The Red Means I Love You [Style] - BEFEJEZETLEN

2.

Az egész estém azzal telt, hogy Kennyvel beszélgettem. Igen, rám írt és még mindig mesél. De persze, csak néha válaszolok neki. Sajnálom, nem akarom mellőzni, de nekem még fura most, hogy ennyire hirtelen vannak megint barátaim. Vagyis Kenny itt van nekem. Kyle nem írt rám. Igazából nem is beszéltünk többet az ebéden kívül. Aztán már csak a tekintetét éreztem magamon és tudtam, hogy egész nap ő nézett engem. Éreztem. Kellemetlen volt. Ráadásul még csak nem is rejtegette! Mikor ránéztem akkor is figyelt engem és integetett, vagy csak elmosolyodott. Ijesztő volt. Teljesen megváltozott.

Nem írtam vissza Kennynek, csak lenémítottam és végül megint ugyanazt csináltam, mint szinte minden este; kihúztam az alsó fiókomat és kivettem belőle a dugi piámat. Csak azért, hogy aztán leüljek az ágyamra és kibontva az üveget ihassak. Úgy éreztem, hogy muszáj lesz egy kicsit kiengednem a fáradt gőzt. És én már felnőttnek tekintem magam, szóval—

Szóval nem kínos, hogy itt ülök és sírok a régi sebeimet nyalogatva. Szánalmas, de ez részegen fel se tűnik. Ilyenkor jó a sötét szobában szipogni és átgondolni mindent. Kilenc voltam mikor elhagytuk Coloraldót és most, hogy visszajöttem, megint megrohamoznak az emlékek. Az emlékek, amiket szívesen felejtettem volna el örökre. Fura dolgok történtek, valahogy mégis mindenből kimásztam és gondtalan voltam. Különös ezt mondani, de volt jövőm. Amit elég szépen elbasztam az itallal meg a gyógyszereimmel. Mert ugyan mit érnek azok a tabletták, ha folyton a sört vedelem rá? Nem sokat....

Úgy éreztem valami nincs rendben, ezért kinéztem az ablakon. De nem láttam senkit. Akkor ijedtem volna meg, ha látok valamit. De az elsőn vagyok, odakint meg üres az utca. Szóval igazából.... Csak paranoiás vagyok. Ja, valószínűleg az agyamra ment a mai nap.

Két üveggel ittam meg mire elfeküdtem az ágyon és lehunytam a szemeimet. És mindössze csak pár másodpercnek hatott az egész pihenésem, ugyanis olyan volt, mintha csak lefeküdtem volna, de már kelhettem is fel. Ezt hívják szopásnak, azt hiszem. Rohadt kellemetlen, főleg azok után amik történtek. De nincs mit tenni. A szokásos rutin megy végig. Felkelek amint lecsaptam a vekkert, amit már régen lecserélhettem volna a telefonomra, de nem tettem. Így hangulatosabb azt mondani még félálomban, hogy "öljetek meg". Ugye? Szerintem is.

Nehezen felülök, kinyújtózom miközben ásítok egyet. Szemeimet törölgetve megyek ki a szobámból egyenesen a fürdőbe, ahol aztán levetkőztem és azonnal a zuhanykabinba álltam. Egy öt perces fürdés volt, viszonylag hideg vízzel, aztán hajszárítás, törülközés és végül a törülközőt a derekam köré csavarva mentem vissza a szobámba, hogy felvegyem a mai ruháimat. Amik amúgy kimerültek egy egyszerű fekete szettben. Hasonlított a tegnapihoz egyébként, csak most egy egyszerű FOB póló volt rajtam. Ezután a kis kerek tükrömet választottam arra, hogy nézzem magamat miközben kihúzom a szemeimet feketével. Most csinálok szemceruzával egy kis szívecskét a jobb szemem alá. Úgyis a bal fülembe megy a fülbevaló. Ma nem teszek fel nyakörvet, helyette egy nyakláncot teszek fel. Hasonlít egy szögesdrótra, de persze csak dísz. Nem vagyok mazochista.

Miután mindennel megvoltam befújtam magamat és aztán a táskámat felkapva indultam le anyuhoz. Megkérdeztem elvisz - e, mire a válasz igen volt. Csak előtte megkávézott, én meg megittam a teámat, aztán ettem egy keveset. Végül elkészültünk és indultunk.

Igen, elég komoly volt a dolog, ugyanis túl gyorsan ideértünk. Nem akartam kiszállni, megbántam, hogy felkeltem és megkértem anyut, hogy hozzon be, de.... Nem tehettem mást. Már nem voltam kisfiú, hogy rosszullétet színleljek. Tehát kiszálltam a kocsiból és nagy levegőt vettem miközben megszorítottam a táskám pántját. Elindultam befelé, de nem kellett az utat egyedül megtennem, hiszen Kenny hangosan kiabált nekem és mire ránéztem már az ölelésébe is zárt. Oh jesszus.... Mégis mit kéne mondanom? Én vagyok a lassú barát azt hiszem.