennyit mond, majd kiszáll a kamionból. Mélyen érint ez az egy mondtad tőle.

˚˚˚

Következő héten egyedül megyek Louishoz. Megfogalmazódott bennem sok minden és sok kérdésre akarok választ kapni. 

-Szia.-köszön rám.- Csak így egyedül?- néz mögém.

-Beszélni akarok veled. Őszintén.-nézek a szemébe.

-Hallgatlak.

-Honnan ismered Robint? -térek a lényegre. Látom, hogy hátrébb rántja a fejét.

-Mindenki ismeri őt.

-De engem az érdekel, hogy te honnan ismered?-nem adom fel.

-Volt vele viszonyom.- mondja ki egyszerűen.

-Viszonyod?- vonom fel a szemöldököm.- Pontosabban?

-Mit akarsz hallani? Hogy mindent megtettem neki? Igen. Bármit cisnálhatott velem, mert nem volt más választásom.

-Mindenkinek van választása.-kötök bele egyből.

-Neked volt?

-Én nem vagyok vele semmiféle viszonyba Lou. Ő az apám. Nem hazudtam.-keserű a szájízem.

-Nekem nem volt választásom, ha életben akartam maradni. Robin megvett engem. Öt évre vett meg 13 éves koromban.

-Tizenhárom..?- kerekedik ki a szemem.

-Nem szent az apád.

-Nem ismertem igazán.- mondom halkan.- De most már sok mindent értek. Olyan kapcsolatban voltál vele, mint én veled.

-A kettő koránt sem ugyanaz. Én nem kényszertettelek.-rázza a fejét.

-Közvetlenül nem, de mindig megtaláltad a módját annak, hogy igent mondjak.- magyarázom neki.- De ennek vége. Most már én vagy Robin helyett és ez a kettő együtt nem működik.

-Harry ezt te sem bírod ki.- mosolyodik el.

-Ha nem akarok meghalni kénytelen leszek.-vitatkozom egyből.

-Robin nem hagyná, hogy bajod essen.-mondja egyből furcsa arccal. DÖntenem kell. Vagy elmondom vagy takarózok tovább a hazugsággal.

-Nincs már beleszólása.-mondom ködösen.

-Mindig van beleszólása. Egy vezető akkor is vezető ha másra bízza, egészen addig amíg meg nem...-akad el a szava, kikerekedett szemmel.

-Meddig? -ki akarom vele mondatni.

-Az nem lehet. Mikor?-mondja halkan és látom, hogy kicsit megtört.

-Egy ideje már.-mondom ködösen.

-Baromi nagy bajban vagy akkor.-vált komoly hangra.

-Én is tudom, pontosan ezért számolom fel az életem azon részeit ami még jobban bajba sodorhat. 

-Ki fognak csinálni Harry. Hagyd ott őket és gyere hozzám.

-Elgondolkodtam rajta. De te is tudod, hogy nem működne, eddig se ment. És nem mellesleg rám hagyott mindent, engem nevezett ki. 

-Harry..-szólal meg lágy hangon.

-Nem adom fel.-vitatkozom erőteljesen.

Louis a szemembe néz hosszasan. Elemez, látom, hogy gondolkodik. Közben látom, hogy meg akar győzni, de ezt is látja, hogy felesleges. Nem tud meggyőzni, mert már döntöttem. Nem adom fel és ettől senki nem tud eltántorítani. 

Aprót bólint én pedig hasonlóan teszek. Nem mondunk mást erről, nem próbál győzködni csupán elfogadja, hogy ez ennyi volt. 

-Akkor pakoljuk fel az árut Curly.- szólal meg komoly hangon és el is indul az autó felé. Apró mosoly jelenik meg az arcomon és én is elindulok egy járműhöz. 

                                                                                            -VÉGE-