A maffia paklija

9.rész

Lassan nyitottam ki a szememet a fénytől nem igazán tudtam. Mikor ki tisztult a láttásom megláttam Austin miközben aludt fogta a kezemet, meg volt viselve az arca de még most is helyes mint mindig. A keze véres volt, ekkor jutott eszembe mi történt ránéztem a kezemre ami be volt kötözve. Mikor fel akartam ülni Austin hirtelen fel kelt.

- Blair
- Austin

Megölelt ami nagyon jól esett nekem, neki is annyira rossz volt mint nekem érzetem.

- Annyira sajnálom nem akartam hogy ez történjen veled Blair
- Semmi baj Austin
- Tudom hogy rosszul esett
- Ha egyszer nem tartozik rám
- De de rád tartozik
- Ha te mondod
- Azért voltam olyan mert anyám vissza jött
- Mi???
- Igen Blair életem legrosszabb rémálma valóra vált

Megöleltem tudtam hogy szüksége van erre.

Pár nappal később már ki is engedtek ami a legjobb volt mert annyira rossz volt hogy nem a saját ágyamba kell aludnom.

- El sem hiszem hogy itthon vagy
- Az a legjobb hogy velem vagy
- Alig várom hogy vegyek egy forró fürdött
- Akkor menj tüneményem

Felmentem Austinnal közös szobánkba, és bementem a fürdő szobába levetkőztem és készítettem magamnak egy hab fürdött. Egyszer csak Austin lépett be az ajtón.

- Csatlakozhatok?
- Persze

Levetkőzött és bemászott mellém, kicsit szégyenlős volt hiszen Austin előtt nem volt senki szinte.

- Na ne legyél szégyenlős

Közelebb húzott magához, testünk már össze ért én pedig elpirultam.

- Olyan édes vagy mikor zavarba vagy
- Hát ha zavarba hozol
- Szóval én hozlak zavarba?

Ekkor nem szólaltam meg, tudta jól hogy mi lenne a válaszom. Élveztük a csendet a kellemes csendet......

Nem gondoltam volna egy hete, hogy egy fürdő kádba fogok lenni Blairrel. Élveztük egymás társaságát, kis idő múlva kiszálltunk és felöltöztünk. Az orvos azt mondta hogy Blairnek sok sétára van szüksége.

- Na mehetünk?
- Még is hová?
- Hát az orvos azt mondta sok mozgásra van szükséged, ezért sétálni megyünk
- Jolvan akkor felveszem a cipőmet és mehetünk

Egy csomót sétáltunk olyan jó volt szabadnak és boldognak érezni magamat rég nem éreztem ilyent.

Ahogy sétáltunk megláttunk egy kávézót és persze hogy be kellet mennünk.

A kávézóba készítettem Blairről egy képet amit be is állítottam háttérképnek.

- Naa ne fotóz engem
- De hiszen gyönyörű vagy
- Pont én?- kérdezte nevetve.
- Igen te
- Te meg a leghelyesebb
- Ohh ez egy bok lenne Blair Wilsontól?
- Lehetséges

Ezután elindultunk haza, időközben elintézem pár hívást mivel a jövő héten vissza utazunk Los Angelesbe. Tudod hogy Blair nagyon szeret ezt a helyet de a munka nem várhat.

A házba vissza érve én egy kicsit dolgoztam addig Blair elkezdett a konyhába valamit ügyködni. De elkapott egy furcsa érzés, lehet szerelmes lettem még jobban Blairbe. De ő ezt sosem fogja viszonozni.

Éppen a konyhába vagyok és a gondolataim magával ragadtak. Itt vagyok ezen a csodálatos helyen, azzal a férfival aki elrabolt, el vette az életemet de mégsem bánom. Ez az érzés megijeszt lehet bele szerettem Austinba.

Annyira el kalandoztam hogy Austin hangja zökkentett ki.

- Öhmm Blair az oda fog égni
- Mi....jaj basszus
- Nyugi nyugi
- Pedig vacsorát akartam készíteni
- Nyugi majd rendelünk valamit
- Rendben

Közben bementem a nappaliba és elkezdtem keresni egy filmet. Austin sosem szereti mikor romantikus filmet kell nézni, de az én kedvemért kibírja. Ez most sem volt másképp az egyik kedvenc filmemet kapcsoltam be a Szerelmünk lapjai.

- Remélem mi nekünk is ilyen szép szerelmünk lesz

Nem akartam hinni a fülemnek. Azt mondta hogy szerelmünk, lehet ő is azt érzi amit én?

- A nő nem emlékszik a férfira de mindig elmeséli neki a szerelmük történetét

- Így van a te apád sem engedi hogy velem legyél

- De te ezért elraboltál

- És egyszer majd megköszönöd hogy elraboltalak

Jött közelebb felém a szívem a torkomba dobog most vagy soha. Elmondom Austinnak hogy  mit érzek. Mikor szólásra nyitottam volna a számat megcsörrent  Austin telefonja

- Ohhh komolyan mondom ilyen nincs

És kiment a nappaliból, pedig már kezdtem elhinni hogy valós lesz de nem.

Austin egy 10 perc múlva jött vissza. Láttam rajta hogy dühős.

- Mi történt?
- Sajnos holnap vissza kell utaznunk tüneményem
- Már holnap pedig itt olyan jó
- Tudom én is de a közel jövőbe vissza jöhetünk ide
- Tényleg?
- Hát persze, érted bármit

Oda jött és megölelt, ettől a perctől fogva nem volt kérdés hogy én teljesen bele szerettem Austinba.......