The Red Means I Love You [Style] - BEFEJEZETLEN

1.

Visszatérni a városba, amit mindig is utáltál egy kicsit kellemetlen. Főleg akkor, ha tudod, hogy az itteni barátaid valószínűleg már nem is ismernek téged. Mármint.... Biztos vagyok benne, hiszen közel tizenegy éve nem voltam itt. Hol az az itt? Hát South Parkban. A nevem Stan Marsh és most költöztem vissza ide anyámmal, miután elváltak apával, aki mellett egyébként a nővérem maradt. Miért vagyok anyával? Nos, történetesen októberben leszek huszonegy, tehát még kiskorú vagyok és ha választani kell, akkor már inkább anya. Szopás, mi? Anya azt mondta, hogy szeretné, ha egyetemre mennék, de nekem nem igazán feküdt a téma, szóval a lehető legbénább szakot választottam, még a nevét is elfelejtettem basszus. Ezek mellett így, hogy a város sokat változott, végre talán lesz lehetőségem munkát is találni, ami csak egy jó pont lehet, elvégre hátha lesz pénzem lelépni innen.

- Stanley, megtennéd, hogy elviszed ezeket a garázsba? - kérdezte anyu

Unottan bólintottam és felemeltem a dobozokat, amikre mutatott. Bizonyára azok a cuccai vannak benne, amiket majd egy garázsvásár alkalmával elfog passzolni. Sokszor csinált ilyet régen és valószínűleg ez is ugyanolyan unalmas lesz, mint a többi. Bár jó pénzszerzési forrás azt meg kell hagyni.

Kicsi voltam mikor elhagytuk a várost és még Kyletól, a szuper legjobb barátomtól se tudtam elköszönni. Az elején kerestem, de aztán egy idő után megszakadt a kapcsolat köztünk. Pontosan akkor, mikor elkezdett többet lógni Tolkiennel. És hát... Nem írt vissza. Én meg egy idő után feladtam. Megtanultam, hogy mindenki pótolható és bizonyára már a nevemre se emlékszik. De semmi gáz, ez az élet körforgása azt hiszem.

Közöltem anyuval, hogy levittem a cuccokat, felmegyek a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtómat és elkezdtem rendbe rázni a szobát. Igaz, hogy kiakartam festeni, de majd max legközelebb lesz sötétkékből szürke. Felraktam a posztereimet, amiken a kedvenc rock és metál bandáim szerepeltek, valamint egy naptárat is feltettem, ezek után a szekrényeimet rendeztem be. Na meg persze elrendeztem nagyjából, hogy mi hol lesz - bár az ágyat nem tudtam arrébb tolni, az várat még magára -, aztán összekötöttem a tévét. Csakis azért, hogy leülhessek játszani. Igen, játszani. Talán a stílusom sokat változott az évek alatt - igazából csak megrekedtem a gothnál -, de a játékok terén sokat nem változtam. Még mindig tolom a Red Dead Redemption - t és a többit is. Azért na. Néha jól tud esni egy kis nyugi.

És baszki hamarabb elérkezett a hétfő, mint gondoltam volna. Úgyhogy most ülök be a kocsiba hátra a táskámmal. Anya eldob a suliig, mivel a közelben kapott állást. Csak ezért ide visszaköltözni, fúj.

Próbált velem beszélgetni meg elmagyarázni, hogy mégis mennyire fontos neki, hogy beilleszkedjek és hogy biztosan lesznek barátaim. De persze hiába is mondtam neki, hogy már nem vagyok tíz éves, mintha meg se hallotta volna. Édes Istenem.... Megint csak megutálom ezt a porfészket.

Leparkolt az egyetem előtt majd hátrafordult hozzám egy nagy mosollyal.

- Legyen szép napod Stan.

- Ja, mindegy. - forgattam meg a szemeimet

Inkább közelebb hajoltam, hogy lássam magam a visszapillantóban. A sminkem még rendben van úgy látom. A fülbevalóm sincs kiakadva, tehát minden fasza. Fogjuk rá. Ugyanis a nyakörvem megint elcsúszott, ezért megigazítottam. Csakis ezek után voltam hajlandó arra, hogy kiszálljak a kocsiból és bemenjek ebbe a borzadályba. Hallottam ahogyan anya elhajt, így már csak azzal kellett megküzdenem, hogy az esetlegesen engem bámulókat kizárjam. Amit meg is oldottam azzal, hogy bedugtam a füleimet a fekete headsetemmel és elindítottam a Drunk Dazed - et az Enhypentől. Valahogy megtudott nyugtatni. Ahogyan a Red Lips is. Így könnyebb volt átvészelni mindazt, hogy engem néznek. Az igazgatói irodába mentem elsőnek, hogy megkapjam az adataim. Egész hamar letudtam egyébként, hiszen szinte azonnal megkaptam a szekrényszámom, annak a kódját és az órarendemet. Megköszöntem és elkezdtem keresni, de ez a hely baszott nagy és alig találok meg valamit. Oké, muszáj lesz segítséget kérnem. Kár, hogy a kis szorongásom akadályoz ebben, nem? Ahaha~