Tiltott vágyak

Szeretlek...

Szünetben indúltam le Jungkook irodája felé. Izgatottan vártam mire készülhet. A tervezettnél gyorsabban értem le ezért vártam egy kicsit mielött bekopogtam.

-Gyere. - Hallom meg Jungkook hangját.

Ekkor beléptem az irodába és becsuktam az ajtót.

-Szia. - Köszönök neki.

-Szia Jimin. - Mosolyodik el.

-Szóval, miért hívtál le?

-Szeretnélek kikérni a mai napra. Elakarlak vinni valahova.

-Mi, tényleg? - Lepődöm meg.

-Igen. - Komolyodik el, és lépked felém. - És nagyon szeretnélek jobban megismerni.

Lépett elém. Derekamra fog, végig simítok karján, majd ajkai felé hajlok. Egy meleg csókkal ajándékozott meg. Minden érzelmét bele téve.

Ezt a meleg pillanatot egy hangos kopogás zavarta meg. Megint szét pattantunk és hevesen vettük a levegőt. Jungkook egy mély levegővel nyugtatta magát.

-Nem hiszem el mindig ilyenkor zavarnak. - Sétál idegesen az ajtóhoz majd kinyitja. - Mondjad! - Néz ki rajta.

-Ömm, jó napot Mr. Jeon. - Köszön az egyik tanár.

-Igen?

-Csak azt akartam kérdezi hogy tényleg el megy a nap további részéről?

-Igen. Be kell mennem az egyetemre, sűrgős.

-Rendben, akkor intézek helyettesítőt.

-Köszönöm. Viszlát. - Köszön el majd be is csukja az ajtót. - Ahj.

-Nyugi. - Sétálok elé.

Neki támaszkodok ő pedig az ajtónak.

-Már elment. - Mosolygok rá.

Óvatosan kigombolom ingjének 2 gombját és csókokkal kezdtem hinteni izmait. Egy kellemes sóhaj ütötte fülemet. Tovább folytattam tevékenységem mire egy halk nyögés csusszant ki Kookból. Elmosolyodtam és felnéztem rá. Felhúzott magához és egy kellemes csókban részesített.

Mikor annak vége lett, össze szedtük cuccainkat és elhagytuk az iskolát. A parkoló felé indúltunk el ahol Jungkook megállt egy fekete autó elött majd a kulcs gombjával kinyitotta.

-Szálj be. - Mondja kedvesen.

Atya úr isten. Hát ez gyönyörű. Lelkesen ugrándoztam az ajtó mellé és ültem be.

Útközben a kocsi belsejét vizsgáltam. Olyan gyönyörű belűről is.

-Ha tovább nézegeted magátol indúl be? - Kérdezi.

Picit visszább húzódtam kérdése hallatán.

-Na gyerünk, nyomj már meg valamit. - Mondja aranyosan.

Elmosolyodtam, és megnyomtam egy gombot. Hirtelen kinyílt a napfénytető. Picit megilyedtem de Jungkook csak mosolygott, akkor már csak nem csináltam rosszat.

Mikor az ablak teljesen kinyílt látszódott az égbolt. Olyan szép.

-Dőlj hátra. - Mondja.

Hátra dőltem a székben, ő pedig lentebb eresztette, így már majdnem feküdtem. Elmosolyodtam.

-El ne aludj. Nem soká oda érünk. - Mosolyog.

Ránéztem. Az arca szinte ragyogott, ajkai dúsak és csókolni valóak. Kezén a tetoválások olyan szexyvé teszik őt. A karján a kidudorodó erektől szintén csak szexy. Nem tudok betelni vele.

Kezem az övére teszem ami a sebváltón hever. Megfogja kezem és hüvejk ujjával simogatni kezdi. Nem tudom hogy mondjam el neki hogy mennyire gyönyörű.

1 órával később pov.

A kocsi megállt. Jungkook vissza állította az ülést de még mielött kiszálltunk volna bekötötte a szemem egy kendővel.

-Óvatosan szálj ki.

-Jól van, jól van. - Nagyon izgatott vagyok.

-Oké, gyere. - Fogja meg a kezem. - Vigyázz patka.

-Rendben. - Lépek egy nagyobbat.

Még egy kicsit sétáltunk majd megálltunk.

-Levehetem a kendőt?

-Leveheted. - Beállt mögém és hátulról átölelt.

Lekaptam szemem elöl a kendőt és majdnem elsírtam magam. Egy tenger partra hozott el. A nap lemenőben készül de még bőven fent van.

-Jungkook....ez gyönyörű.

-Tetszik?

-Nagyon. - Fordulok felé.

-Megérte ennyit autózni? - Mosolyog szélesen.

-Igen. - Mosolygok majd megcsókolom.

Mikor elengedtem, elkezdtem szaladni a part felé. Leérve, levettem a cipőmet és a zoknimat. Rövid nadrágban voltam úgy hogy semmi baj. Egyenesen a víszbe szaladtam. Csak annyira hogy érje a lábam a friss hűsítő tenger víz. Jungkook is lejött hozzám és ő is levette a cipőt.

Egészen a naplementéig kergetöztünk és játszottunk. Még végül Jungkook ölébe ugrottam és hosszasan megcsókoltam.

Elengedve egymást csodáltuk a másik arcát.

-Olyan gyönyörű vagy. - Néz a szemembe.

-Te sokkal gyönyörűbb.

Újból megcsókolom. Jungkook letett és leültünk a homokba. Megfogtam a kezét és a vállára dőltem. Most olyan szívesen kimondtam volna neki hogy szeretlek. De még nem. Még nem lehet. Pedig annyira vakarja a nyelvemet ez a szó.