Shameless-Minsung

2. rész

-Amúgy lehet, hogy nem veszélyesek annyira, mint ahogyan állítják-mondta Inie, miközben becsengettek. Én továbbra is ott ültem, mikor valaki megszólított:

-A helyemen ülsz, Jisung- teljesen lefagytam, amikor meghallottam Minho hangját. Baszki, a helyén ülök! Megjegyezte a nevemet! Biztos, hogy ezért meg fog verni!

-B-bocsánat Minho hyung-motyogtam, miközben gyorsan felálltam. Elkapta a csuklómat, mire automatikusan remegni kezdtem.

-Hé, ne félj, nem bántalak. Annyit akartam mondani, hogy nincs ezzel semmi baj- mondta lágyan, majd elengedett és leült a helyére. Én teljesen összezavarodtam, az egész osztály érthetetlenül bámult engem, ami rohadt zavaró volt. Elfoglaltam a helyem, és egész óra közben a padon fetrengtem. A kicsengetés után felkaptam a táskámat, majd a többieket bevárva mentem le az öltözőhöz, hiszen tesi következett. A cuccomat lepakoltam, majd elkezdtem öltözni. Igazából eléggé vékony vagyok, Seungminék mindig mondják, hogy a vékony derekammal lealázok minden lányt. Bár jobb lenne, ha fiúként izmosabb lennék, na mindegy. Miután felöltöztem, szétnéztem, és megláttam, hogy Jeongin nagyon bámul valakit. Majdnem felsikítottam, mikor a tekintetemet odavezettem. Inie Hyunjint nézte, aki szintén vizslatta a kisebbet. Mi a franc? Ezek ketten mit művelnek? Oké, Iniet ki kell faggatnom majd délután. A tanár hirtelen berontott az öltözőbe, majd elküldött engem, hogy hozzam ki a röplabdát. Tipikusan engem ugráltat, ahogyan tavaly is csinálta. Bementem a szertárba, majd realizáltam, hogy a labda eléggé magasan van fent. Próbáltam elérni, viszont nem nagyon sikerült, hiszen a törpe 167 centimmel mit is akarok?

-Baszki, így is utál a tanár és még ez is kifog rajtam-morogtam magamban, majd egy aprót sikkantottam. Két kéz fogta meg a csípőmet, majd felemelt. Én gyorsan levettem a labdát és mikor földet értem, megfordultam. Az arcom teljesen kipirult, mikor megláttam Minhot, aki még mindig fogta a csípőmet. A testem felhevült, a gyomrom pedig összezsugorodott. Ez az ember közelebbről még helyesebb!

- K-Köszönöm a segítséget-miért dadogok állandóan? Halványan elmosolyodott, miközben hüvelykujjával simogatta oldalamat.

-Semmiség, bármikor- kacsintott rám, majd, mint aki jól végezte a dolgát, kilépett a szertárból. Én pedig ott álltam, próbáltam felfogni, hogy mi is történt az előbb. Oké, Lee Minho literálisan felemelt a csípőmnél fogva, és olyan szinten zavarba hozott, hogy az arcom színe jelenleg vetekszik egy paradicsommal. Huh, nyugi Jisung, tegyél úgy, mintha semmi nem történt volna. Vettem egy mély levegőt, és kimentem én is a szertárból. A tanár természetesen leüvöltött, hogy mennyire lassú vagyok, mire egy szúrós pillantást vetettem Minho-ra. Tulajdonképpen miatta késtem, szóval ez nem az én hibám, de igazából nem haragszom érte. Az óra egészen jól telt, a lányok előszeretettel bámulták Bangchanékat, így a csapatmunka sokszor elmaradt. Az öltözőben gyorsan felkapkodtam magamra a ruháim, majd mikor láttam, hogy Jeongin és készen van, odaszóltam neki.

-Jeongin, beszédem van veled, négyszemközt- néztem rá komolyan, mire elég furcsa fejet vágott. 

-Okéé, előre félek- válaszolt, majd kimentünk az öltözőből.

-Miért bámultad Hyunjin-t úgy, mint aki teljesen belé van habarodva?- kérdeztem rá, mikor felértünk a tetőre. Ez volt mindig is az a hely, ahova eljöttünk beszélgetni.

-M-Micsoda? Nem tudom miről beszélsz- vágta rá I.N, csak az a baj, hogy ismerem. Elég jól.

-Aha, biztosan elhiszem. Na kérlek, mondd el, miről van szóóó- kérleltem, mire megadóan bólintott.

-Igazából, öhmm az van hogy, tudod izé... Szerintem nagyon helyes- bökte ki végül. 

-Ennyi lenne? Ahogyan láttam, nem csak te nézted, hanem ő is téged- kijelentésemre a kisebbik elvörösödött.