hullámvasút egy utasa

2 0 0
                                    

olyan furcsa néha az ahogy az élet
egy hatalmas hullámvasutnak ad létet
és csak megyek és megyek felfelé rajta
de tényleg, kurva magasra
és egyszer csak: amilyen magasra megyek, olyan hatalmasat esek
és mégcsak megkapaszkodni sem tudok
mert akkor eszmélek rá, hogy nincs mibe
hisz amibe addig kapaszkodtam
az húzott oda, felfelé
és aztán még a fék is letörik,
a kötél is elszakad.
repülök.
végre repülök.
ki az ülésből, magasra, magasabbra, mint eddig
nagyobbat esek, nagyobbat mint eddig
csúszok a földön, vérzek, de örülök a végének.

Verseim, Első kötetWhere stories live. Discover now