Shameless-Minsung

4. rész

1 hónap telt el azóta, hogy elkezdődött a tanév. Az idő hűvösebb lett, de nem bántam annyira. Éppen osztályfőnöki óra volt, és az ofő bejelentette, hogy kirándulásra megyünk holnap. 

-Gyerekek, ez egy kötelező, tanulmányi kirándulás lesz! 3 napot fogunk ott tölteni, reggel busszal megyünk oda, ami reggel 7 órakkor indul. A további részleteket majd a buszon mondom el!- örültem neki, végre nem kell suliba lenni, és a hülye tananyagot hallgatni. Bár ez is úgymond a "tanulásról" fog szólni, de nem igazán izgat. 

-Jisuuung- kiáltott nekem oda Felix, mikor kicsengettek az óráról. 

-Ne ordíts már, idegesítő- morogtam neki oda. Lixie láthatólag meglepődött a stílusomtól.

-Valami baj van?- nézett rám aggódóan. Nem akartam így szólni, de nem vagyok most a toppon. Az apám egyre érdekesebben viselkedik otthon, így ő is idegesít, de a fiúk nem tudnak arról, mi folyik otthon.

-Semmi nincsen, szimplán fáradt vagyok- válaszoltam gyorsan. 

-Okés, azt szeretném kérdezni, hogy ülsz holnap mellettem a buszon?- mosolygott rám. 

-Persze, szívesen- erőltettem magamra én is egy mosolyt. A nap kínzó lassúsággal telt, nekem pedig valamiért rossz előérzetem lett. Amikor hazaértem, kivételesen az apám már otthon tartózkodott. 

-Csak úgy szólok, hogy holnap tanulmányi kirándulásra megyünk, 3 napig ott leszek- közöltem vele, hogy legalább ne lepődjön meg, ha holnap nem jövök haza. Indultam fel, hogy bepakoljak, de megállított. 

-Gyere ide vissza- kelletlenül elé sétáltam, és éreztem, hogy nincs éppen józan állapotban.

-Válogasd meg a szavadat, az apád vagyok!- üvöltötte le a fejem és felpofozott. Egész testemben remegtem, sose emelt rám még kezet.

-Emlékszel még, mit mondtam múltkor?- ugye nem arra gondol!- Tudod, nagyon hasonlítasz az anyádra. Ő is ilyen felvágott szájú, makacs. Az alakját is megörökölted-simított végig a derekamon. Őszintén féltem akkor. Az érintésétől kirázott a hideg, természetesen rossz értelemben. Megragadta a csípőmet, és lelökött a kanapéra. 

-Tudod, mennyire izgató vagy? Anyád elhagyott, de te még itt vagy nekem- vigyorgott rám, miközben erősen szorított a csípőmnél fogva.

-Hagyj békén, ne érj hozzám!- szóltam rá, miközben a lábammal rugdostam. Egyre erősebben szorított, én pedig pánikba estem. Undorító érzés volt, ahogyan a saját, vérszerinti apám fogdos, és éppen megerőszakolni próbál. A nyakamra hajolt, és erőszakosan a nyakamat kezdte el szívni, mire a könnyem is kicsordult. Már éppen a pólómat ráncigálta le rólam, amikor is megszólalt a csengő. Rögtön engedett a szorításán, majd felállt rólam. Én amilyen gyorsan csak tudtam, felsprinteltem a szobámba, és bezártam az ajtót kulcsra. A derekam és a csípőm pokolian égett, a nyakam pedig már vérzett is. Az álló tükör elé sétáltam, és fehúztam a pólóm. Na igen, szép, vörös foltok látszódtak, enyhe karcolásokkal. A nyakamon szintén, a vér lassan csordogált le, de holnapra be fog sebesedni. Gusztustalan. A saját apám tette ezt velem, és kitudja, a jövőben mit tervez még. Szerencsére a csengető személy megmentett engem. Akkor ezért volt olyan rossz előérzetem... Próbáltam nem odafigyelni a fájdalomra, és elkezdtem bepakolni. Ruha, pizsama, tisztálkodási cuccok, töltő, fülhallgató, pénz/pénztárca, egy füzet és toll, mivel gondolom írni is kell majd, nem hiába tanulmányi kirándulás. Ezután halkan kinyitottam az ajtót, és kilestem a lépcső tetejéről. Az apám a kanapén aludt, valószínűleg nem is fog felkelni holnap reggelig. Bementem a fürdőszobába, de a biztonság kedvéért ezt is bezártam. Miután leöltöztem, beálltam a zuhany alá, és hagytam, hogy a víz áztasson. A nyakamat csípte a víz, de nem nagyon érdekelt. A gondolataim csak úgy cikáztak a fejemben. Egy 10 perces áztatás után rendesen lezuhanyoztam, majd visszamentem a szobámba. A sebet a nyakamon lekezeltem, de úgyis meg fog látszódni. Óvatosan befeküdtem az ágyba, bár kellemetlen volt a foltok miatt, megpróbáltam elaludni, ami lassan, de sikerült.

