Titkos élet

12-fejezet

Valentinnal eddig az életem legszebb két hetét töltöttem el , minden problémám megszünt melette mintha soha nem léteztek volna , egy álom volt egész de sajnos ideje volt felkelni a csodálatos álomból mivel iskolába kelett menjek , természetesen ott is láthatom majd őt de mindenki ott lesz a folyosókon az udvaron és mindenki látni fog minket nem mintha rejtőznénk , nyílvánvalóan nem ezt tesszük egyszerűen roppantúl szorongok az emberek előtt és ez esetben sem volt másképp . Nem értettem miért szorongok ennyire mások előtt mikor aval az emberrel állok szemben akit szinte egész éeletemben ismertem .
-Veronika! – Kiáltotta a nevemet egy ismerős hang amit már rég nem halottam , ezért lassan felé fordúltam. Jesszusom a jelenlegi mentális állapotom miatt teljesen megfeletkezdtem Valentináról . Hogy tehettem ezt hiszen ő a legjobb barátnőm .
-Szia. – Néztem rá szégyenkezve .
-Hogy vagy? A szünet alatt nem igazán kerestél engem , remélem minden rendben van. – mondta abszolút normálisan majd teljes aggódás mutatkozott tökéletes arcán.
-Persze mostmár minden rendben van csak volt néhány problémám , emelett még történt valami amiről nem tudom , hogyha tudsz . – meredtem rá kíváncsian. De összezavart nézese azt árúlta el , hogy nem tud semmiről , ezért úgy döntöttem képbe teszem a jelenlegi helyzettel.
-Tudod a testvéred és én kibékültünk és mostmár nem barátok vagyunk hanem annál sokkal többek. -Vártam félve a válaszát , habár lényegében nem is volt mitől de valamiért azt hittem haragudni fog rám.
-Hiszen fantasztikus hír , már mióta mondom neki , hogy ideje lenne közölnie az érzéseit veled. – Ugrált örömében baratnőm , aminek én is örűltem mivel ez azt jelentette nem haragszik .
-Nem tudodo elképzelni mennyire megnyugtat a tudat , miszerint nem haragszol . – Hunytam le a szememet nyugotságomban.
-Miért haragudnék meg e miatt butus? Nálam jobban senki sem örülhet ennek. – Lépett felém majd szorosan átkarolt , viszonoztam a gesztust . – Gyere ideje menni órára már öt perce becsöngettek.
   A harmadik órám után végre találkozhattam Valentinnal , vártam már mivel ez a három óra iszonyat lassan telt el , nem is igazán figyeltem a tanárokra , azon töprengtem vajon milyen lesz az együtt töltött idő Valentinnal és milyen módon fogom kivételezni a találkozásokat az iker párral , ugyanis nem akartam azt éreztetni Valentinával , hogy elhanyagolom őt de ugyanakkor Valentint sem akartam megbántani , minden olyan új volt számomra , egyszerűen nem voltam hozzá szokva és reméltem mind a ketten megértik majd a problémámat.
Messziről észre vettem Valentin alakját a tömeg között éppen felém sietett , ezért elindultam én is felé majd amikor össze találkoztunk egy finom csókot nyomott a homlokom közepére ezután lassan átölelt és elindultunk az iskola udvarára időt tölteni egymással.

Egy husszú fekete kapucnis pulcsit viselt és hosszú fekete farmer nadrágot , eszméletlenül jól állt neki a fekete szín mivel így sokkal jobban meglehetett figyelni égszínkék szem színét , ami állandóan magával ragad , illata férfias volt mégis lágy , borzasztóan vonzó volt abban a pillanatban ,  csak arra vágytam , hogy hozzá érjek.
-Min gondolkozol annyira ? – nézett le rám gyönzörű szem párjával.
-Semmi lényegesen. -Mosolyogtam rá bíztatóam. -Jól van , valójában azon járt az eszem , hogy mennyire is kívánom őt de persze ezt nem mondtam el neki hiszen mé csak két hete járunk.
-Rendben én hiszek neked. -Majd ezt kimondva elkezdett összevissza puszilgatni és most tényleg nem érdekelt senki , az sem mit mondanak vagy mit is gondoltak , csak élveztem a pillanatot.