Máshogy egyformák

10.rész

Louis

Meg akartam büntetni őt. Minden porcikám arra vágyott, hogy megkapja amit megérdemel. Feldühített, nem mondta el amit tudni akartam és folyamatosan felesel. De ami legjobban dühített, hogy aggódtam érte. Tudom, hogy az utcán aludt, biztos vagyok benne. A haja nem volt megmosva, pedig szerda van, mindig kedden mos hajat, ami most elmaradt. 

Hatással van rám. Bármennyire is nem akarom, hatott rám. Amint hozzám értek az ajkai, amiket annyira kívántam már, egyszerűen nem tudtam rá haragudni. Egy pillanat alatt nyugtatott le a közelsége, az hogy gyengévé vált miattam. Mert tudom, hogy nem az. A valaha volt legerősebb ember akivel valaha találkoztam, de ezt soha nem fogom neki bevallani. 

Miután ott hagytam feszülten indultam el haza. Nem akarom ma már látni, csak remélem, hogy hazajön.  Otthon a konyhába megyek és gondoltam csinálok valamit, de a bejárónő már itt van.

-Uram.- köszön rám.- Kér valamit? 

-Nem, köszönöm.-válaszolom. Nincs kedvem vele foglalkozni és beszélgetni így inkább felmegyek a szobámba. Harry szobája előtt megtorpanok egy pillanatra és elgondolkodom, hogy bemegyek de mégsem teszem. Észrevenné ha bármihez hozzányúlnék. Nagyon figyel. Sokszor veszem észre, hogy megfigyel mindent és mindenkit. Észrevesz minden apró mozdulatot. 

Belépve a szobámba nem tudok magammal mit kezdeni, ezért inkább megfürdök és várom, hogy hazaérjen. 

***

Fél tíz van és még mindig nincs itthon. Megint nem fog hazajönni. A kurva életbe. Idegesen keresem elő a telefonomat és hívom fel Rogert.

-Főnök?- veszi fel egyből.

-Járjátok végig a bár körüli területeket Harryt keressétek. Ha meg van hívj, de ne menjetek oda hozzá.

-Igen, uram.- mondja és már bontja is a vonalat. 

Keserves óra után csörren meg a telefonom.

-Egy parkban van, alszik a padon.-tájékoztat Roger.

-Maradj ott vele éjjel. Holnap szabad vagy.- mondom és már ki is nyomom a telefont.

Visszament az utcára bazdmeg ahelyett, hogy ide jött volna. Mi a szar baja van?

***

Másnap reggel megint bemegyek a területre, hogy megnézzem, hogy van vagy bemegy-e egyáltalán. Amint beérek már hallom, hogy itt van és Zaynnel vitatkozik.

-Már elmentem onnan, mit kéne még tennem?- üvölti Zaynnek.- Mit akarsz még? Kurvára unom már a mindennapos pofázásodat!!- fakad ki teljesen. Kezei ökölben vannak és Zayn arcába hajolva üvölt. 

-A legjobb lenne, ha itt sem lennél!- üvölt vissza a feketehajú. 

-ELÉG!- üvöltöm el magamat. Mind a ketten összerendülnek a hangomra.- Zayn gyere velem. MOST!- kiabálom neki és idegesen megyek ki. 

-Mi van? Le akarsz baszni? Mert az nem érdekel.- mondja egyből.

-Elkussolsz!- pirítok rá.- Mi a fasz bajod van vele? 

-Ő maga.- veti oda.

-Tényleg? Pedig semmi bajod nem volt vele addig amíg ide nem került. - vetem a szemére.

-Meg kellett volna ölnöd, de őt mindenki megmenti basszameg.-fakad ki.

-Téged is megmentettünk. Te sem haltál meg, pedig nagyobb kárt okoztál, mint ő Zayn. Önző vagy és nem látsz tisztán. Miért?

-Nincs oka.- zárkózik be. 

-Miért?- kérdezem meg újra. 

-Louis.- vonakodik. Felvont szemöldökkel várom továbbra is a választ.- Liam törődik vele.- suttogja.

Hát ezt nem hiszem el. Féltékeny. 

