Shameless-Minsung

8. rész

Jisung szemszöge:

Őszintén nem értem Minho viselkedését. A suliban rám se hederít, csak év elején ugye az első napon, de azóta semmi. Most pedig itt van, és mint valami gondoskodó szülő, azt csinálja. Aggódik értem, zavarba hoz, ölelget. Miért csinálja ezt? Összezavar teljesen, és nem tudom, mit tegyek.

-Hmm- hallotam meg dünnyögését hátamban. Ezek szerint felkelt, nagyon jó. A kezei lejjebb csúsztak derekamra, mire automatikusan megfeszültem. Viszont nem várt dolog történt, mivel ahelyett, hogy megszorította volna, elkezdte simogatni derekamat.

-Ugye nem fáj?- kérdezte halk, rekedtes hangon. Jóleső borzongás futott végig rajtam, a hangjától, valamint az érintésétől is.

-Nem- suttogtam. Az eszem azt súgta, hogy állítsam le, de ki hallgat rá? Mélyen beszívtam a levegőt, majd lehunytam a szememet. Nagyjából 5 perc múlva újra megszólalt.

-Jisung, fel kéne kelnünk~

-De nem akarok- nyamnyogtam.

-Ámbár nagyon is jól esik, amilyen helyzetben vagyunk most, le fogjuk késni a tábortüzet- hallotam a hangján, hogy vigyorog.

-Oké, akkor engedj el- karjait lefejtette derekamról, mire óvatosan feültem.

-Hány óra van?- pillantottam rá.

-Fél 9, szerintem a többiek már kint vannak- mindketten felálltunk, majd elindultunk a tűzgyújtáshoz kihelyezett helyre. Amikor odaértünk, már elég sokan ott voltak, viszont valamin megakadt a szemem.

-Yang Jeongin- az említett rám nézett, én pedig eltátottam a számat. A fiú Hyunjin combján ült, aki átkarolta a derekát.

-Öhm, Jisung- kezdte volna a magyarázkodást, de félbeszakítottam.

-Az én drága, egyetlen Innie babám felnőtt- tettettem sírást, mire mindenki elnevette magát.

-Hékás, ne nevezd Innie babának, ő az enyém- morgott rám Hyunjin, amin még én és Jeongin is kuncogtunk.

-Oké-oké szívszerelmes, nem kell rögtön féltékenynek lenni- vigyorogtam rájuk.- Amúgy gratulálok nektek, végre összejöttetek. Én már első naptól kezdve tudtam, egymásnak vagytok teremtve- cukkoltam őket.

-Jójó, be lehet fejezni- szólt rám Jeongin, mire engedelmesen bólintottam.

-Igenis uram- ültem le egy fatörzsre. A ég tiszta volt, így felhők hiányában látszódtak a csillagok. Bangchan meggyújtotta a tábortüzet, majd mindenki szépen elhelyezkedett. Pulcsi nélkül enyhén fáztam, de a tűz mellett nem éreztem annyira.

-Oké, játszunk valamit- vetette fel az ötletet Wooyoung.

-Felelsz vagy mersz jó lesz?- nézett körbe, mire mindenki bólogatni kezdett.

-Kezdek én!- szólalt fel Yugyeom.- San, felelsz vagy mersz?

-Hmm, felelek.

-Oké, lightosan kezdünk. Akkor mondd meg, az itt lévők közül kit csókolnál meg szívesen-vigyorodott el. Szemöldökömet felvontam, és a mellettem ülő Minho is érdeklődve nézte a kérdezett személyt.

-Nos, ha mindenképpen választanom kell, akkor Wooyoungot- enyhén meglepődtem, hiszen lányra számítottam. Az említett felé fordultam, aki szemmel láthatólag belepirult a kijelentésbe. A srácokkal mindenttudóan összenéztünk, itt tuti lesz valami.

-Akkor én jövök. Bangchan, felelsz, vagy mersz?

-Merek- felelte.

-Kopogj be a tanárhoz, és mondd neki, hogy "Csókolom, jó éjszakát kívánok, álmodjon velem!"- röhögte el magát a kérdező. Bangchan csak mosolyogva felállt, mi pedig követtük egészen a tanári faházhoz. Illedelmesen bekopogott, majd így szólt: