[Farkaskölyök] #1 - Kezdetek

4. Fejezet

*1 héttel később*

A temetés napja. Rettenetes nap volt mindhármónknak. Brian-nek és nekem kellett erősnek maradnunk, mivel Laura az egyik legérzékenyebb köztünk, és ő a legfiatalabb, eléggé rosszul is viselte a temetést. Lisa is ott volt velünk és támogatott mindenben. Aznap megfogadtam, hogy addig nem nyugszom, míg meg nem találom a gyilkosukat, és nem hagyom, hogy másnak is ezt kelljen átélnie.

*Másnap*

Ez volt a történtek óta az első nap, hogy suliba mentünk. Teljesen normális volt minden, azt leszámítva, hogy páran már tudták, mi történt, ezért a pletyka is elindult. Egész nap kerültem mindenki társaságát. Az ebédidőt Laura-val töltöttem, mindenkitől külön ülve. Az asztalnál vártam, rá. Látszott rajta, hogy érzelmileg megviselt. Pár asztallal alrébb járt, mikor valaki kigáncsolta. Az ebédje mindenfelé repült, ő pedig arccal előre esett. Mindenki elkezdett röhögni. Végignéztem sajnos az egészet, úgy rohantam oda segíteni neki, miközben mindenki rajta nevetett.

-Ugye nem ütötted meg magad hugi? - kérdeztem.
-Jól vagyok. De a kajám nem mondhatja el ezt magáról. - mondta egy erőltetett mosoly kíséretében.
-Ülj le az asztalhoz, én is mindjárt megyek oda! - mondtam.

Odaléptem a seggarchoz, aki kigáncsolta, ugyanis láttam, hogy ki volt az.

-Nézd már, a másik gyökér West! Mit akarsz itt lúzerkém? - kérdezte, miközben a haverjaival összenézve röhögtek.

Nem szóltam semmit, csak megfogtam a fejét és belecsaptam az asztalba, majd a pólójánál fogva felkentem a mögötte lévő oszlopra. Orrából ömlött a vér.

-Most az egyszer, és utoljára mondom el neked.... Leszarom, hogy engem hogyan szekálsz, vagy hogy hogyan keseríted meg az életem nap, mint nap.... De ha mégegyszer, akár csak a szádra mered venni a húgom vagy csak rámersz nézni.... Kitépem a tüdődet! - mondtam elég agresszív tekintettel.

Az utolsó mondatra már nem elég, hogy vörösen izzott a szemem és az agyaraim is előjöttek, de a suli is minket nézett. Nagy szerencsémre csak a srác láthatta, mert úgy álltunk. Laura fogott vissza, hogy ne csináljak baromságot. Végül elengedtem, amitől kicsit lenyugodtam, a szemem és az agyaraim normál állásba visszaálltak és elindultam kifelé a kajáldából a szekrényemhez. Úgy voltam vele, hogy ellógok az utolsó 2 óráról, ezért elkezdtem összepakolni a cuccaim.

-Ez mi volt, Jason? - kérdezte Laura.
-Fogalmam sincs, mi ütött belém.... - válaszoltam, miközben levettem a pulóverem, hogy átvegyem egy másikra, ugyanis a srác vére ráfröccsent a felsőmre.
-Öhm Jason.... Nincs rajtad a karperec....
-Mi? Dehogynem.... - pillantottam a csuklómra.
-Látod?
-De.... Ez baj.... Ez nagy baj.... - akadtam ki levegőért kapkodva.
-Jason, nyugodj meg.... Inkább menj be a mosdóba, nézz tükörbe, és mosd meg az arcod....  - próbált nyugtatni, de mintha meg sem hallottam volna a szavait, úgy bepánikoltam.

Annyira megijedtem, hogy táskámban is elkezdtem kutakodni, hátha beletettem vagy bennehagytam valamikor.

-Jason b*zdmeg! Figyelj már rám! - kiabált rám Laura, mire felkaptam a fejem. -Ember vagy, és egésznap normális voltál anélkül a szaros karperec nélkül is....

Erre már odafigyeltem, és nem akartam hinni sem neki sem a saját szememnek.

-De ez hogyan lehetséges? - kérdeztem.
-Fogalmam sincs, szerintem az lenne a legjobb, ha bemennél a New Labs-be a srácokhoz, és megvizsgálnának.... - válaszolt.
-Lehet, hogy igazad van.... Köszi Laura!
-Én köszönöm, hogy kiálltál értem! Szuper báttyus vagy.... - jött a válasz egy ölelés kíséretében.

Rettenetesen jól esett az, amit Laura-tól kaptam. A nap egyetlen pozitív történése. Az utolsó órát valahogy kihúztam, majd a New Labs-be vettem az irányt, hogy kiderítsem, mi történt, ami miatt a karperec nélkül is önmagam tudok maradni.

-Úgy tűnik, a sejtjeid mutálódtak, és az érzelmi változásaidhoz igazodnak a Hibridsejtjeid.... Ez lehet az oka, hogy nincs szükséged a karperecre. De egy nagyobb kilengés elindíthatja az átváltozást, szóval jobb, ha nyugodt maradsz.... - mondta Tina, aki a csapat másik doktora.
-Köszönöm Tina! - válaszoltam.
-Nem tesz semmit! Figyelj, hallottam, mi történt a szüleiddel.... Fogadjátok őszinte részvétem!
-Köszönjük....
-Mihez fogtok kezdeni?
-Fogalmam sincs.... Viszont abban biztos vagyok, hogy a gyilkos nem úszhatja meg!
-Mire célzol?
-Megkeresem, és rács mögé juttatom!
-Hogy akarod csinálni?
-Még magam sem tudom.... De muszáj leszek megtanulni használni a képességeim!

Nem értett teljes mértékben egyet velem sem ő sem a csapat többi tagja abba, hogy kockázzassam az életem, de ott és akkor ez érdekelt a legkevésbé. Hazamentem Lisa-val, ahol az este nem igazán tudtam aludni. Rossz érzés fogott el....