Szerelem négykeréken || Lando Norris ff.

8.

-Charlotte.- simítottam meg a haját.- Akkor én sem megyek.

-De! El kell menned.- motyogta csukott szemmel.

-Egyedül nem megyek. És valakinek rád is vigyázni kell.- ücsörögtem az ágya mellett.

-Tini. Lázas vagyok, nem halálos beteg!- nevetett gyengén.

-Hát épp ez az!- ráztam a fejem.

-Figyu. Rakj ide nekem egy bögre teát, meg valami kis nasit. Aztán menj! Én valószínűleg aludni fogok.- fogta meg a kezemet.- Hívd el Sofiát.

-Nem ér rá senki.- karoltam saját magamba.

-Alexa biztos ráér.- sóhajtott nagyot.

-Nos. Én viszont nem érek rá.- ráztam a fejemet magam elé bámulva.Olyan voltam, mint egy óvodás. Charlotte már régen nem haragudott rájuk, vagy talán sosem tette. De én nem voltam ilyen egyszerű eset.

-Igen. És nem akar egyedül elmenni.- figyeltem fel Charlotte hangjára és észre sem vettem, hogy telefonál.- Jó jó! Mondom neki. Köszi!

-Kivel beszéltél?- ráncoltam a homlokom.

-Az tökmindegy. De egy órán belül ott van érted, szóval jó lenne ha hazamennél és elkészülnél.- adta ki a parancsot.

-De én nem akarok nélküled menni.- durciztam.

-Tini! Fél éve vársz erre a darabra. Úgyhogy elmész!- lett erőteljesebb a hangja és tudtam hiába erőltetem, ő akkor sem fog engedni és ezzel csak saját magát gyengíti.

-Nem némítom le a telefonom!- álltam fel.- Hívj ha bármi van!

-Minden rendben lesz Tini.- nevetett legyezve, hogy menjek már. Sietve hagytam el a lakását, ami az én tömbömtől pár házzal arrébb volt, ezért gyorsan haza is értem.

Megcsináltam a hajamat, kisminkeltem magamat és három ruha előtt ácsorogtam amikor csengettek.

-Jövök.- kiabáltam a köntösömet bekötve, majd az ajtót kinyitva Lando állt vele szemben.- Gyere beljebb. Éppen ruhát választok a színházba. Habár Charlotte nem jön szóval fogalmam sincs kit intézett.

Magyarázás közben már a gardróbban voltam, ismét a ruhák előtt ácsorogva.

-Mondjuk legyen az első, mert elfogunk késni.- szólalt meg az ajtóból én meg felé pillantottam és ekkor esett le, hogy öltönyben áll előttem.

-Oké.- bólintottam és lekaptam a ruhát a vállfáról, majd elkezdtem a köntösöm kötőjét kibogozni, mikor leesett, hogy Lando még mindig ott áll.

-Csak nyugodtan.- mosolygott Lando az ajtófélfának dőlve.

-Nagyon vicces vagy.- forgattam meg a szemem és magamra zártam a fürdőszoba ajtót. Gyorsan felhúztam a ruhát és sietve magamra kaptam a magas sarkút is.

-Ühüm. Jól döntöttem.- állapította meg Lando, amint kiléptem.

-Indulás.- hagytam figyelmen kívül. Szó nélkül követett, bezártam az ajtót, és a liftbe szállva egymáshoz sem szóltunk. Zavarban voltam. Egy dolog, hogy Charlotte nem akarta, hogy Logannel legyek, de miért csinálja ezt, ha úgy tudja még együtt vagyunk.

-Hogyan is szállok be?- nevettem el magamat az autóhoz érve.

-Inkább hogy szállsz ki?- nyitotta ki a kocsi ajtaját.

-Majd te segítesz.- huppantam bele. Ez az egy bajom volt a sport kocsikkal, nagyon mélyre kellett bennük ülni és ha éppen egy rövid ruhát vagy szoknyát viseltem, akkor kifejezetten nehézkesen kászálódtam ki.- Szereted a színházat különben?