Szerelem négykeréken || Lando Norris ff.

17.

A hétvége további részében nem voltam hajlandó kimozdulni a hotelből, amit senki nem értett, de nem is akartam, hogy értsék.

Nem volt hatalmas szerelem köztem és Logan között, de a megcsalást gyűlölöm. Ès tudni, hogy tényleg megcsalt Lilyvel, a sejtésem beigazolódott és egy kicsit össze is tört. Azt hiszem ezzel mindenki így lenne.

-13. lettem.- lépett be idegesen a hotel szobába. Habár fogalmam sincs honnan volt kulcsa az én szobámhoz.

-A frászt hozod rám.- ugrottam meg a bőröndöm cipzárját ráncigálva.

-Mit csinálsz?- lépett mellém.

-Pakolok. Ne haragudj tudom, hogy ez nem egy könnyű nap neked. De haza akarok menni!- rángattam tovább, de annyira tele volt, hogy nem bírtam behúzni.

-Hazamegyünk.- tolt kicsit arrébb és egy kézzel behúzta a cipzárt, amíg a másikkal nyomta a tetejét.

-Nem Lando. Én Londonba szeretnék menni. Beszélni szeretnék a srácokkal és...- teltek meg könnyekkel a szemeim.

-Oda megyünk.- bólintott egy halványat mosolyogva.- Elmondod végre mi a baj?

Nagyot sóhajtva ültem le az ágyra és egy ideig csak magam elé bámultam.

-Logan megcsalt Lilyvel.- böktem ki.- Aznap mikor nem találtál a pályán akkor mondta el.

-Tin. És mi aznap este?- utalt arra, mikor igazából megismerkedtünk.

-Azért tettem, mert mondtad, hogy ő már megtette. De attól az embertől hallani akivel...- temettem a tenyerembe az arcomat.

-Nem vagy még túl rajta?- szólalt meg egy kis csend után. Azonnal ránéztem és csalódást láttam az arcán.

-De igen.- simítottam a kezemet az arcára.- Sose voltam szerelmes tudod jól.

Bólintott.

- A tudat fáj. Hogy tényleg megtette.- csordult le a könnycsepp az arcomon.- Elárult.

-Ugye tudod, hogy ez velem nem fog előfordulni?- hunyta le a szemeit. Nem tudtam mit is mondhatnék. Mióta azt mondta én is a Mclarent választottam, úgy kezel mintha a barátnője lennék. De sosem beszéltük meg mi is van valójában.

-Hogy- hogy Londonba megyünk?- sóhajtottam fel.

-Te haza szeretnél menni. Nekem pedig dolgom van a McLarennél.- bólintott. -De ne érts félre. Ha nem lenne dolgom akkor is oda vinnélek.

-Köszönöm.- bújtam hozzá, ő pedig átölelt és egy puszit nyomott a fejemre.

A repülő ajtajában egy csinos légiutas kísérő állt. Ugyanaz, aki odáig van Landoért. Ezt pedig nem kifejezetten díjaztam.

-Szép napot.- mosolygott ránk.

-Szia.- mosolyogtunk, majd helyet foglaltunk egymással szemben.

-Hozhatok valamit?- mosolygott kedvesen.

-Én egy pohár bort szeretnék.- kértem ugyanazt, mint múltkor. Lando pedig egy vizet.

-Minden rendben lesz. Ne igyál ennyit.- nyúlt keresztül az asztalon, hogy megfoghassa a kezem.

-Még ha nem lenne itt talán nem zavarna.- böktem a fejemmel a függöny mögött eltűnt lány felé. Egy apró mosoly suhant át az arcán.

-Tin.- rázta a fejét.

-Hm?

-Gyere ide.- dőlt hátra, nekem pedig nem kellett több kérlelés. Jól éreztem magam vele, ha csak egy kicsit is hozzáérhettem, és most a csaj is láthatta, hogy esélye sincs. Remélem.
Kényelmesen elhelyezkedtem az ölében, átkarolta a derekam és láttam amikor a csaj kijött a fülkéből. Megtorpant és nyelt egy nagyot.