A maffia paklija

2.rész

Este miután Blair ott hagyott leittam magam nagyon fura érzés kapott el ilyent még nem éreztem. Telefonom csörgésére keltem fel megnéztem kihív mikor megláttam elkapott a hányinger Ava hívott pár hete kidobtam mert meguntam de hát ez nem adja fel.

- Mivan?
- Jaj édes csak hogy felvetted
- Egy nem vagyok az édesed kettő nem jut el az agyadig hogy hagyj békén
- Tudom hogy nem gondoltad komolyan
- Ohh de komolyan gondoltam

És rányomtam a telefon. Kora reggel ilyen emberek fárasztanak engem, lassan ki keltem az ágyból és elindultam a klubba. Ki kell derítenem mindent is Blairről nem hagy nyugodni ez lány.

- Hivatott uram
- Ahh igen, Jacob ide hívnád nekem Arturt
- Persze főnök

Pár perccel később kopogtak.
- Gyere
- Itt vagyok főnök
- Artur segítened kell nekem egy lányt megtalálni a neve Blair itt van pár kép róla a teljes élete kell
- Rendben főnök

Kiment én pedig elindultam le Lukehoz. Éppen az egyik biztonsági őrrel beszélt Kalussal.

- Haver mit tudtam meg el sem hiszed majd
- Na mit?
- Klaus ismeri Blairt
- Micsoda???
- Igen főnök Blair az unokatestvérem Kate legjobb barátnője
- Mi a rendes neve?
- Blair Wilson
- Várjunk az apja Peter Wilson?
- Igen

És akkor már tudtam hogy én még ma fogok találkozni az én tüneményemmel....

Már javába dolgozom de nem is nagyon tudok oda figyelni mert csak Austinon járt az eszem. Tudtam hogy soha nem fogok vele találkozni, de valahogy megkell keresnem.

- Szia Blair
- Szia Samantha
- Na jó volt a buli
- Igen nagyon - mosolyodtam el.
- Ohhmm mi történt???

Elmeséltem mindent neki, az igaz egy kicsit mérges volt Katere de megnyugtattam. Lassan lejár a munka időm, el is indultam haza de volt egy olyan megérzésem mint ha követnek de nem láttam semmit. Haza értem el is mentem fürdeni és elmentem filmet nézni, az egyik kedvencemet néztem meg az Éjjeli napfényt. Fura érzésem volt mintha mindig figyelnének, de lassan éreztem hogy álmos vagyok ezért pihentem egy kicsit.

Másnap szabadnapom volt ezért úgy döntöttem hogy elmegyek a könyvtárba. Imádok olvasni amikor iskolába jártam akkor is imádtam már szinte mindig kitűnő tanuló voltam ezért sem értettem miért nem vettek fel. Amikor kórházba voltam még akkor is tartottam a szintet. Az egyetem az egészség állapotomra hivatkozott. A heg a mellkasomon mindig megkeserítette az életemet. Ahogy gondolkoztam valakinek neki ütköztem.

- Mivan nem látsz?
- Elnézést csak elbambultam
- Hát akkor jobban figyelj hülye kocka

Ez a fiú nagyon felhúzott ezért elindultam haza, mikor már a ház előtt voltam csodálkozva néztem hogy egy fekete furgon áll a ház előtt. Félve de bementem a házba de ami ott fogadott az volt amitől féltem. Apám kivolt kötözve egy székhez és egy csomó férfi volt a házba.

- Öhhmm elnézést maguk mit keresnek itt?

Mikor megfordult az egyik férfi na akkor koppant az állam egy nagyon. Nem más állt velem szembe mint Austin, nem is az volt a baj hanem hogy apám fejéhez egy pisztolyt fogok.

- Austin?
- Ahh Blair csak hogy megjöttél
- Mivan? Te mit keresel itt? És mit csinálsz azzal a pisztollyal?
- Az apád tartozik nekem és jöttem azért ami az enyém
- És mi a tiéd?
- Hát te

Nem akartam elhinni az a srác aki tegnap megmentett az most egy pisztolyt fog apámhoz és elakar engem vinni.

- Austin ugye csak viccelsz?
- Nem Blair komolyan mondom
- Austin fejezd be
- Kislányom nagyon sajnálom ez az én hibám - kezdett el sírni apa
- Akkor tényleg nem vicceltél?
- Nem Blair te most velem fogsz jönni

Két ember megfogott és elkezdett kifele rángatni de nem hagytam magamat. Addig addig rángattam magamat amíg valami ruhát nem nyomtak az orromhoz és onnantól minden sötétség.

Egy szobában ébredtem ami eléggé csinos de rá kellet jönnöm hogy nem álmodtam. Austin elrabolt, az az ember akiért én még pár órája odáig volt. A gondolataimból az ajtó nyitódása szakított ki és Austin lépett be a szobába.

- Szóval akkor most megfogsz ölni?
- Téged soha nem bántanálak
- Mi lett a tegnapi Austinnal aki megmentett?
- Itt van előtted
- Nem ez az Austin elrabolt engem, elszakított a családomtól
- Nem volt más választásom Blair veled akartam lenni
- Nem az a megoldás hogy elrabolsz, megkereshettél volna elmehetünk volna randizni akár
- Szóval eljönnél vele
- Most már biztos hogy nem
- Mi??
- Jól hallottad azzal az Austinnal mennék el akivel tegnap találkoztam
- De itt vagyok - jött volna felém de én hátráltam.
- Blair nem bántalak tudod jól
- Én nem bízom benned 

Ez után Austin idegesen kiment. Őszintén féltem tőle hiszen elrabolt nem fogok neki megbocsátani soha......