A póló

5 1 0
                                    

Túl nagy,
Túl feszes,
Túl színes,
Ez pedig jó pár tekintetet magával ragad.
Nem érzed hülyének magad?

De hát a cipőd is milyen?
Ki látott már ilyet?
Anyád is megmondta hiszen,
Az élet nem olyan, mint a filmben
Lábbelit csakis ha hozzád illik érdemes kifizetni.
Mert ez túl méretes,
Ez meg túl szögletes,
Ez undorító pikkelyes,
Ez meg személyiségeddel teljesen ellentétes.

A nadrágod is szakadt.
Csoda, hogy ilyen még akadt.
Anyád is meglátta, s sírva fakadt.
Combodra rátapadt,
Ám arcod sápadt,
Tán rosszul érzed benne magad?
Mondták már rád: "Nézd, ott a töltött galamb!"?

Sokan hajtják, nekik a külső is sokat számít
De az enyém senkit el nem ámít
A belsőm az ami talán szépít
Bár azon is van még mit szépíteni

Szám sokszor lódít
Amire a sértett ugyanannyiszor ordít
Ám ekkor a lelkiismeretem megszólít
S a túlgondolásom az, amit felgyorsít

Így mindig arra jutok
Hogy akármennyire is csak futok
Mindenkinek van pólója
Amit levetne és hátrahagyna
Mégmielőtt kedvencévé válik és elhordja

Nekem is van ilyen pólóm,
Ráadásul nem is egymagában álló.
Néha számuk nagynak tűnik, már-már nem megszámolható
S mikor nem bírok velük leszek én is igazán tapló
De a szabadságvágy bennem a hajtó
Főleg mikor már nincs több ajtó

Ablak viszont mindig akad
S nekem sem csak az a fapad marad
Az park elején álló,
Hanem annál inkább ami a közepén található

A sok pólóm egyszer majd eggyé válik,
Olyanná, ami soha szét nem mállik

Verseim, Első kötetWo Geschichten leben. Entdecke jetzt