Máshogy egyformák

6.rész

Harry

Az első érzés ami elönt, amikor magamhoz térek, hogy mindenem fáj. A legrosszabb a hátam, amin jelenleg is fekszem. Csukott szemmel próbálok mozdulni, de nem tudok, mert az egyik kezem le van kötözve, ami szintén fáj. Szemeim gyorsan pattannak ki és először nem hiszek a szememnek.

Egy normális ágyban fekszem, érzetre tisztán és nem kikötve egy cellában. Nem tudom, hogyan kerültem ide és azt sem, hogy ez kinek a háza, de azt hiszem mérhetetlenül hálás vagyok neki, hogy kihozott onnan.

Körbepillantok és felmérem a szobát. Semmi személyes tárgy nincs itt, a színek letisztultak, gondolom ez a vendégszoba. Nagyokat sóhajtva próbálok felkelni, de még egy nehezítő tényező, hogy rá vagyok kötve infúzióra, ami már láthatóan lecsöpögött.

Óvatosan nyúlok a branülhöz és húzom ki belőle az infúzió csövet, majd nagyon lassan felülök az ágyon. A fejem egyből meg is szédül, de összeszedem magamat. Ki kell mennem a mosdóba. Lassan állok fel és a remegő lábaimon tipegek ki a folyosóra.

Hát ezt nem hiszem el. Ilyen a kurva világon nincsen. Olyan szintű idegesség és félelem kap el, hogy megszédülök, amitől hatalmas koppanással esek neki a falnak. Sikerül magamat megtartanom, így csak egyenesre kell kihúznom magamat, hogy tovább tudjak menni. Most már nem a wc-t keresem, hanem a kijáratot.

-Mit csinálsz Harry?- hallom meg a hangját, megjátszott aggódással. -Nem kellhetsz fel.- ér oda hozzám és egyből belém karol.

Próbálok elhúzódni tőle, de ő erősebb.

-Pisilnem kell.- motyogom, beletörődve a sorsomba.

-Gyere.- mondja és lassan az én tempómban, vezet be egy a szobámhoz közeli helyiségbe. -Kimenjek vagy kell segítség?

-Megoldom.- mormogom az orrom alatt. Megvárom, amíg kilép, majd kiszabadítom magamat az alsóból, ami nem tudom, hogy kié. Nincs rajtam semmi más ruha, csak a bal kezem van lekötve, biztos amiatt, hogy kiugrott a vállam, illetve az egész felsőtestem végig van kötözve.

Amint végzek a csaphoz lépek. A tükörből a jól ismert arc fogad viszont, legalább abban nem tett kárt. Kicsoszogok a folyosóra, ahol türelmesen vár rám és egyből értem nyúl.

-Egyedül is megy.- mondom és elrántom a kezemet. Louis nem szól egy szót sem, csak mögöttem loholva kísér a szobába vissza. Amikor beérünk én leülök az ágyra, ő pedig az asztalon lévő csomagokért nyúl.

-Le kell cserélni a kötést a hasadon és a hátadon.- mondja monoton hangon és nem néz a szemembe. - Utána vissza kell kötni az infúziót, mert még van egy csomag ami nem csöpögött le.- magyarázza tovább, én pedig nem értem az egészet.

-Mi történik?- kérdem halkan, mire felém kapja a fejét. Szemében valami furcsa gyengeséget látok, de nem tudom megmondani, hogy mi az.

-Próbálok segíteni.- motyogja halkan.

-Amit nem kellene, ha nem bántasz.- vágom oda neki.

-Igen.- ért egyet, ami megint meglep.- Sajnálom Harry. Elborult az agyam, nem érdemelted ezt.

-Valóban. Mondanám, hogy sajnálom, hogy megloptalak, de picit sem.- vonom meg a még ép vállamat. Látom, hogy rándul egyet a szája, de csendben marad.

-Kezdhetjük?- mutat a kötésekre, mire csak bólintok.

-Kevin szerint, csak egynek fog nyoma maradni, meg egynek a hátadon.- magyarázza monoton hangon, miközben olyan gyengéden nyúl hozzám, ahogy még az ágyban sem. Leveszi az elhasználódott kötéseket, majd egy erős szagú löttyöt nyom a sebeimbe.