A kedvenc | TAEKOOK FF. |

Pt4

Taehyung szemszöge:

Nem tudom miért, de nagyon rosszul esett az hogy Jungkook csak úgy ki dobott.Kihasználva érzem magam, ugyan úgy mint az árvaházban...gyűlölöm ezt az érzést.A testem remegni kezdett ugyanis vissza gondoltam a pár perccel ezelőtti történtekre.Engem majdnem megint...

-Minden rendben? - kérdezte tőlem a lila hajú fiú.

-P-persze - mondtam neki egy mű mosoly kíséretével.Bolintott egyet majd elindultunk.

-Ha bármi gond lenne, szólj nyugodtan! - mondta majd be tessékelt.

Le ültem az ágyra majd a térdeimet felhúzva hajtottam rá a fejem és gondolkodni kezdtem.Mielőtt ide hoztak volna a szobába, megfürdettek, majd alaposan átvizsgáltak.Azota nem kaptam egy falatot sem, viszont nem merek szólni.Inkább alszom hátha az segít.Lassan le feküdtem az ágyra, be takaróztam majd át adtam magam az álom világának.

Arra ébredtem, hogy valaki rázogat.Aki nem más volt mint Jennie.

-Hahó! Taehyung, ébredj! Hobi hyung téged hivat.-mondta miközben kinyitottam a szemem majd felülete és kómásan néztem a lányra.Ő pedig az ajtó felé biccentett, hogy ideje lenne mennem.

Komótosan sétáltam lila hajú fiúhoz.

-A főnök hivat! - mondta majd elkezdett húzni míg oda nem értünk egy ismerős ajtó elé majd bekopogott.

-Gyere! - kiabált ki. Majd lila hajú be lökött az ajtón és meghajólva távozott...ismét engem ott hagyva a farkassal.

-Jó reggelt! - mondta mire nagy szemekkel néztem rá.
-Mi az? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-Már reggel van? - kérdeztem tőle rekedtes hangon, reggel mindig ilyen a hangom.
Majd ismét nagy szemekkel néztem rá majd meghajóltam mivel akkor esett le, hogy letegeztem.
-Sajnálom!Jó reggelt! - mondtam neki még mindig hajolva.

Élém sétált majd államnál fogva megemelte a fejem engem arra késztetve hogy egyenesedjek ki, ne úgy álljak előtte mint egy puputeve.

Félve felnéztem rá, kár volt. Úgy mosolygott mint egy tejbetök.Ertetlenül nézek rá amit észre is vesz aztán elneveti magát.Miután kinevette magát, rám néz full komoly fejjel.
Hát...szerintem megbolondult...

-Első találkozásnál nem voltál ennyire nyuszi! - mondta majd rám mosolygott.Még hogy nyuszi, inkább ő olyan mint egy nyuszi. Eléggé hasonlít rá.
-Min gondolkozol? - nézett rám kíváncsian.

-Inkább te vagy a nyuszi!Nagyon hasonlítasz rá! - mondtam neki nevetve meggondolatlanul, aztán le esett, hogy kivel is állok szembe így abba hagytam a nevetgélést és rá néztem ijedten.
Viszont meglepődve figyeltem, hogy elmosolyodott majd megfogta a kezemet és az ágy felé kezdett el húzni. Majd le ült és vele szembe le ültetett engem.

-Szóval...úgy nézek ki mint egy nyuszi?-nézett rám mosolyogva mégis csabossan amitől kicsit meg ijedtem.Félek, hogy itt is ugyan olyan lesz mint az árvaházba.Megint el kezdtem remegni, a fejem zúgott,és szédültem.
-Minden rendben? - kérdezte és mintha az aggodalom csillogott volna szemeibe.Biztos csak be képzelem.

Felpattant az ágyról es egy pohár vizet öntött majd nekem nyújtotta.Hálásan néztem rá majd le ült újra velem szembe.

-Jobban vagy? - kérdezte.

-I-igen-néztem rá, viszont nagyon éhes voltam. Három napja szinte nem ettem semmit.

Szólásra nyitotta a száját viszont a hasam ekkor akkorát korgott, hogy szerintem az egész épület hallotta.Lehajtottam a fejem mivel olyan szinten elszégyeltem magam, hogy azonnal elásnam magam.

