olyan sok minden mit mondanék neked
de neked már máson jár az eszed
szívesen megfognám a kezed
csak hogy újra olyan legyen,
mint a kezdet
a padló hideg, mocorgok
magamban magamat szidva morgok
magam alá húzok egy pokrócot
hasam nagyokat korog
hozzád lelkileg közelebb kuporodok
aztán felébredek
könnyes szememet törölgeti tenyerem
a pirítóból kiugrik a kenyerem
rámférne az univerzumtól egy kis kegyelem
YOU ARE READING
Verseim, Első kötet
PoetryÜdvözlet minden ide tévedőnek. Mint a címben kiderült vers írással töltöm szabadidőm egy részét. Ezeket pedig összegyűjtöttem és mai napig gyűjtögetem őket, mint első kötet. Van köztük hosszabb, rövidebb és olyan is amit az ennek szánt oldalamon se...
