Szerelem négykeréken || Lando Norris ff.

4.

Kissé zavartan nyitottam ki az ajtót, ahol kihúztam a kanapét, amire lefektettek három lányt, Charlotteot pedig az ágyamba.

-Köszönöm srácok.- mosolyogtam rájuk az ajtóban.

-Erre valók a barátok.- mosolygott rám Charles, mire egy kicsit elmosolyodtam, az ő szeme felcsillant. Nem ellenkeztem ezzel kapcsolatban.- Ki kísérlek titeket. -Lekísértem őket a kijáratig, ahol a lelkemre kötötték, hogy szóljak ha baj van én pedig bólogatva helyeseltem.

Elindultam vissza a lakásba ahol Landot hagytam addig a lányokkal.

-Mostmár mehetsz. Figyelek rájuk.- szólaltam meg amint beléptem a lakásba, de ő a teraszon ácsorgott a korlátra könyökölve.

-Mi a fasz volt az a kocsiban?- fordult felém, mire kisiettem utána és behúztam magam után az ajtót, hogy a lányok ne ébredjenek fel.

-Egy csók.- rántottam meg a vállamat és leültem a kanapéra, miközben ő pár méterről figyelte.

-De te kapcsolatban vagy.- mutatott rám idegesen. Szóra nyitottam a számat, de inkább becsuktam és megnyaltam a számat.

-Igen. Igazad van.- bólintottam kicsivel később.- Efelől nincs mentségem.

-De?- közeledett hozzám és leült velem szembe.

-De te már most többet foglalkoztál velem, mint ő az elmúlt másfél évben.- pillantottam rá.- Pedig kétszer beszéltünk.

-Ismét megkérdezem. Miért vagy vele?- dőlt előre.

-Nem tudom Lando.- borultam ki.- Fogalmam sincs. Ha megkérdeznéd Charlotteot azt mondaná hülye vagyok, neki mindig azt mondom szeretem. Mindnekinek azt mondom, hogy szeretem. És részben igaz is. De nem vagyok szerelmes belé. Sosem voltam. És nem is leszek.

-Mondd el neki.- rántotta meg a vállát.

-A szakítás sosem ilyen egyszerű. Kilépni a biztonságból.- ráztam a fejemet.

-Pedig elárulom a brit srácok is kedvelik a monacoi lányokat.- hirtelen köpni- nyelni nem tudtam. Felálltam és a háttámlán megtámaszkodva lovagló ülésbe az ölébe ültem.- De a megcsalást nem támogatják.

-Vedd úgy, hogy szingli vagyok.- legyintettem és újra megcsókoltam. Átkarolta a derekamat és szorosan tartott, majd eltolt magától.

-Tényleg nem leszek a harmadik fél.- rázta a fejét.

-Ne aggódj. Megdugni úgysem tudsz. Nincs szabad ágy.- rántottam meg a vállamat, mire elnevette magát.

-Ugye tudod, hogy én is itt lakok?

-Ne emlegesd.- tettem a kezemet a szívemre mintha fájna a dolog. Leszálltam róla amit hirtelen nem is értett.- Nem mondom, hogy ha egyszer ráveszem magam, hogy szakítsunk azonnal a karjaid közé vetem magam, de minden esetre egy nagyon jó barát lehetsz.

-Hát ilyen kedvesen se raktak még friendzoneba.- nevette el magát.-Habár nem is igazán raktak még friendzoneba.

-Őszinte leszek. Én a nevedet sem tudtam.- nevettem el magamat hátradőlve a kanapén.

-Mostmár remélem megjegyezted.- kacsintott és felpattant.- Jobb ha megyek.

-Jó éjt Lando.- mosolyogtam rá.

-Te még maradsz?- pillantott vissza a terasz ajtóból.

-Ühüm. Kihozok egy takarót aztán megnézem a napfelkeltét és lehet elalszok rajta.- pillantottam a már kissé rózsaszínes égboltra.

Gondolkozva nézett rám, majd elmosolyodtam és újra megszólaltam.

-Hozok két takarót.- szó nélkül foglalt helyet a mellettem lévő helyen, majd fel raktuk a lábainkat az asztalra és figyeltük a felkelő napot, mint két jóbarát, kidőltünk egymás mellett.