-Éhes vagy? - nézett rám.
-Hozatok valami reggelit egy pillanat.-és már elő is kapta a telefonját,aztán fel hívott valakit, hogy hozzanak neki reggelit a szobájába két személyre,majd kinyomta és rám vezette tekintetét.
-Mióta nem ettél? - nézett rám mérgesen.

-Mióta ide kerültem...-mondtam neki még mindig piros arccal.

-Miért nem szóltál?! - dorgált meg.Viszont nem tudta tovább folytatni a le szidásom mivel megérkezett az étel.Ennyi kaját meg életembe nem láttam.Letették az ételek tálcára majd kimentek.
-Egyél amiből csak szeretnél!-nézett rám mostmár mosolyogva.Alig bírtam választani.
Volt itt minden, kakaós csiga,szendvics, croissant, meg még sok más.Elvettem egy szedvicsit majd elkezdtem enni.A felénél jártam amikor már teljesen jól laktam.Többet nem tudtam már enni, negszoktam, hogy az árvaházban mindig nagyon kevés kaját kaptam.Letettem a maradék szendvicset a tálcára.Ültömbe meghajóltam köszönés képpen.

-Köszönöm szépen!-mondtam neki, majd döbbent fejjel rám nézett.

-Miért nem eszel még? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Talán nem ízlik? Hozassak mást?-kérdezte, majd már nyúlt volna a telefonjáért.

-Már jól laktam. - néztem rá.
-De igen, nagyon finom volt!Köszönöm. - köszöntem meg mégegyszer.

-Mi az, hogy jól laktál? - nézett rám dühösen.
-Alkjál neki enni.-parancsolta rám.

-Én...még életemben nem láttam ennyi kaját...-kezdtem el halkan.
-Az árvaházba mindig kevés kaját adtak, mondva "ne egyek annyit mert elhizok megjobban,, ezért van amikor kaját sem kaptam.-mondtam neki félve.

-Mi az, hogy nem kaptál kaját?!?Méghogy mégjobban elhizol?!?-ráncolta össze szemöldökét.
-Rohadt jó alakod van, sőt eléggé vékony is vagy!-nézett rám.Mire én úgy el pirultam mint a pipacs.
-Kérlek edd meg azt a fél szendvicset.-kérlelt mire én meglepődve néztem rá. Eddig mindig csak rám parancsolt de most meg...eléggé nehéz ki igazodni ezen az emberen.

-Rendben mosolyogtam rá-nagy nehezen, de meg ettem és Jungkook is jól lakott már így ki vitette a maradék kaját.

-Hogy hívnak?-nézett rám, csillogással a szemeiben, amit szintén nem értek, de már meg sem lepődök.

-Taehyung, Kim Taehyung. - mondtam neki rá nézve.Vicces, hogy már három napja itt vagyok és már harmadjára vagyok a szobájában, de még a nevem meg sem kérdezte.
-Téged? - én tudom a nevét, viszont a vezeték nevét még nem.Khm marmint nem mintha érdekelne...ilyenről szó sincs, csak kíváncsi vagyok!!!Jó...kicsit talán lehet hogy érdekel.Lehet hogy eddig nagyon bunkó és beképzelt volt, viszont most eléggé aranyos. MI???NEM!!Nem aranyos, hanek inkább úgy mondom hogy kedves.

-Taehyung.-mondta a nevem a szemembe nézve.
-Tae.-mondta a nevem meg egyszer viszont döbbenten nézek rá.Senki nem becézett még. De tetszik.
Nem!-kiáltott fel mire én meg ijedtem.
Megvan!Taetae! - nézett rám gyermeki mosollyal. Na ha eddig azt mondtam, hogy nem aranyos akkor most az.

-De aranyos vagy! - jelentem ki nevetve majd fejbe arcon csapom magam, hogy hogyan is mondhattam neki ilyet.
Ijedtem néztem rá míg ő meglepődve nézett rám.
-Sajnálom! É-én...-nem tudtam befejezni mert hirtelen az arca nagyon közel került az enyémhez.Csillogó szemekkel nézett az enyéimbe amik ugyan úgy az ő szemeit nézték. Majd hirtelen megéreztem az ajkait az enyémen.

Itt is lenne amit ígértem, és kárpótlásul ez sokkal hosszabb lett mint a többi. 😊
Remélem ez a rész is tetszik, holnap vagy még ma hozom a kövi részt, addig is pusziiii😘❤️

A kép sem maradhat el!!!! 😂❤️

🥺❤️