(olyan édes, amikor alsziik ^^)

Másnap reggel nyöszörögve ébredtem, egyrészt amiatt, mert utálok korán kelni, másrészt pedig iszonyatosan fájt a csípőm, mivel az oldalamon feküdtem. Kikecmeregtem az ágyból, elmentem fogat és arcot mosni, majd visszamentem a szobámba.

-Mit vegyek fel?- gondolkoztam hangosan. Végül egy picit tapadós, fekete pólóra esett a választásom, amihez egy sima szakadt farmert vettem fel. A táskámba bedobtam egy fekete kapucnis felsőt is, ha esetleg hidegebb lenne. Lesiettem a konyhába, töltöttem magamnak inni, majd a conversemet felkapva elindultam a suli felé. Mikor odaértem, még nem nagyon volt senki, így az Air Pods-omat bedugva zenét hallgattam. A szemem sarkából láttam, hogy két lány osztálytársam felém fordulva suttog, de kicsit sem érdekelt. Úgy sincs semmi esélyük. 

-Jóreggelt Jisung- pattant oda mellém Inie. Gyorsan megöleltem, kivettem a fülemből a fülest, majd mosolyogva ránéztem.

-Miujság Hyunjinnal?- az elmúlt 1 hónapban egyre közelebb kerültek egymáshoz, viszont Jeongin fél, hogy a másik csak szórakozik vele. 

-Semmi különös nincsen, tegnap este beszélgettünk- vigyorgott boldogan, miközben sütött róla, hogy totálisan szerelmes. Bárcsak nekem is lenne ilyen személy az életemben! (ohh ne aggodj Sungie, hamarosan neked is bekövetkezik^^)

- Örülök nektek- mondtam neki őszintén- a pici baba Inie-ből kész felnőtt lett- gügyögtem oda neki, mire karon csapott.

-Hékás, Hyunjin erőszakot is tanít neked? Elmondom neki, hogy bántalmazol!- fenyegetőztem röhögve. Jeongin is elkezdett nevetni. Hamarosan megérkezett az egész osztály, a tanár pedig megkért mindenkit, hogy tegye a csomagját a busz aljába. Természetesen nagy volt a lökdösődés, én pedig ezáltal sikeresen seggre huppantam.

-Jól vagy?- kérdezte hirtelen valaki, majd a kezét nyújtotta, és megragadva felhúzott. A tekintetünk találkozott, és a szívem nagyot dobbant. 

-Már a második alkalom, hogy kisegítelek- mosolyodott el.

-Köszönöm, Minho hyung- néztem rá kissé pironkodva.

-Hívj simán Minho-nak. 1 év van közöttünk, nem vagyok annyira idős- aprót bólintottam, majd a sporttáskámat berakva felviharoztam a buszra. Lix integetett nekem majdnem a leghátsó ülésről, aminek igazán örültem. Utáltam mindig is elől utazni, nekem hátul sokkal kényelmesebb.

-Jisung, ugye nem tervezel egész út közben zenét hallgatni? 3 óra az út, addig beszélgessünk-nyafogott a mellettem ülő, mire nagyot sóhajtva kivettem a fülhallgatómat.

-Oké, beszélgessünk- néztem rá megadóan, és rögtön elkezdett hadarni a tegnapi napjáról, amit én hátradöntött fejjel, csukott szemmel hallgattam. Eközben a busz szépen lassan elindult a  helyszínre. Akkor még nem gondoltam, hogy mindannyiunk számára egy eseménydús 3 nap lesz az elkövetkezendő kirándulás időtartama.

Sziasztook! Itt is lenne az újabb rész, amibe érdekes dolgok kezdenek történni Sungieval. A következő rész 1-2 napon belül jön, remélem mindenkinek tetszik eddig a sorozat. Nyugodtan írjátok meg a véleményeteket a kommentben! Puszi és jóéjt mindenkinek: Fanni^^