Blair Wilson egy átlagos 18 éves lány aki most végezte el a gimit az álma hogy ügyvéd legyen de sajnos szegény családból származik, édesapjának már így is adósága van. Austin Thompson a leghírhedtebb maffiózó egész Amerikába sokan tartoznak neki köz...
Nem akartam ott hagyni hiszen szeretem de kiraboltak megint egy raktáromat, nem hagy nyugodni ez az ügy. Tudom hogy Blair most nagyon haragszik rám de a munka nem várhat.
- Főnök mindjárt Los Angelesbe érünk - Köszönöm Antoine
Magamra hagyott és a gondolataim felemésztettek. Blair biztonságba van nem bánthatja senki se ott, de biztos haragszik soha nem fogja ezt megbocsátani nekem ezt.
- Austin kincsem hát te? - Haza kellett jönnöm Maria - És Blair? - Ő ott maradt
Ekkor be lépett Antoine aki nagyon fura pofát vágott. Bele akart kezdeni de nem tudta hogyan.
- Mond Antoine mi az - Főnök ezt maga sem hinné el - Mond már - Az anyja az
Ekkor ki hagyott egy ütemet a szívem, nem az nem lehet. Vissza jött hogy megkeserítse az életemet ez a nő.
- Hogy mi Ludmilla vissza jött? - Úgy látszik igen - Nem az nem lehet
Én nem tudtam megszólalni egyszerűen nem voltam képes rá. Azt akartam hogy Blair öleljen meg, hogy ott lehesek vele. És ezt is fogom csinálni vissza megyek hozzá ha kell bármit meg teszek csak had lehessek vele.
- Antoine készíts elő a gépemet - Miért főnök? - Az nem mindegy neked
Antoine se szó se beszéd ki ment telefonálni, remélem minél hamarabb Blairrel lehetek.......
A hotelből kiköltöztem vagy is Tony mondta hogy ki kell mivel Austinnak van háza itt is mi meglepő, szóval most megyek oda. Nem értem miért jó ez Austinnak, Tony azt mondta lassan oda érünk. Mikor megláttam a házat azt hittem dobok egy hátast olyan gyönyörű ház ez.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Nem az túl nagy elegáns és kicsiként pont ilyen házról álmodtam. Elkezdtem kipakolni a ruháimat.
Este volt már de olyan jó idő volt hogy kicsit kiültem a teraszra. Egyszer csak hangokat hallottam, oda mentem az ajtóhoz és elő ugrott az illető.
- Tünemény - Austin te barom - Na szépen hiszen ilyen helyes férfival nem volt még dolgod - Meg ilyen egoistával sem az biztos - Vicces - De te mit keresel itt? - Hiányoztál ezért vissza jöttem hozzád - Hiányoztam? - Igen ez miért meglepő? - Te hagytál itt - Tudom hülye voltam
Oda jött és megölelt olyan megnyugtató volt, de valami furcsa volt Austinba mintha feszengett volna. De azt gondoltam ha akarja elmondja úgy is hiszen bízunk egymásba annyira.
Éppen fürdéshez készülődtem, Austin még mindig nagyon furcsa nekem. Valamit titkol és ez engem megőrjít.
- Austin? - Blair? - Valamit nem akarsz elmondani nekem véletlenül - Nem nincs semmi - Biztos? - Blair ha egyszer azt mondom nincs semmi - kezdett el velem ordítani.
Nekem könnyek gyűltek a szemembe, fogtam a cuccaimat és átmentem a vendég szobába és magamra zártam az ajtót.
Álomba sírtam magam, Austin sosem fog változni az már biztos. A mi kapcsolatunknak nincs jövője, mondjuk ezt nem nevezném kapcsolatnak ami köztünk volt......
Sírtam igen a nagy Austin Thompson sírt egy lány miatt. Nem akartam meg bántani csak nem álltam még készen hogy elmondja neki.
Az elmúlt pár napom abból állt elmentem az egyik klubomba itt Ibizán és leittam magamat földig. Mindig Tony jött értem és mást nem tudtam tőle kérdezni mint hogy Blair itt van e.
- Na jó főnök én ezt nem tudom végig nézni - Mit Tony? - Blair napok óta nem eszik, te meg folyton csak iszol - Mi az hogy Blair napok óta nem eszik? - Jól hallottad szóval menj és tegyél valamit
Rohanni kezdtem a vendég szoba fele, ha kell elmondom neki a titkom csak legyen minden olyan mint régen.
- Blair tudom hogy bent vagy
Válasz nem jött ezért azt gondoltam hogy berúgom az ajtót. Mikor bejutottam a szobába, megláttam Blairt aki csak ült és nézett ki az ablakon.
- Blair
Mentem volna oda hozzám de ő távolodott mint ha szellemet látott volna.
- Blair én vagyok az Austin
De nem szólalt meg.
- Blair jól vagy?
Ekkor láttam hogy tiszta vörösek a szemei a keze tiszta vér.
- Atya ég, Tony gyere gyorsan - Mi a baj főnök?
Mikor beért a szobába lefagyott ő is, nem tudtam vissza tartani a könnyeimet.
- Főnök nyugi beviszük a kórházba
Ekkor Tony felemelte Blairt és le vitte a kocsihoz én pedig rohantam utánuk.
Mikor beértünk a kórházba az orvosok elvitték megvizsgálni. Senki nem mondott semmit és én ebbe bele tudtam volna őrülni.
Már vagy 3 órája itt vagyunk de senki nem mond semmit. Egyszer csak egy orvos jön oda hozzám
- Szóval mrs. Wilson túl van az életveszélyen - De úgy nincs nagy baja? - Nincs hála az égnek - Be mehetek hozzá - Persze - Köszönöm
Rohantam Blairhez mikor beértem ott feküdt, olyan rossz volt látni és ez az én hibám......
