Gondolataim II. (18+)

seven

Rózsacsokor, bombon és valami kurva szar kazetta.
Igen, pontosan ilyen az új randipartnerem. Haja oldalra fésülve, öltönyben jelenik meg előttem tökéletesen megkötött nyakkendővel.

Szuper, mégegy anyuci pici fia...

Kedvesen megköszönöm a virágot és még a boldogsághormon növelő csokit is, de amikor megfordulok megforgatom a szemem. Erre egyáltalán nem vágyok. Persze kivétel ez alól a cosplay. Ha ez mind az lenne talán nem is panaszkodnék... Elmosolyogtató gondolat, hogy esetleg mi lenne ha csak emiatt csinálja. Újra elé lépek, ő pedig a derekam megragadva a kocsijához vezet. Kinyitja előttem az ajtót és be is csukja miután beülök.
Beszáll a volán mögé és becsatolja magát. Hosszan bámul ki a szélvédőn , mire megszólal.

-Miért érzem úgy, hogy nincs ehhez kedved?

Értetlenül nézek rá.

-Nem arról van szó, hogy nem lenne ehhez kedvem. Sőt, szeretnék is elmenni veled vacsorázni. - hazudom.

Hazug vagy, hazug vagy, hazug vagy.

Viszhangzik a fejembe ez az egy mondat.

-Akkor kimondom én -sóhajtja. - Nekem nincsen ehhez kedvem. Ki akarom bontani a nyakkendőmet, amit ígyis vagy két óra volt mire tökéletesen megkötöttem számodra. Utána ki akarom kötni vele a kezeid az ágy támlájához és addig dugni amíg lábra sem bírsz állni.

Meglepetten nézek rá.
Kicsatolom az övem és kiszállok a kocsiból, vissza indulva a házamba.

-Te nem jössz? - nézek hátra a vállam felett, hiszen nem jött utánam. Nem szeretem, ha felcsigáznak aztán nem váltják valóra amit igérnek.