Lélegezz fel - TodoBaku

Ötödik

Csendben ültek egymás mellett, Bakugo folyamatosan azon gondolkodott , hogy mit tudna mondani, de semmi nem jutott eszébe. Pedig...valamennyire segíteni szeretett volna Todorokinak, hogyan tudná megoldani a konfliktust a testvérével.

Ő, hogy oldaná meg Midoriyaval a konfliktusát?

"Ahhjj". -fejben homlokon csapta magát.
Teljesen más az ő és Midoriya kapcsolata mint a hallottak alapján Todorokié és a bátyjáé.

- És...hogy hogy nem alszol még? -kérdezte mire Katsuki kényelmetlenül kezdett el mozgolódni. Gondolkodott, hogy mit kéne mondania mert egyértelműen az igazságot nem akarta.

- Nem aludtam kényelmesen és csak forgolódtam.

Csak remélni tudta, hogy Shoto nem fog kérdezősködni tovább olyan dolgokról amik számára igencsak személyesek, de a biztonság kedvéért ezt megelőzte inkább.

- Viszont...elmegyek aludni, a kanapét ki lehet húzni, ha úgy esetleg kényelmesebbnek gondolod. -állt fel.

- Rendben, köszönöm a párnát és a takarót is.-mosolygott kedvesen a szőkére.

- N-nincs mit! Jó éjt! -fordított hátat és elindult fel, ismét a szobájába.

Nagyon kínosnak érezte magát, de csak remélni tudta, hogy Todoroki nem nézi dilisnek furcsa viselkedése miatt. Reménykedett abban, hogy nem csinált, vagy mondott, semmilyen kellemetlen dolgot.

Bár ebben igazán kételkedett, mivel az egyik pillanatban flegmázik és bunkón viselkedik, a másik pillanatban pedig fülét-farkát behúzza és bizonytalan, halk válaszokat ad a felemásnak.
Ami igencsak furcsának és rémisztőnek tűnhet. Nem lepődne meg, ha Todoroki azt hinné, hogy disszociatív személyiségzavara van.

Becsukta a szobaajtaját és körbenézett a szobájában, a csillag alakú írányfény szokásosan be volt dugva a konnektorba, mindig mikor már sötétedni kezdett kint, bedugta. Bármennyire is gáznak érezte muszáj volt használnia mivel, nem érezte magát jól a sötét szobában egyedül, csak így tudott elaludni, már amennyire sikerült normálisan aludnia.
Befeküdt az ágyába és lehunyta a szemét, amint álomba mélyedt egy kis idő múltán, felvillantak a rossz emlékképei amiből végül egy teljes álom lett.

Éppen haza felé tartott szokásosan Izukuéktól. Amint a ház látókörébe került elképedt, abban a pillanatban számára tényleg olyan volt az egész mint egy iszonyatos rémálom...

Minden gondolkodás nélkül futott a tűzzel, szinte teljesen elborított ház felé. Épp kiakarta volna nyitni, de zárva volt az ajtó. Remegő kézzel vette ki a zsebéből a lakáskulcsot és nyitotta ki az ajtót. A füst azonnal elkezdte csípni a szemét és köhögött is párat amint belélegezte. Semmire nem tudott gondolni csak arra, hogy a szüleit meg kell találni, aztán pedig kihozni őket épségben...

- Anya! Apa! -szinte ordította miközben már rettentően sírt félelmében, csak remélni tudta, hogy a szülei rendben vannak. Beljebb ment, amint nem kapott választ. Szinte pármásodpercen belül elkezdett izzadni, iszonyatosan égető meleg volt bent. Kétségbeesetten nézett körbe konkrétan minden elégett, ami meg még nem az éppen égett. A nappaliba csak épphogy betudott jutni, olyan szinten tűz borított már mindent, az emeletre már felsem lehetett jutni.

- Anya! Apa! -ismét csak kiabálta és köhögni kezdett. Amint beljebb ment megérezte az égett emberi hússzagot, megtorpant és még jobban elkezdtek remegni a kezei. Folyamatosan azt mondogatta magának, hogy minden rendben lesz és a szülei is jól vannak.

