Todoroki érdeklődően nézte Bakugot, aki éppen egy keserű mosolyra húzta ajkait. Biztos volt benne, hogy a szőke éppen mélyen a gondolataiba van merülve így nem nagyon akarta zavarni, de mégis nagyon szívesen beszélgetett volna vele, remélve hogy jobban megismerheti. Legszívesebben megint megkérdezte volna tőle, hogy minden rendben-e, mert láthatólag elég gondterheltnek tűnt, de hamar elhessegette az ötletet inkább, mivel mikor nemrégiben megkérdezte tőle akkor is figyelmen kívül hagyta a kérdését.
- Te is ilyen éjjeli bagoly vagy? -próbált beszélgetést kezdeményezni, de őszíntén bevallva. Nem nagyon ment neki.
- Nem nevezném annak. Van olyan amikor hamar eltudok aludni és van olyan amikor egész éjjel nem tudok aludni. -nézett Todorokira egy pillanatra.-Kész szívás.
- Hát tényleg az. - mondta mire Bakugo csak bólintott és ismét maga elé nézett. A felemás elkezdte törni a fejét, hogy miről tudnának beszélni ami nem is olyan unalmas és érdekes is. Bár felmerült benne az a gondolat is, hogy Bakugonak lehet nincs is kedve hozzá, de úgy volt vele, hogy egyszer még próbálkozik hátha a másik vevő rá.
- És van hobbid? - kérdezte. Tisztában volt vele, hogy ez egy nagyon sablonos kérdés ilyen szempontból, de valamiért még is érdekelte és persze reménykedett benne, hogy a szőke szívesen válaszol rá. Meg alapvetően ennél jobb ötlete nem igen támadt.
- Van. -válaszolta szűkszavúan.
A másik csak csendben ült mellette miközben elfordította felőle a fejét, természetesen egyből rájött, hogy Katsuki jelen pillanatban nem nagyon kíván vele beszélgetni, ezért nem is próbálkozott újra más kérdéssel.
Mikor már több perc is eltelt néma csendben, úgy vélte jobb lenne ha Katsukit egyedül hagyná, mert lehet, hogy épp arra vágyik most.
Felsóhajtott, ami Bakugot is vissza rántotta a valóságba. Látta, hogy a másik épp készülne magára hagyni ami nem nagyon tetszett neki. Valamiért jó volt neki az, hogy mással is tud...vagy is inkább csak tudna beszélgetni, ha ő nem baszná el, szokásához híven.
- Nem nagyon vagyok a szavak embere, sajnálom. Érdekelne, hogy mik? -kérdezte bizonytalanul.
- Hát nem véletlenül kérdeztem. - a hangja monoton volt. Így eléggé bunkó hangzása volt mondatának, ami a szőkének nem tetszett.
- Tch ez elég flegma volt. -morogta az orra alatt.
- Miért? -kérdezte értetlenül.
- Hát nem véletlenül kérdeztem. -próbálta utánozni Todoroki mély és rideg hangszínét.
- Bocsi. Akkor igen érdekelne, hogy mik a hobbijaid.- mondta kedvesen, mármint csak próbálkozott. Katsuki csak megforgatta a szemeit, de még is egy halvány mosoly kúszott az ajkaira.
- Hát szeretek rajzolni, főzni, zenét hallgatni, olvasni, régebben doboltam és gördeszkáztam, de most már semelyiket sem csinálom.
- Na tök király. Biztos nem unatkozol.
- Hát nem nagyon. - mosolyodott el zavartan.
- És milyen zenéket hallgatsz? Vagy milyen előadókat? - kérdezte.
- Ömm a kedvenceim az a Ghost, Nirvana és a Deftones. Ezek rock és metál bandák, őket nagyon szeretem. Viszont van a System of a Downnak is egy-két zenéje amit szeretek meg az Arctic Monkeysnek is, de úgy alapvetően nagyon sok rock zenét hallgatok csak úgy, hogy nem bandához függ csak szimplán tetszik. -mondta lelkesen.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Lélegezz fel - TodoBaku
RomantizmA Bakugo és a Midoriya család már régóta szoros barátságban élt. A két gyerek kis koruk óta jól ismerték egymást, szinte folyton együtt voltak. Miután Katsuki szülei egy tragikus tűzbalesetben életüket vesztik, Izuku édesanyja örökbe fogadja a fiút...