-Te teljesen hülye vagy? - esek neki.- Ez a szerencsétlen az utcán alszik, csak azért mert te féltékeny vagy, hozzáteszem alaptalanul. -kiabálom le a fejét.

-Honnan tudod, hogy alaptalan?- vitatkozik tovább.

-Mert rajtam kívül nem nyúlhat hozzá más.- viszem le a hangerősségemet, hogy csak ő hallja. Zayn szemében villan valami és látom, hogy elszégyenli magát egy pillanatra, de nem mond semmit, csak bólintva visszamegy. 

Utána megyek én is, hogy beszéljek a göndörrel is.

-Na mi van, most már emberien tudsz viselkedni? Rád pirított a főnök?- kérdi Zayntől gúnyosan.

-Elég legyen!- szólok rá.- Innentől mind a ketten értelmes felnőtt emberek módjára viselkedtek! 

-Vagy?- kérdez vissza flegmán.

-Vagy találkozunk a kettes konténerben Harry.- nézek a szemébe, mire kicsit megijed, de ő sem szól semmit, csak bólint.- Nagyszerű, akkor jó munkát. Este találkozunk Styles!- kiáltok vissza neki ösztönözve arra, hogy hazajöjjön, mert már kurvára felidegesít, hogy csökönyös. 

***

Megint éjjel van és ma sem jött haza. Feszülten sétálok le felöltözve a konyhába és készítek neki egy szendvicset, majd becsomagolom és elindulok a kocsi felé. 

Gondolom megint a parkban lesz, ahol tegnap is volt. Leparkolok a bár elé és a szemben lévő parkba indulok el. Nézem a padokat és szomorúan tapasztalom, hogy minden másodikon fekszik valaki. A park legforgalmasabb részén találom meg őt. Még nem alszik, csak lehajtott fejjel ül a padon.

Szótlanul ülök le mellé és nyújtom felé a szendvicset. Nem nyúl érte, csak érdeklődve néz fel rám. Látom a szemében, hogy meglepődik és el is szégyenli magát.

-Lou..- mondja halkan.

-Csak edd meg.- mondom neki nyugodtan. Lassan nyúl a szendvicsért, majd el kezdi enni. Csendben eszi meg a szendvicset, majd lehajtja a fejéről a kapucnit és vár. Nem kezdeményez csak várja, hogy miért vagyok itt.- Most már hazamehetünk?- kérdezem tőle még mindig nyugodt hangon. 

-Nem megyek Lou. -válaszol csendesen.

-Miért?- kérdezem.

-Mert nem.- válaszol, én pedig nagyon sóhajtok. 

-Mit mondott Zayn?- kérdezek rá, mire felém fordul.

-Miből gondolod, hogy ő mondott valamit?- kérdezi, mire felvont szemöldökkel nézek rá. Biztos vagyok benne.- Rávilágított arra, hogy igazából a testem az egyetlen dolog ami miatt bármit is elértem eddig az életemben. 

-És ezért gondoltad úgy hogy visszajössz ide?- kérdezem tőle.

-Ühüm.- nagyon gyenge most. 

-Gyere velem haza. Nem azért laksz velem, mert lefeküdtünk. Sőt nem is kell lefeküdnöd velem azért, hogy velem lakhass. A legtöbb emberem ott kezdte ahol te. A semmiből jött és hónapokig laktak velem, szerinted miért akkora az a ház? 

-De Zayn..-kezdi.

-Zayn féltékeny Liam miatt.-vágok közbe. 

-Igen, az feltűnt, hogy együtt vannak.- mondja egyből, nekem pedig felszalad a szemöldököm, mert erről nem tudtam. 

-Szóval most már indulhatunk?- kérdezem. 

-Miért segítesz nekem?- kérdi.

-Erre nem most válaszolok.- felelem és felállok, majd várom, hogy összeszedje magát. Megfogja a táskáját, majd mellém állva várja, hogy induljunk. 

-Jól döntöttél.- mondom és elindulok.

-Különben a kettesben kötöttem volna ki?- kérdi somolyogva. 

-Valószínűleg.- válaszolom mosolyogva. Kezd kiismerni.