Nogärd

Előzmény-Az ima

A repedezett ősi köveket sötétség szele járta át. Sűrű feketeség és elfeledett rúnák ölelték az elhanyagolt templomot. Kevesen mertek lemerészkedni, mert az itt elmondott imák a halált hordozták. Egyetlen gyertya mégis pislákolt a romok közözött. Egy ifjú térdelt a szentély előtt, ő éltette azt a viaszt. Szorosan szorította a lángot, miközben szomorú hangja halkan keveredett a visszhanggal. Teste enyhén remegett ahogy azokat az átkos szavakat mormolta mély hangján. Hosszú szurok haja a padlóra omlott, ahogy meghajolt a kövek előtt. Lassan kihúzta a hátát és egy karddal felhasította bal tenyerét. Az éjfél pengét vörösre festette, majd a faragott, sárkányt ábrázoló markolatot a vérző kezébe vette és leszúrta maga elé.

–  Áld meg a gyenge kardot, hogy győzőn a háborúba, vagy átkozd el, ha méltatlannak találsz az uralkodásra. Hű szolgád leszek, Háború Szelleme. Adj erőt, hogy véghez vigyem e kegyetlen feladatot és oldozz fel a bűn alól, ami ebből következik. – remegett a hangja a férfinak. – Kezedbe adom a végzetem…

Hangja elcsuklott, amikor egy rongyos ruhás nő jelent meg előtte. A bársonybőrű nő bánatos szemekkel tekintett le a férfire.

– Szegény gyermek! –lágy hangon sóhajtott a nő. –Rossz halhatatlanhoz imádkozol. Nem vagyok isten és csodatevő szellem. Tűznek és Sötétségnek vagyok leánya, én a Felesleges Háborúk Szelleme. Mit kívánsz hát?

A férfi világos zöld szemei halványan a nőre néztek. Nem számított arra, hogy meghallgatja valaki a könyörgését, hisz a halhatatlanok már rég a pusztulásnak ajándékozták e világot, mikor Rieh-ét szabadon eresztették. Mély hangja szárazzá vált és remegett:

– Én…– a férfi kifújta a levegőt. –, le szeretném győzni az őrült királyt, hogy én legyek népem új uralkodója.
Az ifjú nem nézett a nőre, tudta, hogy átlátnak a hazugságán…Mit is szeretett volna valójában? Ő maga sem tudta igazán. Nem szeretett volna király lenni, nem szerette volna megölni azt a férfit, akit egykor atyjának nevezett. Egyszerű életet szeretett volna kérni, de akkor másnak kell ezeket megtennie helyette.

– Értem. – szólt halkan a nő.

A halhatatlan kihúzta a földbe szúrt kardot és ismeretlen nyelven a fém füléhez suttogott, majd a nő füstté lett és a kard halkan zuhant a kőre.