[Farkaskölyök] #1 - Kezdetek

6. Fejezet

Kora délután volt, mikor bejelentés érkezett egy bankrablásról. Éppen egy kajáldában ültünk Lisa-val és Laura-val, mikor érkezett a riasztás a telefonunkra, hogy bankrablás van folyamatban pár sarokkal odébb. Egy puszit követve farkam előjött, agyaraim megnőttek, füleim megnyúltak és szemem vörös lett, miközben aktiváltam ruhámat. A bank felé vettem az irányt. Odaérve láttam, hogy teljesen körbevették a bankot a rendőrök, felálltak a kordonok mögött elzárva minden menekülési lehetőséget, a bankrablók pedig teljesen eltorlaszolták a helyet belülről. Se ki, se be. Legalábbis ezt hitték.

-Srácok, hogyan juthatnék be? - kérdeztem a kommunikátoron keresztül.
-A tetőt javaslom.... Van egy szellőző járat, azon keresztül próbáld meg.... - jött a válasz Jacob-tól.
-Megkeresem az épület és a szellőző rendszer alaprajzát, ami alapján tudunk navigálni! - tette hozzá Chester.
-Nem mehetek közel, mert vagy nem engednek oda a rendőrök, vagy fenyegetésnek néznek, és engem is letartóztatnak.... - gondoltam, és kezembe vettem a teleportert.

Felteleportáltam magam a tetőre, ami nagyon fura, enyhén émelyítő érzés volt. Megtaláltam azonnal a szellőző nyílást, amit csavarhúzó híján úgy nyitottam ki, hogy erőből beleütöttem. Ettől az meghajlott, a csavarok pedig kijöttek annyira a menetből, hogy könnyedén le tudtam szedni a helyéről. Kis vizsgálat után bemásztam a szellőzőbe, és elindultam a sötét alagúton át az épületbe. Szerencsémre egy nagyon minimális fény szűrődött be, a farkas látásomnak hála nem is volt probléma tájékozódni a sötétben. Ahogy közeledtem a cél felé, egyre jobban hallottam a rablók ideges beszélgetését. Egyszercsak fényt pillantottam meg.

-Bingó! - suttogtam, mikor megláttam a rablókat és a túszokat felülről egy rácson keresztül.
-Jason.... Rákapcsolódtam a kamerákra.... 10 rablót látok.... 3-an vannak a túszoknál, 3-an a páncéltermet próbálják feltörni, a másik 4 pedig járőrözik.... - válaszolt Chester.
-Vettem.... A leghatásosabb, ha elsőnek a túszokat mentem meg....

Halkan kinyitottam a szellőző nyílását, leugrottam halkan, és egyesével iktattam ki mindet. Mivel egymástól külön, kicsit távolabb mozogtak, a környezet megadta a lehetőséget, hogy hangtalanul és takarásban tudjam egyesével lefegyverezni a rablókat. Hátulról csaptam le rájuk, és ártalmatlanítottam őket. Nem, nem megöltem, csak leütöttem, vagy kiütöttem őket. A folyosón járőrözőkkel is hasonlóan cselekedtem, mielőtt a túszokhoz érve feltűnik nekik, hogy a társaik felszívódtak. A környezet továbbra is adta a lehetőséget, hogy úgy mozogjak, mint az árnyék. Ezután már csak az utolsó 3 alak maradt, akik a páncélterem feltörésével akkor végeztek.

-Nem ez a legjobb módja a gyors pénzhez jutáshoz, de javítsatok ki ha tévedek.... - álltam meg határozottan mögöttük, mire megfordultak mindhárman.
-Ki.... Ki vagy te? - kérdezte az egyik, majd pisztolyát rám szegezte.

Remegett a keze. Tudtam, hogy ijedtében meg fogja húzni a ravaszt.

-Úgysem fogod meghúzni a ravaszt.... - cukkoltam picit.
-Mi.... Miből gondolod? - kérdezte remegő hangon.
-Érzem rajtad a félelem szagát....
-Hazudsz! - kiáltotta, majd meghúzta a ravaszt.

Az idő lelassult, én pedig könnyű szerrel kitértem a lövedék elől.

-Ez nagy hiba volt.... - mosolyodtam el, majd hirtelen komoly tekintetre cserélődött az arckifejezésem.

Ezután próbáltak lelőni, de kitértem mindegyik lövés elől, és lefegyvereztem őket. Miután az utolsót is leütöttem, visszamentem a túszokhoz, és elengedtem őket. Ezt követően leszedtem az ajtóról a barikádot, és kijöttem a túszokkal. A rendőrök azonnal magukhoz vették a menekülteket, engem pedig körbevettek és fegyvert szegeztek rám.

-Mi a probléma biztos urak? - kérdeztem feltett kezekkel.
-Mit csinálnak? Ő mentett meg minket! - mondta az egyik túsz.
-Így van.... Ne fegyvert fogjanak rá, hanem köszönjék meg neki, hogy a munkájukat elvégezte.... - folytatta a második.
-Neki köszönhetjük az életünket.... Engedjék el! - jött a harmadik.

Az emberek kiálltak mellettem, ami jól esett nagyon. A rendőrök többé nem tartották rám a fegyvert, én pedig intettem nekik, hogy a rablók odabent vannak. Elég volt pár perc, és a média emberei, újságírók, híradósok vettek körül és bombáztak kérdéseikkel. Nem engedtek, amíg legalább egy kérdésre nem válaszolok.

-Ki vagy te? - kérdezte az egyik.
-Gyerünk, most találj ki egy frappáns nevet.... Mondjuk Álca, vagy Éjjeli Alfa vagy valami.... - súgta Matt a kommunikátorba.
-Szólítsatok csak Farkaskölyöknek.... - mosolyodtam el, aztán távoztam a helyszínről.

Gyorsaságomnak hála hamar le tudtam lépni a helyszínről. Pár sarokkal alrébb egy sikátorban, mikor láttam, hogy senki sem lát, deaktiváltam a ruhát, felvettem emberi alakom, és elindultam a labor felé. Estére tele voltak a hírek a Farkaskölyökkel és a hőstettével. Éreztem, hogy jó úton indultam el. A hetek alatt nem jelentkezett a rejtélyes farkas, viszont a hőstetteimmel hírnévre tettem szert. Olyanra, amiről még csak álmodni sem mertem....