Miért pont te? -✅

12. Fejezet

Vidámpark

Még most se hiszem el hogy Noah-val aki még 1 hónapja az ellenségem volt, együtt vagyok vele és egy vidámparkban vagyunk!

- Mit szeretnél csinálni Hercegnőm? - nézett mélyen a szemembe, miközben lépkedtünk be felé a vidámparkba.

- Hááát... szinte majdnem mindent, menjünk először hullámvasútazni - mosolygtam rá amit ő is viszonyozott. A hullámvasút irányába vettük az irányt ahol viszonylag elég nagy sor volt, be álltunk a sorba és közbe figyeltem hogy még mikre lehetne majd fel ülni és mit lehet még csinálni.

Viszonylag hamar sorra kerültünk, Noah vett két jegyet és arrébb mentünk ahol azok az emberek várakoznak akik most ebben a körben ülnek fel mint mi.

- Nem félsz? - kérdezte Noah.

- Nem, én bírom az ilyen durva dolgokat - feleltem vigyorogva.

- Hát oké, én is bírom az ilyen dolgokat - mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- - - - - - - - - - - - -

Pár percig még vártunk, hogy az előttünk lévők ki szálljanak a kabinokból hogy be tudjuk ülni. Majd végül mikor mindenki már ki szállt, azok akik velünk várakoztak be ültek, vártunk meg egy kicsit hátha jönnek még és hát jöttek meg sokan. Amikor már be telt az egész hullám vasút meg szólalt az egyik dolgozó aki a jegyeket veszi el mindenkitől és ellenőrzi hogy mindenki jól be van e kapcsolva.

- Jegyeket, jegyeket - mondta a férfi majd oda lépett hozzánk és ellenőrizte hogy jól be van e minden kapcsolva és el vette tőlünk a jegyeket.
Majd mikor végzett arrébb állt és el indultunk.
(Nagy hullámvasút volt, voltak benne kanyarok és volt olyan amikor magasra mentünk és hirtelen le) Mindenki torka szakadtából kiabált. Még én is, nem azért mert féltem hanem mert muszáj volt. (Nem tudtam hogyan meg fogalmazni)

- - - - - - - - - - - - - - - - -

- Na milyen volt? - érdeklődött Noah, miközben segített nekem ki szállni a kabinból.

- Nagyon jó, menjünk az Elátkozott kastélyba - öleltem meg, mikor már rég a talajon voltunk.

Elindultunk az El átkozott Kastélyhoz. (Ide nem kellett jegyet venni) Rögtön amikor be léptünk egy szobába kerültünk ami fejjel lefelé volt, szó szerint minden fejjel lefelé volt ebben a szobában. Egy kicsit körbe néztünk és át mentünk egy hosszú folyosón ami a tükrös szobába vezetett. Mindenhol tükör volt ahová néztem magamat láttam. Hirtelen észre vettem hogy Noah eltűnt, sehol se láttam, bár merre néztem nem láttam csak saját magam tükörképét.

- Noah merre vagy - kezdtem kicsit meg ijedni.

- Itt vagyok - szólalt meg hirtelen. Hiába néztem, sétáltam össze vissza de sehol nem láttam.

- Noah Baker szerinted tudom hogy merre vagy?? - akadtam ki, és közben még mindig össze vissza járkáltam.

- De hát mondom hogy itt vagyok, én látlak téged - hallodtam megint a hangját és a hangjából ítélve mosolygott rajtam hogy ennyire ügyetlen vagyok.

- Na ide figyelj ne szórakozz velem! - kiabáltam el magam. Hogy fel cseszte e az agyamat avval hogy szórakozik velem? - Igen, hát ne szórakozzon velem!

- Noah merre vagy most már tényleg komolyan?! - sóhajtottam egy nagyot.

- Shhh - suttogot bele a fülembe, amitől rögtön ki rázott a hideg és a testemet meleg érzés öntötte el. Nem kellett meg fordulnom ahhoz hogy lássam mert elég volt annyi ha bele nézek a tükörbe ami előttem volt, ahol azt láttam hogy szorosan mögöttem áll és még mindig közel van hajolva a nyakamhoz és a fülemhez.