Szerelem négykeréken || Lando Norris ff.

6.

A rengeteg koncert és utazás során eszméletlen mód elfáradtam, de közben hihetetlenül feltöltődtem a rajongóimtól kapott erőtől.
Hihetetlen, hogy több, mint fél évig körbe utaztam a világot és majd egyszer folytatom. Na de nem most. Ez elég kimerítő volt most számomra. És még hátra van a záró Londonban.

-A hajad most összefogom.- magyarázta a fodrászom.

-Rossz helyre tetted.- tolta arrébb a sminkesem.

-Már pedig muszáj egy pillanatra oda raknom.- rázta a fejét Marie, a fodrász.

-Majd én megfogom jó?- fogtam meg a tincset, hogy úgy tudja összefogni a hajam ahogy akarja. Habár szerintem halál mindegy, mert úgyis le lesz engedve, szóval a göndörítéshez fogalmam sincs.

-Valentina!- jelent meg az ajtóban Rafael a menedzserem.- Az őrült rajongóid itt vannak és megint hülye poénokkal bombáznak. Beengedhetem őket? Az agyamra mennek.

Elnevettem magam, majd a tükörből ránézve bólintottam jelezve, hogy jöjjenek.

-Hola Chica!- lépett be elsőként Ben, majd mögötte Mason és Christian.

-Sziasztok.- mosolyogtam rájuk.- Időben érkeztetek.. mi lett veletek?

-Nézzétek meg egyszer érkezünk időbe azért is megvagyunk szólva.- csóválta a fejét Mason, én pedig csak jobban nevettem, amit a sminkesem nem igazán díjazott.

-Bocsánat.- tartottam fel a kezem védekezően.

-Egyébként hoztunk magunkkal egy meglepetés vendéget csak lemaradt.- mutatott Mason az ajtó felé.- Hihetetlen, hogy minket már nem állítanak meg autogrammért annyira alapvető, hogy néha ott vagyunk veled.

-Kit hoztatok?- ráncoltam a homlokom, hiszen ha autogramot meg fotót kérnek az illetőtől akkor valószínűleg ismert ember. Pillanatokkal később az ajtó kinyílt és legnagyobb meglepetésemre Lando Norris lépett be rajta. Megforgattam a szememet és egy apró pillantást vetettem Masonre. Hát persze. Ő olyan pasit szeretett volna nekem akivel ő is jóba van, hogy soha ne mehessen tönkre a barátságunk, s mivel tud a kavarásunkról és ők is haverok, ezért Lando az ideális jelölt a számára.

-Anyám. A VIP-be miért van ennyi rajongó?- dőlt az ajtónak, mint aki kipurcant.

-Ők itt dolgoznak.- nevettem fel.

-Hű.- törölte meg a homlokát, majd hozzám lépett.- Ez a tiéd. Gratulálok a turnédhoz.

-Oh Lando. Ez nagyon szép.- vettem el tőle a csokrot.

-Ne már haver.- karolta át Mason.- Most olyan, mintha mi szar barátok lennénk.

-Mert azok vagytok!?- mondtuk ki Landoval egyszerre, mire mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés. De még a sminkesből és a fodrászból is.

-Kösz.- rázta a fejét Chris. Végül a srácok még kicsit bent maradtak aztán hagytak, hogy teljesen elkészüljek. Ezután felhúztam az előre kikészített szettemet és kisiettem a hangosítókhoz.  Ők minden szükséges dolgot rám akasztgattak és szereltek, majd szaladtam a színpad felé, mert már ígyis késésben voltam. És akkor kezdődhetett a show.

A színpad közepén álltam, a fények és néhány akkord a basszusgitárról elindult. Majd a táncosok felfutottak és végül ott álltam én. A színpad közepén, szembe egy arénányi emberrel. És mindenki rám várt.

-Hello London!- ordítottam a mikrofonba, mire hatalmas sikítás kezdődött én pedig bele is kezdtem az első dalomba. Imádtam hallani ahogyan mindenki énekli a slágereimet, de méginkább amikor a kevésbé ismert dalaimat. És aztán jöhetett az utolsó előtti dal, ami után elköszöntem tőlük és leszaladtam. Ekkor ők őrült tapsolásba, majd a "vissza" szó kántálásába kezdtek.