Ne törj össze! [ BEFEJEZETT]

5. fejezet

• Natalie szemszöge •

- Látom már lezuhanyoztál - jegyezte meg apa vacsora közben. Pizsiben voltam és a fejemen egy törülköző mivel hajat is mostam. - Milyen a suli? - kérdezte.

- Eddig tetszik.

- Örülök. Mi is abba a gimibe jártunk , ugye Lizzy? - nézett apa anyára.

- Igen , így van! Mi szerettünk oda járni.

- Igen tudom tudom.

- De ha esetleg mégsem tetszik kereshetünk másikat. Akár egy magán iskolát is. - mondta apa.

- Semmi szükség rá. - ráztam a fejem.

- Egyébként holnap elutazom pár napra vissza Washingtonba , elkell intéznem pár dolgot az ottani céggel kapcsolatban is. - közölte apa.

- A hotelbe is nézz szét. Biztos ami biztos. - tette hozzá anya.

Mindig elfejtem ,hogy mennyire gazdagok vagyunk. Apa cégei, anya hotelje amit a nagymamája hagyott rá, na meg az ingatlanok.
Bele születtem a jóba , amiért hálás vagyok viszont engem az anyagi dolgok nem nagyon érdekelnek. Mármint nem hiszem ,hogy attól több lenne valaki mint ember ,hogy mennyi pénze van. A belső értékek a legfontosabbak. Hiszen lehet valaki gazdag ha közben belül rohad , és én egyeltalán nem szeretnék ilyen ember lenni. Anyáék is arra tanítottak,hogy hálásnak kell lenni mindenért és soha nem kényeztettek el annyira,hogy többnek, felsőbbrendűbbnek érezzem magam másoknál. Hiszen mi ugyanolyan emberek vagyunk mint bárki más.

Már kezdtem fázni a vizes hajam miatt, ezért visszamentem a szobámba, hogy megszárítsam lefekvés előtt.

- Shawn? - ott állt az ablakomnál - Mi a picsa? - gyorsan kinéztem a folyosóra majd bezártam kulcsra a szobám ajtaját. - Mit keresel itt? Hogy jutottál be?

- Izé a teraszon az ablakon - mondta alig forgó nyelvvel.

- Részeg vagy?

- Nem anya , nem vagyok. - elindult de majdnem elesett a szék lábában. Végül elbotorkált az ágyamig és leült. - Natalie!

- Mondd! - néztem rá csípőre tett kézzel.

- Nagyon szar estém volt , és csak téged akarlak látni. Kérlek hagy maradjak itt veled egy kicsit. - lebigyesztette a száját mire megadtam magam.

- Jolvan legyen! - elindultam az íróasztal felé,hogy leüljek a székre de Shawn megragadta a karom. - Hová méssz? Gyere ide mellém. Ígérem semmit sem teszek! Esküszöm!

- Oké , de előbb meg kell szárítanom a hajamat. - Levettem róla a törülközőt és a székre tettem.

- Szerintem így vizes hajjal irtó szexi vagy. - jegyezte meg.

- Shawn! Halkabban kérlek! A szüleim is itthon vannak!

- Bemuatkozzak nekik? - felállt és elindult az ajtó felé.

- Mi? - utána mentem és az ajtó elé álltam.

- Nyugi csak viccelek. - tett egy lépést felém és a két kezével megtámasztotta az ajtót a fejem magasságában. Ott volt tőlem alig pár centire.

- Shawn... - nyújtottam el a nevét, de titkon mégis reméltem hogy megcsókol.

- Nyugi nem csókollak meg! - mondta és vissza ment az ágyhoz. - Apám egy seggfej!

- Mi történt? - próbáltam össze szedni magamat amennyire csak tudom a közelében. Nem igazán tudok róla semmit azon kívül,hogy Talia unokatesoja és,hogy a suli nőcsábásza.
A suli nőcsábásza itt van a szobámban , az ágyamon. Tört rám hirtelen a felismerés.

- A szokásos. Azt akarják, hogy a tökéletes család tökéletes fia legyek. - válaszolta. - De tudod mit? Leszarom őket!

- Nem , ezt most te sem gondolod komolyan. Biztos vagyok benne ,hogy nagyon szeretnek és csak a legjobbat akarják neked. Még ha néha sokat is várnak el , az csak a te érdekedben van. Én jól tudom milyen is ez , hidd el.

- De igen komolyan gondolom! Annyira elegem van belőlük! Legszívesebben lelépnék és soha nem jönnék vissza! - hadarta.

