A nap már rég az ég tetején ragyogott, mire fölébredtünk. Ennek ellenére nem kapkodtunk a felkeléssel, sőt, az egész napunk egy lassú, ám feszültségtől vibráló hangulatban telt. Nem csináltunk sok mindent, ebédeltünk, aztán egy pokrócon kifeküdtünk a kertbe, és élveztük, ahogy a nap sugarai cirógatnak minket. Nyugodt volt, és kellemes, mégis, nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy valami fontos fog történni. Valami különleges.
- Minho... Tegnap elmaradt a nászéjszakánk - állapította meg Sungie az este.
Lefekvéshez készülődtünk, ő már a hálóingjében ült az ágyunkon, a lábát maga alá húzta. Én viszont még jórészint föl voltam öltözve, éppen akkor értem vissza a fürdőszobából.
- Valóban elmaradt... - a mondatot függőben hagytam, és kérdőn néztem a kedvesemre.
- Be kéne pótolni...
- Valamikor be fogjuk.
- Valamikor... De mikor? Esetleg...
Szinte észre se vettük, hogy egyre közelebb hajoltunk egymáshoz. A levegő jobban izzott köztünk, mint valaha, és a szoba elolvadt körülöttünk, csak egymást láttuk. A feszültség, amely egész nap kerülgetett minket, sűrűsödött, minden centivel, amivel közelebb került az arcom az övéhez, és már-már azzal fenyegetett, hogy felrobban.
- ...Most? - suttogta Jisungie kettőnk közé, miközben hatalmas, ártatlan szemekkel nézett rám.
Beleborzongtam az elektromosságba, ami hirtelen végigszáguldott a testemen. A szívem hevesen kezdett verni, és az agyamból kitörlődött minden a világon, ami nem Jisung.
- Ha szeretnéd - válaszoltam neki halkan, mire bólintott.
- Szeretném. Akarom! Akarlak, Minho! - sóhajtott fel, és megremegett a saját szavaitól.
Egyből bezártam köztünk a távolságot, és egy szerelmes csókot adtam az én édesemnek.
- Ha tudnád, mennyire vártam rá, hogy ezt mondd - súgtam neki két csók között.
- Akkor tedd meg! Tegyél magadévá! - kérte Jis, a szemei elsötétültek a vágytól.
Soha nem hallottam ennél izgatóbb mondatot ezelőtt, teljesen felpörgetett vele. Elkezdtem puszikkal és apró csókokkal ostromolni az arcát és a nyakát ennek hatására, ám az ő fejében nem pont ez volt a következő lépés. Ugyanis eltolt magától, és türelmetlenül nekiállt lecibálni rólam az ingemet. Persze nem hagyhattam csak rá a vetkőztetésünket, és egyből lehúztam a hálóinget róla, ami alatt nem viselt semmit, így elém tárult a meztelen teste. Gyönyörű volt, a puha bőre, a vékony dereka, a kerekded popsija, a kecses lábai... Egyszerűen nem tudtam betelni vele.
Míg én a szépségén legeltettem a szemem, ő addig igyekezett megszabadítani a többi ruhámtól is. Sietve, ideges ujjakkal csatolta ki az övemet, majd tolta le a nadrágomat és az alsómat. Megnyalta az ajkát, amikor meglátta a meredező farkamat, majd felpillantott rám, aztán vissza le, aztán ismét rám.
Bólintottam, megengedve neki, hogy tegyen, amit jólesik. Jisungie erre nagy levegőt vett, kifújta, majd az ajkai közé vette a farkam hegyét. Meglepődve nyögtem fel a tettére, nem hittem volna, hogy elsőre ilyen bátor lesz. És itt nem állt meg: szépen fokozatosan leengedte a tagom jórészét a torkán, ami kimaradt, azt a kezeibe vette. Aztán lassan elkezdte föl-le mozgatni a fejét. Egyből felnyögtem az érzésre, amit a meleg szája adott, és automatikusan a hajába vezettem a tenyerem. De nem markoltam meg azt, nem is irányítottam, hagytam, hogy Sungie felfedezzen a saját tempójában.
YOU ARE READING
Királyi Pár (Minsung) [Befejezett!]
FanfictionA király fiának lenni nehéz. A király legidősebb fiának és ezzel együtt a hatalmat átvenni készülő trónörökösnek lenni nehezebb. És ha ennyi felelősség nem lett volna elég, Minhonak meg is kell házasodnia egy éven belül. De vajon tudja-e majd szeret...