A maffia paklija

3.rész

Fájt hogy Blair nem bízik bennem tudom jól nem ez lett volna a megoldás hogy elrabolom de hát mentem a fejem után. Lementem a nappaliba olyan ideges voltam hogy meg fogtam a legközelebbi vázát és falhoz vágtam.

- Na kincsem
- Bocsi Maria ne haragudj

Maria a bejáró nőm aki szinte már az anyám.
Szintem minden nap itt van még ünnepnapokon is.

- Mi a baj kincsem?
- Láttad az este azt a lányt akit hoztam
- Igen Austin, de úgy nem akarod bánta?
- Maria az életemet adnám azért a lányért
- Austin kincsem te szerelmes vagy
- Nem tudom de ez az érzés nagyon megijeszt

Elkezdtem sírni, nagyon ritka ha én sírok utoljára talán a nagyi halálakor sírtam. Maria oda jött és megölelt ő volt eddig az egyetlen nő az életembe akit közel engedtem amíg nem jött Blair.

- Figyelj kincsem beszélek én majd a kislánnyal, hiszen én ismerlek a legjobban
- Köszönöm

És indult is ki, Maria már régóta itt lakik anyám helyet anyám. Anyám nem igazán foglalkozott velem mikor kisebb voltam ezért az anyai szeretetet Mariától kaptam meg.

Én közben neki álltam dolgozni, délután bemegyek a klubba egy ügy miatt. Egész végig Blairen járt az eszem azt az Austint akit ott ismert az sosem volt nem létezik. Szóval Blair sosem lehet az enyém meg kell mutatnom neki hogy ez az Austin kell neki....

Rossz hogy be vagyok ide zárva mit ha valami ketrecbe lennék. Halk kopogást hallottam meg
- Igen?
- Szia kedvesem Maria vagyok Austin bejáró nője hoztam egy kis enni valót, van itt gyümölcs szendvics narancs lé nem tudtam mit szeretsz ezért hoztam mindent
- Ohhh köszönöm biztos finomak lehetnek
- De nem pontosan ezért jöttem
- Akkor miért?
- Tudod Austint nagyon régóta ismerem szinte még gyerek volt, anyja helyet anyja voltam mindig is fiamként tekintek rá ezért én ismerem őt a legjobban
- Igen és ezt miért nekem mondja el?
- Blair kedvesem Austinba meg bízhatsz sosem bántana téged
- Téged már bántott valaha?
- Soha még egy rossz szava sem volt felém
- Akkor tényleg anyja ként tekinthet magára
- Jaj kedvesem tegeződjünk, de amit ezzel akartam mondani Austin szeret téged csak még neki is fura ez az érzés
- Értem ezt én de miért rabolt el miért nem hivott mondjuk el randizni?
- Austin a maga feje után megy mindig az van amit ő akar

És miután ezt befejezte magamra hagyott. Nem értettem Austinnak fura érzés hogy szeret engem vajon nem volt még szerelmes?

Egy hangos zajra keltem fel megnéztem az időt délután 1 óra volt. Az ajtóhoz mentem ami be volt zárva az ablakon kinéztem és láttam Austin egy lánnyal veszekedni. Szóval akkor barátnője van könnyek gyűltek a szemembe, mind végig játszott velem. Eldöntöttem hogy ma este meg fogok szökni.

Pár órával később Maria behozta a vacsorámat de én úgy tettem mintha aludnék. Mikor hallottam hogy bezárta az ajtót felkeltem és kinyitottam az ajtót. A ház tető itt volt az ablakom mellett csak ugranom kellett egy kicsit féltem nagyon ha nem jön össze én halott vagyok. Elszámoltam háromig és ugortam amikor át jutottam láttam egy erkélyt ahol nyitva volt az ajtó. Oda mentem bemásztam és futottam az ajtó fele ami nyitva volt, nem tudtam merre induljak el ezért a lépcső fele vettem az irányt. A lépcsővel szembe volt egy hatalmas nagy ajtó biztos az a bejárati ajtó. Ahogy ki akartam menni rajtra neki ütköztem egy embernek fel néztem nem hittem a szememnek az a srác volt aki a könyvtárba is ott volt.

- Hát te meg mit keresel itt
- Inkább te kocka
- Nem vagyok az
- Akkor mi a neved?
- Blair vagyok Blair Wilson
- Miiii????
- Mi ezzel a baj
- Hogy szabadulták ki a szobádból gyere most vissza viszlek - ragadta meg a karomat.
- Na engedj el
- Nem ha főnök meglátja hogy kiszabadultál nekem végem lesz
- De ki az a főnök
- Tony te mit csinálsz Blairrel

Jött oda Austin furcsa pofát vágva.

- Főnök ne haragudj de valahogy kiszabadult én meg vissza akartam vinni a szobájába
- Hagyd csak ugy is körbe akartam vezetni Blairt a házba
- Mi ez a te házad?
- Miért szerinted kié kocka
- Ha mégegyszer kockának hivsz beverem a képedet
- Erőszakos egy csaj
- Na fejezd be Tony
- Bocs főnök
- Te meg gyere velem

Hezitáltam egy kicsit de a végén be adtam a derekamat. Gyönyörű ház volt az egész házba a barna szín dominált, elegáns az egész környezet és persze hatalmas volt. A konyha volt a kedvencem a fa részeken volt a hangsúly leginkább.

- Ez gyönyörű
- Ugye
- Nem értem miért nem vagy ideges rám
- Megértem hogy kiakartál jönni csak miért nem szóltál?
- Miért akkor kiengedtél volna?
- Természetesen

Austin nagyon fura volt velem, túl higgadt volt. Vajon az a lány miatt vagy tudja hogy úgysem tudnák megszökni....