- Szóval ez ilyen egyszerű? Ha bármi gondod van egyből lelépsz? Ezt jó tudni - motyogtam az orrom alatt.

- Aludhatok egy kicsit?

- Igen , persze. - Shawn lefeküdt az ágy egyik oldalára én meg a másikra , volt köztünk bőven hely így semmi baj nem lehet.
Az oldalamra fordultam , mire ő követte a mozdulatomat így szembe voltunk egymással.
Egyik kezével megérintette az arcomat mire a hátamra feküdtem.

- Jóéjt. - mondtam és lekapcsoltam a kislámpát az ágy melletti komódon.

Reggel amikor kinyitom a szemem látom ,hogy Shawn melkhasán van a fejem és érzem ahogyan a karjai közre fogják a testemet. Szorosan ölel miközben itt szuszog. Óvatosan felemelem a fejemet és kiszabadulok a karjaiból ügyelve rá , hogy ne ébresszem fel.
Veszek ki ruhát a szekrényből, csendben elhagyom a szobát és a fürdőszobába megyek átöltözni.
Lemegyek a konyhába,hogy vigyek fel Shawnnak valami kaját mert biztosan éhes lesz amikor felébred. Főleg, hogy ivott is az este.

- Jóreggelt, apa már elment? - néztem körbe a konyhába. Ha esetleg lebuknék, hogy egy fiú van a szobában anyával még megtudnék birkózni , de apával szemben esélyem sem lenne.

- Jóreggelt, igen két órával ezelőtt indult el a reptérre. Egyébként éjjel felébredtem és rád akartam nézni, de zárva volt az ajtód.

- Ömmm igen , bezártam és elfejtettem kinyitni. - mennyi hazugság, szégyellem magam.

- Jolvan nincs gond , végülis tinédzser vagy kell a szabad tér. Gyere csináltam reggelit.

- Most a szobámban eszem mert még átakarok nézni pár jegyzetet suli előtt. - fogtam egy tálcát és megpakoltam mindennel ami az asztalon volt.

- Jóreggelt! - nyöszögte Shawn álmosan ülve az ágy közepén.

- Cshhhh , anya ébren van! - újra kulcsra zártam az ajtót és letettem a tálcát az ágyra. - Hoztam egy kis kaját , gondoltam éhes lehetsz.

- Azta. Soha nem hozott még lány nekem reggelit. Látod ebben is te vagy az első! - mondta majd egyből neki is látott az evésnek. Tényleg jó éhes lehetett percek alatt elfogyasztott mindent amit felhoztam.

- Köszönöm - mondta egy kis idő után.

- Nincs mit , viszont most már menned kellene.

- Igen igazad van - felvette a cipőjét majd a hajába túrt és elindult felém - Köszönöm - mondta újra és adott egy puszit az arcom bal felére.

• Shawn szemszöge •

- Hol a picsába voltál Shawn? - szegezte nekem a kérdést apa amint betettem a lábam a házba.

- Egy barátomnál.

- Remek! Nagyszerű! Ne feledd a tegnapi vitát még nem zártuk le.

- Akkor zárjuk le most - tettem felé egy lépést - Tudom ,hogy szerettek de nem fogjátok fel mekkora nyomást helyeztek rám minden egyes nap? Én ezt soha nem kértem!

- Inkább örülnöd kellene a sok lehetőségnek amit megkaphatsz! Ezért dolgoztam annyi éven át ,hogy neked mindened adott legyen a sikerhez!

- Apa , ez a te álmod nem az enyém! - tártam szét a karomat - Soha nem akartam kosarazni, csakis a kedvedért mentem bele! De már unom az egészet!

- Unod? Szóval unod , igaz? Akkor talán elgondolkodsz ha elveszem az autót. - nyújtotta a kezét - Ide a kulcsot! - szemrebbenés nélkül kivettem a zsebemből és a komódra dobtam.

Egész nap el sem hagytam a szobát, nem mentem be a suliba sem igazából kurvára nem is érdekelt semmi.
Vagyis azt hittem amíg egy üzenetet nem kaptam:

Minden rendben? Nem láttalak ma , remélem nem vesztél össze nagyon az apáddal. - Natalie.

Aggódik miattam? Elmosolyodom az üzenet olvasása közben.
Soha nem aggódott értem senki. Nem tudom mitől babonázott meg ez a lány ennyire , de nem akarom elengedni. Megakarom ismerni őt és a teste minden egyes porcikáját...