Lélegezz fel - TodoBaku

Hatodik

Bakugo felsóhajtott és bizonytalanul kezdett el lépkedni a másik felé, megállt mögötte majd vékonyka mutatóujjával elkezdett közeledni Todoroki válla felé. Már majdnem hozzá ért, de a felemás abban a pillanatban mozdult meg, hogy hasra forduljon így, tekintete a szőke combjaival találkozott elég közelről, hisz még egy méteres távolság sem volt köztük. Szíve szerint nézegette volna még a takart részt, ami nem is kicsit vonzónak tűnt még úgy is, hogy egy bő anyag fedte, de nem tette, így lassan felnézett a másikra. Katsuki zavartan vissza húzta a kezét és a másikba csúsztatta, míg félre-félre pillantgatott. Nem bírta Todorokival tartani a szemkontaktust és egyszerűen nem tudta, hogy miért.

- Öhm...- tornázta fel magát törökülésbe és még mindig csak a szőke arcát fürkészte. - Mizu? Jöttél tejet inni? - Bakugo nem tudta eldönteni, hogy Todoroki ezt most gúnynak szánta vagy sem, mivel a hangja olyan semmit mondó volt, de amint meglátott a szája sarkában egy kis gúnyos mosolyt így egyből tudta, hogy igen is annak szánta.

- Ohh, hogy kapd be te seggfej. - forgatta meg a szemeit és levágta magát Todoroki mellé.- Miért nem alszol? -kérdezte halkan, amit a másik csak nagy nehezen hallott meg.

- Nem vagyok álmos, meg még csak éjfél múlt. Általában ilyenkor még nem alszok.-sóhajtott fel és neki dőlt a kanapé támlájának majd hátra hajtotta a fejét.- Te, hogy-hogy fent vagy még? -kérdezte Katsuki pedig elkezdte gyűrögetni az alsó testét takaró anyagot.

- Cs-csak...- nem tudta mit kéne mondania.

Mennyire lenne hihető ha azt mondaná, hogy nem tudott aludni? Bár inkább mond olyat ami nem hihető, mint, hogy csak csendben üljön mint egy idióta.
A vicc pedig az az volt, hogy úgy is érezte magát mint egy idióta.

- Nem tudtam aludni.- hangja ismét csak halk volt.

Érezte, hogy Todoroki elkezdi szemlélni őt így, egy pillanatra ránézett majd el is kapta róla a tekintetét, amint találkozott a felemás szempárral. Zavartan mozdult meg egy picit végül lesütötte a szemeit. Todoroki jobbnak vélte, hogyha nem kérdez rá semmire se, így elfordult Katsuki felől.

Egy kis idő elteltével felállt a kanapéról, az Icos-t pedig felvette az asztalról a doboz heetsel együtt.

- Kimegyek cigizni, kijössz velem, picit kiszellőztetni a fejed? Elég zavarodottan nézel ki és az arcod is sápadt. -mondta mély és halálnyugodt hangján.

Ismét Katsukira nézett aki csak enyhén elnyílt ajkakkal figyelte Todorokit. Bólintott és felállt, Shoto felkapta magára a sötétkék pulóverét és a szőkét előre engedve mentek ki a házból és ültek le a lépcsőre.

Mindketten néztek ki a fejükből és a saját gondolataikba voltak merülve. Bakugonak csak a szokásos dolgokon kattogott az agya, Todoroki gondolatai pedig csak Bakugo körül forogtak.

Már azóta észre vette, hogy Katsukival nincs minden rendben mióta meglátta. Úgy vélte, hogy Bakugo elég furcsa. Amikor megszólította a másik megrezzent, bár ez lehet normális reakció volt, de mikor felé fordult a tekintetében látott némi ilyedtséget. Nem akart rákérdezni semmi olyanra ami személyes lehet a másik számára, hisz mégis csak egy idegen ember volt a szőke szemében. Viszont furcsának találta, hogy Bakugo egésznap kerülni akarta, amikor mentek fel Midoryával a szobájába akkor is érezte valakinek a tekintetét magán, viszont nem fordított felé nagyobb figyelmet, azonban mikor Izukuval csinálták a projektet akkor hallott ajtó nyitódásokat és csukódásokat, halkabb lépéseket, mégsem kérdezett rá pedig tudta, hogy Midoriya is hallja.

