Ne törj össze! [ BEFEJEZETT]

15. fejezet

• Natalie szemszöge •

A csók egyszerre volt édes és sós a könnyeimtől.
Olyan érzések ezek amiket semmihez nem lehet hasonlítani. Végtelen boldogságot érzek amikor vele vagyok.

- Nem akarom , hogy elmenj - mondta miközben szorosan ölelt.

- Én sem akarok, de apa ma jön haza muszáj otthon lennem - mégjobban hozzá bújtam - Esetleg este átjöhetnél.

- Számolom a perceket - kacsintott.

- Bolond! - nevettem - Akkor én megyek.

- Várj valamit itt felejtettél!

- Mit? - kérdeztem értetlenül.

- Ezt - válaszolta majd megcsókolt.

- Őrült!

- A szerelem megőrjít édes. Na menj érj haza apukád előtt - nem akartam elengedni a kezét,de tényleg mennem kellett..
Egész haza úton olyan boldog voltam,hogy a mosolyt le se lehetett volna törölni az arcomról. A szívem hevesen vert és úgy érzem mintha repülnék. A szerelem fantasztikus érzés!

- Nat , hol jártál? - kérdezte anya amint betettem a lábam az ajtón.

- Egy barátommal találkoztam.

- Noahval?

- Nem , vele szakitottunk.

- Mikor? Miért? Pedig olyan aranyos fiú volt.

- Igen tudom. Ő tényleg rendes megérdemel mindent , de én mást szeretek - ismertem be.

- Várjunk nem értem. Mást? Kit?

- Shawnt. Talia unokatesoját.

- Igen tudom ki ő. Múltkor láttam az ablakból amikor ő vezetett.

- Szóval őt szeretem.

- Értem. Az a fontos, hogy boldog légy. De azért apáddal közöld majd ,hogy már nem Noahval jársz.

- Okés - felmentem a szobába és lehuppantam az ágyra.
Annyira boldog voltam de mégis féltem. Féltem, hogy fogom ezt elmondani a legjobb barátnőmnek.
De mégis mit csináljak ha annyira szeretem Shawnt? Hihetetlen, hogy talán megkapom én is azt a szerelmet amit a szüleim.

- Nat! - kopogott Shawn az ablakon amit azonnal ki is nyitottam - Szia - ölelt magához.

- Úgy hiányzotál!

- Te is nekem - lassan felnéztem rá ő lehajolt és egy lágy csókot adott. A csók egyből hevessé vált és ott helyben el akartam veszíteni a szüzességemet vele , de tudtam ,hogy még nem lehet. Szeretem őt viszont előbb még jobban meg kell ismernünk egymást

- Mit csináljunk? - kérdeztem.

- Nekem mindegy , csak együtt legyünk - kacsintott - Viszont ha most kiszöksz velem elviszlek egy helyre.

- Shawn nem lehet!

- Ugyan miért nem?

- Apa már itthon van. Mi lesz ha rájön?

- Hogy jönne rá? Már biztosan alszanak. Zárd be a szoba ajtót és majd kimegyünk az ablakon.

- Kizárt! Biztos, hogy nem! Nekem nem fog menni! Nem tudok elszökni itthonról! - ráztam a fejemet mire Shawn csak nevetett rajtam.

- Élj egy kicsit édesem. Mit mesélünk majd a gyerekeknek? Hogy az anyukájuk félt kimászni az ablakon? - tetszett ahogy Shawn beszélt. Kicsit ilyesztő volt ,hogy ő máris a közös jövőnket látja , viszont mégis jó érzés. Boldog voltam ,hogy velem képzeli a családot majd évek múlva.