Miért pont te? -✅

18. fejezet

Egy kis ugrás az időben.

2 hónappal később...

Már több mint 13 hónapja együtt vagyunk Noah-val, voltak hullám völgyek volt hogy utáltuk egymást, voltak nehéz napok is meg minden más.
De együtt maradtunk!

Most jelenleg közös nyaralásunkon vagyunk Görögországban pontosabban Skiathos-on. Fürdőben készülődök, mivel el megyünk Vacsorázni aztán el megyünk naplementét nézni a tengerparton.

Fürdőben vagyok a hajamat göndöritem be. Ruhám már rajtam van egy fehér térdig érő vállnál kivágott egyszerű ruha van rajtam.

- Sofie. - kiáltja a nevemet Noah, majd be nyit a fürdőbe. Mikor meg lát végig néz rajtam majd a szemembe néz és mosolyog.

- Gyönyörű vagy. - karol át engem. Annyira szeretem őt!

- Lassan kész vagyok. - nézek rá. - Csak kell még 10 perc. - gondolkodom el. Mire ő magamra hagy.

Folytatom a hajam göndöritését lassan kész vagyok.

- - - - - - - - -

Noah-val együtt sétálunk az étteremhez ahol foglaltunk asztalt. Közbe néha a tekintetem Noah-ra siklik egy fehér ing van rajta bézs színű nadrággal. Nagyon jól néz ki mint mindig.

Mikor oda érünk az étteremhez a pincér le ültet minket egy asztalhoz.
Sokat beszélgettünk nevettünk, már az ételeinket is ki hozták amit már el is fogyasztottunk.
Noah el ment fizetni én addig a tájban gyönyörködöm.

- Szépségem. - szól Noah. - Mehetünk a partra? - kérdezi mire én bólintok és el is indulunk.

Viszonylag hamar le értünk.

- Csukd be kérlek a szemed. - fordul felém Noah, én meg értetlenül nézek rá.
-

Kérlek. - néz a szemembe.

- Jo rendben. - csukom be a szememet. Noah meg fogja a kezeimet és óvatosan el kezd vezetni valamerre, de hogy merre azt nem tudom.
Nem tudom mennyit sétáltunk és hogy hol vagyok de egyszer csak meg álltunk. Noah el engedte a kezemet és nem éreztem magam mellett.

- Noah?? - szólalok meg.

- Mindjárt. - szól vissza picit távolról. Pár perc múlva vissza jön hozzám.

- Ki nyithatód a szemed. - mondja Noah. Ki myitom a szemem teljesen le döbbenve nézek körbe. Rózsa szirmok a homokba, kis lámpások vezetnek egy két személyes asztalhoz ahol 2 pezsgős pohár található pezsgővel. Már pont megy le a nap így csodaszép az egész.

- Ez gyönyörű szép Noah. - nézem a tájat. Majd rá nézek Noah-ra aki le térdelt. Egyből tudtam mit szeretne. Rám mosolygott én meg rá mosolyogtam már könnybe lábadtak a szemeim.

- Sofie Watson. - néz a szemembe, és közbe elő vesz egy aprócska dobozkát amit fel nyít benne vagy egy gyönyörű eljegyzési gyűrű. - Tudom régebben utáltál engem, teljesen megérdemeltem azt hogy utálj engem amiért mindig szekáltalak téged. Mikor segítettél nekem tanulni rá jöttem hogy van benned valami, valami ami engem nagyon meg fogott már az elején csak nem mertem ki mutatni, amikor már többet segítettél a tanulásban egyre jobban kezdtelek meg szeretni téged. Suliban bocsánatot kértem mindenért, már nem bírtam nézni ahogy utálattal nézel rám azok a tettek miatt amit veled tettem. Még mindig iszonyatosan sajnálok mindent! Később már össze jöttünk, nagyon sok közös emlékünk van együtt! Te vagy az a lány aki meg tanított engem hogy valójában hogyan is kell valakit igazán szeretni! Mindennap egyre jobban beléd szeretek! Mostmár nem tudnám nélküled el képzelni az életemet! Iszonyatosan szeretlek téged Sofie Watson! - néz mind végig a szemembe, én meg már konkrétan könnyezve mosolygok rá.
- Az lenne a kérdésem hogy lennél e a feleségem? - kérdezi tőlem mire én el sírom magamat örömben.

- Igeen, igen. - mosolygok rá sírva, mire ő fel húzza a gyűrűs ujjamra a gyűrűt, aztán fel kell és szorosan meg ölelem és ő is engem. Közbe még mindig sírok a boldogságtól.

- Szeretlek! - sugom a fülébe.

- Én is szeretlek téged! - mondja. Komolyan el sem hiszem még mindig, hogy az előbb Noah Baker megkérte a kezemet!

  -------------------------------------------

Vége:)

 

Remélem mindenkinek tetszett Sofie & Noah rövid de élményekkel dús kis története!🥰