Persze az is gyanús volt neki, hogy mikor elkellett mennie mosdóba Midoriya mindenáron feltartotta és elég észrevehető volt az, hogy sokszor pillantgatott a telefonjára majd amint jött egy értesítés csak annyit mondott neki "oké, most már mehetsz".
Furcsa volt, de ezt sem tette szóvá, mivel nem az az ember típus volt aki annyira kíváncsiskodó lett volna, mint például Mina.

Katsukira nézett, a hideg enyhén kicsípte az arcát így picit piros volt neki. A szél gyengéden fújta a haját, a kezei pedig a lábai közé voltak bedugva mert valószínűleg fáztak. Todorokinak egy kis rövid időre bevillant az a gondolat hogy ez a srác gyönyörű.

A szőke még mindig mélyen a gondolataiban volt elveszve ami Todorokinak ismét csak egy fura érzést keltett. Valamiért kíváncsi volt, hogy Katsukinak min jár az esze, de természetesen nem kérdezett rá. Szívott egy slukkot, majd még egyet és a szőke felé nyújtotta a készüléket, remélve, hogy elfogadja.

- Minden rendben? - kérdezte. Bakugo még mindig a másik kezében lévő készüléket nézte. Lassan felnézett Todorokira és elvette az Icost.

- Milyen ízű? -ignorálta a másik kérdését.

- Dubla mentolos. -mondta, Katsukinak pedig kicsit fintorba torzult az arca. - A kakaós jobb. -szívott bele majd letüdőzte.

Tekintetét felvezette az égboltra és csak bámulta, egyszerűen imádta a csillagokat. Úgy érezte, mintha a szülei a sok csillag közt az a kettő volt, amelyek a legjobban ragyogtak.
És ez nem véletlen volt így...

Vissza emlékezés:

Egy Novemberi éjszaka volt, az idő már 20:00 óra felé járt. Kint ültek az erkélyen, Mitsuki egy nyugágyon helyezkedett el kényelmesen ,miközben a 5 éves Katsuki az édesanyja ölében foglalt helyet egy csokit majszolva. A nő átölelte a kisfiú derekát és egy puszit nyomott az arcára, Katsuki ezt egy kisebb morgással díjazta, majd hátát neki döntötte anyja mellkasának.
Mitsuki csak a csillagokkal teli eget nézte, szinte már a hobbija volt az, hogy minden este ki ül és több perceken keresztül nézi az éjszakai eget.

- Miért nézzük mostanában ilyen sokat a csillagokat? -kérdezte Katsuki enyhén hisztérikusan.

- A mama miatt. - a nő hangja lágyan csengett.

- Mivan? -kérdezte értetlenül miközben nyamnyogta a szájában lévő falatot.

- Mert a mama szerette a csillagokat, és most már ő is ott van fent az égen és onnan figyel minket. Legfőképp téged, hogy milyen rossz vagy. -csikizte meg az oldalát mire a fiú hangosan felnevetett.

- Naaa elég már!-váltott a hangja igencsak durcásba. Mitsuki abba hagyta és ismét csak magához ölelte és hozzá simította arcát Katsukiéhoz.

- Ha egyszer majd nem leszek már, akkor mindig nézz fel az égre és csak gondolj rám. Hidd el azt fogod érezni hogy veled vagyok és azért mert úgy is lesz. Most még nem érted, de idővel megfogod. Persze ha majd még emlékszel rá. -suttogta majd ismét egy puszit nyomott a fiú arcára majd felálltak.

Katsukit maga felé fordította akinek még az orra hegye is csokis volt de, azért jó ízűen ette tovább.
Mitsuki felnevetett és elindult be a házba.

- Azt hiszem, elmegyünk fürdeni picur. Könyégik csokis vagy. -indult volna el a fürdőbe, de csengettek.

- Nem vagyok picur! Már nagy vagyok! -morogta miközben elindultak az ajtó felé, hogy beengedjék Masarut.

- Jesszusom. -nézett végig Katsukin. - Veled meg mi történt? -nevetett fel.

- Anya csillagászosdit játszott és közben összekent csokival! - kezdett el hisztizni. Mitsuki köpni nyelni nem tudott, akkora hazugság volt.

- Mekkora egy kamus vagy!

- Ez az igazság! - nyújtotta ki a nyelvét.

Vissza emlékezés vége---

Katsuki mosolyogva nézett még mindig ugyan oda, ebben az elmúlt több mint egy évben sikerült megérteni azt a sok mindent amit az anyja mondott neki még régebben.
Akkoriban mikor ténylegesen megtudta miről volt szó, teljesen hülyeségnek találta és ócska babonáknak, de most még is úgy érezte, hogy a szülei igen is vele vannak.