Lassan körbe nézett és kicsit még beljebb sétált majd teljes sokként megtorpant, iszonyúan elkezdett sírni, immáron az egész teste remegett, úgy érezte elfog ájulni. Ott feküdt előtte az édesanyja égett teste, az arcáról szinte már teljesen leégett a bőr,  a gyönyörű szőke haja ami pont olyan volt mint Katsukié most fekete volt, persze már amennyi maradt belőle mivel szinte már leégett az egész. Nem sokkal arrébb pedig az édesapja égett holt teste feküdt.

- Istenem. - a kezeit a szája elé tette és hangosan kezdett el sírni, lefagyva elkezdett köhögni a füst miatt. A lába teljesen földbe volt gyökerezve, nem tudott megmozdulni. Nagy erőt véve magán kezdett el kifutni a házból, de egy égett bútordarabban elesett pont úgy, hogy a felcsúszott póló miatt végig égett a csípője egyik oldala. Teljesen gyengének érezte magát a sok belélegzett füst miatt, nem tudott fel állni, egy kis idő után pedig eszméletét is vesztette.

A levegőt kapkodva pattantak ki a szemei, kezei megállás nélkül remegtek, leverte a víz, szíve pedig hevesen vert, levegőhöz ismét csak alig jutott. Azonnal felült, az ágya melletti kis éjjeliszekrényből kivette az oxigén inhalátorát, a szájcső részét a szájához helyezte majd kicsit hozzá is nyomta, a palackon lévő gombot hosszan benyomta és mélyet szívott az oxigén tartájból majd letüdőzte, benntartotta egy picit, majd kiengedte ajkain keresztül. Ezt még párszor meg ismételte amíg nem érezte úgy, hogy elég levegő van már a tüdejében, hogy a légzése is rendeződni tudjon.

Ezt a palackot még az orvosa írta fel neki egy évvel ezelőtt, azt mondta, hogy segíti hamar rendszerezni a levegő vételét így nem húzódik el hosszúra a rohamja. Elméletileg a mentális állapotát is javítja és a fáradsága leküzdésében is segít. Persze ezt addig nem hitte el amíg nem kezdte el használni. Nagyjából egy ilyen palack 1 hónapig bírja nála, de csak mostanában, régebben hetente kellett az orvosával újra felíratnia olyan gyorsan elfogyott, a nyugtatóiról nem is beszélve. A nyugtatók leginkább azért voltak fontosak, hogy ne bántsa magát, persze a rohamaira és a szorongásaira is jól jött.

- Francba. -suttogta maga elé és a homlokára tette a kezét ami izzadt volt, felállt majd elindult a fürdő felé.

Alaposan megmosta hidegvízzel az arcát és egy picit ivott is a csapból, hagyta, hogy a cseppek végig folyjanak az arcán egészen a nyakáig, onnan pedig a kulcscsontjáig ahol a pólója anyaga magába szívta a nedvességet. Megtörölte finoman az arcát és elindult kifele a fürdőből, ezek után már biztos nem fog tudni vissza aludni. Gyakran rémálmai szoktak lenni a szüleivel kapcsolatosan általában nagyon horrorisztikusak és semmilyen valóság alapja nincs, de számára mégis az a legfélelmetesebb ami meg is történt és látta is.

A lépcső előtt megállt és csak nézett lefele, egy picit habozott, de elindult, hogy megnézze a másik fent van-e még esetleg. Amint leért világosság szűrődött a kanapé felől, aminek örült mert nem volt korom sötét. Csak állt egyhelyben, kezeit a hasánál szorosan összefonta és nézte, ahogy a másik csak bámulja a telefonját, miközben egy mosoly húzódik ajkaira. Valószínűleg filmet néz vagy esetleg videót. Katsuki enyhén elnyílt ajkakkal nézi a felemást miközben valamilyen oknál fogva egy kis pír szökik a gyönyörű arcára. Todoroki egyik keze a feje alatt volt, sötétkék pólója szorosan feszült rá karizmára.
Bakugo nyelt egyet és zavarában azt sem tudta, hogy mit csináljon, oda menjen Todorokihoz vagy sem? Megzavarná ha oda menne?