Titkos élet

13-fejezet

   Egy hét után kezdőttek a problémák , megint nem tudtam mit kéne tegyek de nem akartam Valeintint zaklatni e miatt inkább magmban próbáltam legyőzni , már amennyire sikerűlt de most nem adtam fel volt ki miatt küzdjek.Habár nem hinném , hogy nagyon érdekelné is ha hírtelen csak eltünnék a földszínéről ugy mint valószínüleg mást sem , de próbáltam tartani magamban a reményt , hogy már nincs sok hátra és minden rendben lesz de nagyon jól tudtam soha nem lesz vége , életem végéig így fogok élni nem tudva mit kezdjek magammal , mit tegyek , hogyan lenne könnyebb minden , hogyan tudnám legyőzni a bennem élő és engem irányító démonokat, de csupán egy megoldás jutott az eszembe és az öngyilkosság volt az .
  Iszonyatosan aggasztott ez a gondolat , mert megakartam tenni de nem mertem , FÉLTEM...ettől is féltem mint minden mástól, ezáltal a könnyebbik választási lehetőséget választottam...az önbántalmazást ami tudom nem pozitív de könnyít a helyzetemen , ezért elő vettem egy pengét , majd lehúztam a nadrágomat egészen a térdemig azután pedig elkezdtem...egy,kettő,három,négy.......tíz, elég lett volna itt megállnom de nem tettem még megismételtem ezt a folyamatot hat alkalommal mire már minden csupa vér lett és nem tudtam konrolálni magam ezért térdve borúlva kezdtem el sírni. Minden elborúlt körülöttem de nem merek segítséget kérni , nem merek anyához menni és bevallani neki tetteimet , hiszen nem akarom átérezni megint azt a bizonyos érzést , hogy megbántottam , hogy csalódott bennem , ez mindennél jobban fájt az első alkalomkor is nem kell egy második.
  Pár nap elteltével amit a szobámban töltöttem úgy gondoltam ideje lesz változtatni magamon egy kicsit ezért elugrottam a boltba és vettem vörös haj festéket mintha ez minden problémámat megoldaná de végülis ez is változásnak  minősűl nem? Óvatosan elolvastam a használati utasítást majd neki is fogtam, miután bekentem vele a hajamt negyven percet hagytam rajta aután mentem lemosni , és hadd ne mondjam tetszett a vég eredmény , dögösnek éreztem magam , tíz perc tükörbe nézegetés után arra gondoltam tudatom Valentinnal és Valentinával is , hogy új haj színem lett , reméltem tetszik majd nekik . Büszkén vártam a válaszukra miközben én a újra a tükörben vizslaltam magamat. Tíz perc után megérkezett Valentin válasza.
Valentin:
Nem mondom , hogy nem tetszik mert igazán jól áll de megszabad kérdezzem , miért is festetted be a hajadat?
Veronika:
Úgy gondoltam ideje lenne már egy kis változásnak , azonbelűl meg mindig tetszett a vörös hajszín ezért e mellett döntöttem.
Valentin:
Igazán jól áll, már várom , hogy élőben is láthassam.
Veronika:
Holnap láthatod ha át akarsz jönni.
Valentin:
Jól hanzik , délután háromkor ott leszek.
Veronika:
Rendben , várlak.

Már csak Valentina üzenetére vártam , ugyanis az ő véleménye is nagyon fontos számomra , amíg vártam más sem járt az eszemen mint az önbántalmazás csak újra akartam csinálni de tudtam , hogy nem szabad mivel Valentin azzonal észre venné és nem szeretnék veszekedni vele főleg e miatt amikor simán le tudnék vele állni , persze tudom ez nem így megy , már számtalanszor próbákozdtam abba hagyni de egyszer sem sikerűlt. Hogy miért? Nem tudom rá a megfelelő választ , akárhánszor próbálkozdtam eredménytelen volt mindig elbuktam ,de még nem adom fel fiatal vagyok sok minden megváltozhat ezért festettem be a hajamat is , számomra ez az első lépés a változás felé. A sok várakozás után már Valentina is válaszolt az üzenetemre.

Valentina:
Mitt tettél V ?
Veronika:
Talán nem tetszik? Nem áll jól ?
Valentina:
Nem..nem erről van szó , nagyon jól áll , illik hozzád csupán váratlanúl ért ez az egész.
Veronika:
Szóval tetszik?
Valentina:
Igen,  borzasztóan tetszik . De miért is festetted be ?
Veronika:
Csupán egy kis változást szerettem volna készíteni magamon és emiatt úgy döntöttem befestem a hajamat.
Valentina:
Értem..értem de miért pont a vöröset választottad?
Veronika:
Ez tetszett meg , lényegében ennyi.
Valentina:
Hát rendben , jól áll.

Ennek olvasván már boldogabb lettem ezáltal úgy döntöttem ideje lenne kissé kitakarítani a szobámat is hiszen teljesen eluralkodott rajta a káosz , a ruháim össze vissza voltak a földön pont úgy mint nagyjából minden cuccom ami már nem fért az író asztalomra vagy éppen már nem volt helyük sehol sem. A ruhás szekrényemmel kezdtem , hogy majd a folyamat során bele tudjon férni a többi ruhadarabom is , rendesen volt mit pakolni és hajtogatni de nem zavart , most kívételesen élveztem a rend rakást , boldogságot okozott.
Miután készen voltam a szekrénnyel egyből neki láttam el rakni a ruha darabokat a fölről bele a szekrénybe és természetes a piszkosakat külön válogadtam , hogy majd ki vigyem a szennyesbe , majd mikor már szépen összehajtogadtam őket jöhetett az íróasztalom , ocsmányúl nézett ki , poharak voltak rajta , tálak , kanalak , villák de ez lényegében az én helyzetemben nem is volt igazán vészes aval bíztatom magam vannak rosszabb helyzetek is az életben mint az én szobám.