A kedvenc | TAEKOOK FF. |

P5

Jungkook szemszöge:

Nem bírtam tovább így megcsókoltam.Viszont ő nem.Elkezdett remegni  ezért elhajoltam tőle.

-Taetae.-néztem rá aggódva. Talán beteg?
-Mi a baj? - kérdeztem tőle.

-Kérlek ne! - nézett rám ijedten.

-Mit ne? - néztem rá értetlenül.Ennyire rosszul csókolok? Hiszen mindenki eddig meg volt tőle olvadva...

-Még egyszer nem bírnám elviselni...- nézett rám könny áztatott szemekkel majd elkezdett zokogni.Azért annyire rossz nem lehetett...
-Kérlek ne...-éreztem, hogy valami komoly lehet, lehet elviszem egy kicsit a szabad levegőre. Hátha ott megnyugszik egy kicsit.

-Gyere-fogtam rá a kezére majd ki kezdtem húzni a szobából.

-Hová megyünk? - nézett rám könnyektől áztatott szemekkel mikor már a ház ajtaján léptünk ki.

-Meglepi! - néztem rá mosolyogva mire értetlenül nézett rám.

A kért felé kezdtem el húzni, mikor oda értünk le ültettem a hinta ágyra azután én is le ültem mellé.Engem mindig megnyugtata ez a hely.A szökőkútnak a csobogása vagy a madarak csicsergése, a virágok illata.Már vagy tíz perce ülhettünk így hát én törtem meg a csendet.

-Jobban vagy már? - néztem rá mire ő szomorú fejjel bólintott.
-Elmondod mi volt a bajod?-kérdeztem rá,ugyanis nagyon érdekel, hogy mitől lett ennyire bánatos.

-Nem mondhatom el...- mondta, hangja meg remegett ami arra következtetett, hogy fél elmondani.

-Ha nem mondod el, úgy nem tudok segíteni. - néztem szemeiben közbe a kezét meg fogtam majd biztatoan megszorítottam.

-Már miért segítenél?Ebben úgy sem tudnál! Meghát én csak egy vagyok a többi közül...-mondta nekem kicsit indulatossan.
-Én...sajnálom uram.-nem tudom, hogy eddig le se esett neki de eddig is le tegezett, szóval már mindegy.

-Tae...hagyjuk ezt, nyugodtan tegezz, eddig is azt csináltad. - nevettem fel.
-És nem, nem vagy olyan mint a többi.Te olyan más vagy.Már amiket tettél azokért másnak már  büntetést adtam volna viszont neked elnéztem.-néztem abba a nagy szemeibe amiben képes vagyok elveszni.

Nem szólt egy szót sem. Csak nézte a kertet,így hát én is inkább annak szenteltem a figyelmem. Körülbelül olyan fél óra múlva már úgy döntöttem, hogy be megyünk de ekkor egy kis terhet érzek meg vállamon.
Tae feje volt az.Elaludt.

Nagyon aranyos látványt nyújtott ahogy a szája alvás közben egy picit nyitva volt.Édes kis szuszogása csiklandozta a nyakam.Nem volt szivem felkelteni.

Menyasszonyi pózban felemeltem de nem akartam a többiek közé vinni így az én szobámba vittem.Letettem az ágyra mad betakartam.

Az író asztalomhoz ültem, mivel valakinek dolgoznia is kell. Hiába van tömérdeknyi dolgozóm ezt nekem kell megcsinálni.
Yoongi hyung az aki be szokott nekem segíteni de most ő sincs itt, mivel egy küldetésben van.Az ellenség maffiának az emberei beszöktek az épületbe.De most Yoongi meg mutatja nekik, hogy más területére nem lépünk be engedély nélkül.Yoongi nagyon kegyetlen tud lenni. Legjobb barátom és egyben legfőbb bizalmasom.Gyerek korom óta ismerem.
Szinte már bátyámnak tekintem.

Körül belül egy óra múlva végeztem a papír munkával mikor Tae elkeztett mocorogni.

-Ne kérlek...ne bánts! - beszélt fel.

-Hé...Tae.-kezdtem el rázogatni.
-Semmi baj.Nem bánthat itt senki sem! - mondtam neki nyugtatóan és elkezdtem a hátat simogatni amin nagyon meglepődtem, én nem vagyok az az érzékeny típus.Nagyon nem...viszont ő ezt hozza ki belőlem.

-Jungkook-mondta a nevem miután megnyugodott. Közelebb jött hozzám mjad átkarolt és bele bújt a nyakamba. Milyen kis bújós.
-Sajnálom-mondta megtört hangon. Elhúzodott majd felült.

-Miért kérsz bocsánatot Tae? - kérdeztem tőle aztán enis felültem.

Nem szólt egy szót sem, kezdett fogyni a türelmem...

-Engem...-kezdte el egy reszketeg sóhaj kíséretében.
-Meg erőszakoltak.-mondta teljesen megsemmisülve.
-Nem is egyszer...-kezdett el halkan sírni.
-Minden este bejött a szobámba...-itt már zokogott.Nem szoktam senkit sem meg sajnálni viszont ő ebben is kivétel.Hát akkor ezért remegett mikor meg akartam csókolni.Félt, hogy én is azt teszem vele.
-Ki használta, hogy nem tudtam ellene semmit sem tenni, és ez már 4 éve így ment 15 éves korom óta, míg meg nem szöktem. -mondta nekem egyre jobban hozzám bújva.

-Sajnálom.-mondtam neki majd meg öleltem.
Ő pedig halkan sírt az ölelésembe bújva.
Fél óráig ülhettünk így aztán felnézett rám.

-Köszönöm,hogy meg hallgattál, eddig ezt senkinek sem tudtam elmondani.-mondta majd vissza bújt az ölelésembe.

Nah szóval itt a kövi rész! ❤️Remélem tetszik bár eléggé unalmas de ígérem, hogy a kövi résztől beindul a sztori!❤️
Írjátok meg kommentbe, hogy eddig mennyire tetszik.☺️

És itt van a megszokott kép is! 😻❤️

Egy  kis Maffia vibe xd