Miért pont te? -✅

14. Fejezet

Reggel

Arra ébredtem hogy egyedül vagyok és nincs mellettem Noah... körbe néztem, sehol nem találtam.
Gyorsan át öltöztem, és le mentem meg nézni hogy hátha lent van... de mikor le értem, sehol senki nem volt. Csalódottan fogtam fel hogy neki semmit nem jelentett az éjjel. Gyors fel kaptam magamra egy fehér pólót és egy fekete rövid nadrágot majd le mentem meg nézni hogy Noah hátha lent van...
Sehol nem láttam. Szó szerint el tűnt. Meg sem várta még fel ébredek...

Szomorúan léptem a konyhába egyenesen a hűtőhőz. Majd kinyitottam az ajtaját és kerestem valamit amit tudok reggelizni, bár nagyon étvágyam sem volt de muszáj valamit ennem...
Egy átlagos szalámis szendvicset készítettem magamnak reggelire.

Miután végeztem a reggelivel fel hívtam Emmát hogy jöjjön a nyaralóhoz mivel sürgős! Pár perc múlva csengetésre lettem figyelmes, oda csoszogtam az ajtóhoz és ki nyitottam mert tudtam hogy Emma jött.

- Sofieee - ölelt meg üdvözlés képpen a barátnőm amit visznyoztam.

- Minden rendben? - kérdezte aggódva.

- Hát, van mit mondanom.. - feleltem keserű mosollyal az arcomon. Majd be mentünk a nappaliba ahol le ültünk a kanapéra.

- Na szóval... - kezdtem bele. - Hát nem is tudom hogy mondjam... - gondolkoztam. - De éjjel még történt... - néztem Emmára akin láttam hogy le döbbent.

- Mi? Hogy? Hogyan? Mikor? - kérdezősködött össze vissza.

- Igen.. éjjel.. - mondtam halkan.

- Kivel? - nézett mélyen a szemembe a legjobb barátnőm. Majd rá néztem és egyből le esett neki hogy kivel. - Na neee, úristen! - sikított fel hirtelen.
- Noah! NOAH! Akivel még pár hónapja utáltátok egymást, most meg éjjel át adtad neki a testedet! Úristen Sofie! - mondott el szinte mindent.

- Tudom.. erre reggel úgy ébredtem hogy sehol nem találom őt.. - mondtam csalódtan.

- Biztos fontos el intézni valója akadt! - nyugtatott Emma.

- De még írni se írt, meg nem is hívott... - néztem a barátnőmre szomorúan.

- Hát nem tudom lehet akkor... - sóhajtott egyet Emma. - Szerintem írj neki vagy hívd fel. - mosolygott halványan rám.

- Okés.. - feleltem, majd elő vettem a telefonomat.

Üzenetek

Sofie: Noah, hol vagy? Minden oké?

Noah: Szia.

Sofie: Hol vagy????

Noah:  Otthon.

Sofie: Jah, ok. - írtam le, és ezzel le is tettem a telefont az asztalra.

- Nah? - kíváncsiskodott Emma.

- Otthon van.. de persze nehezére esik írni meg stb. -  válaszoltam. Be vallom szarul esik hogy nem írt semmi meg egyéb más.

- De nem értem.. - kezdted bele. De meg rezzent a telefonom. Fel vettem az asztalról és meg nyitottam az üzeneteket.

- Írt - néztem a telefonomat.

Üzentek

Noah: Figyelj, sajnálom
hogy egyedül hagytalak.

Sofie: Jo

Noah: Fontos dolgom volt.
De már úton vagyok hozzád.
10 perc és ott vagyok!

- Úton van. - szólaltam meg.

- Oké, akkor én megyek. Majd írj vagy hívj! - mondta Emma majd ki kísértem őt.

Kb. 10 perc múlva már megint csengettek.

- Szia Noah - nyitottam ajtót neki.

- Szia Hercegnőm ! - mosolygott rám az ajtóból, majd adott az arcomra egy puszit. (Noah-n egy szürke rövid nadrág és egy fekete póló volt a haja kuszán összevissza állt)

Fel mentünk a szoba és le ültünk egymás elé az agyban.

- Tudom haragszol amiért nem voltam itt reggel veled.. - szólalt meg az előttem ülő Noah.

- Nem pont az hogy haragszom, csak kicsit rosszul esett. Tudod jól hogy nekem ez volt az első.. - néztem mélyen a szemébe. - Jó lett volna ha mellettem van az az ember aki el vette a szüzességemet az éjjel.. - folytattam halkan.

- Tudom és nagyon sajnálom! Egy igazi barom voltam amiért nem maradtam veled. - nézett rám Noah, majd közelebb ült hozzám és megölelt.
Mondanom sem kell jó volt érezni őt, az illatát, a levegőt ahogy vette. Át karoltam én is őt és csak percekig ölelgettük egymást.

- Szeretlek - szólalt meg suttogva, amitől pillangók lepték el a hasamat, és a szívem a torkomban dobogott.

- Én is szeretlek - súgtam neki vissza.

El engedtük egymást és a szeme az ajkaim és a szemem között cikázott, majd megcsókolt. Amit viszonyoztam. Közelebb mentem hozzá, majd bele ültett az ölébe és úgy csókolt tovább. Heves, forró táncot jártak a nyelveink egymással, majd lassan éreztem hogy a hátamon az érintését, a pólóm alá nyúlt és el kezdte simogatni a hátamat közben az ajkaink még mindig nem váltak el egymástól. Mikor már majdnem el jutottunk oda hogy Noah le veszi a pólómat hirtelen lentről hangokat hallottunk anya hangját, így gyorsan el szakadtunk egymástól. Majd mélyen egymás szemébe néztünk, mindketten levegőért kapkodtunk. Éreztem hogy ki vagyok pirulva és hogy hirtelen melegem lett.

- Sofie - szólt anya lentről.

- Mindjárt megyünk anya. - kiáltottam le neki.

- Ahj pedig most lehetett volna több is mint éjjel.. - mondta szomorúan Noah.

- Most akkor nem. - hajoltam felé majd gyors csókot adtam az ajkaira és le mentem anyához.

- Anya - mondtam mikor meg láttam.

- Sofie - mosolygott rám anya. - Uh hogy ki vagy pirulva - nézett végig rajtam.

- Jah igen tudod épp aludtunk és mivel melegem volt így kicsit ki pirultam... - mondtam zavartan.

- Ahhhaa - nézett rám gyanúsan.

- Tényleg - sóhajtottam.